Nanoműholdak az űrkutatásban


Nanoműholdak az űrkutatásban

Úgy tűnik, hogy a nanoműholdak egyre fontosabbak lesznek az űrkutatásban.

Nanoműholdak az űrkutatásbanA Mars megfigyelésétől a Földre veszélyt jelentő aszteroidák felkutatásáig számtalan lehetőség van az alkalmazásukra és a bennük rejlő potenciált is sokan igyekeznek kiaknázni. Ez a helyzet a Mektory Űrközpontban, az észt főváros, Talinn műszaki egyetemén, ahol a diákok az első nanoműholdjuk Föld körüli pályára állítását készítik elő. A Mektory nanoműhold-programja egy nemzetközi egyetemi kezdeményezés, amelyben az oktatók és a hallgatók együttműködnek az űrkutatásban érdekelt és más technológiai cégekkel.

A nanoműholdak, bármilyen hihetetlen is, elférnek egy ember kezében, tömegük általában nem több tíz kilónál. Olcsók, mert tipikusan már létező alkatrészekből rakják össze őket. A hallgatók által készített műhold kilövéséhez még két év kemény munkára van szükség, aminek a 80 százaléka tervezés és értekezletek. A nanoműholdak rendkívül kis helyre összezsúfolt nanotechnológiai eszközökből állnak, melyeket egy 3D nyomtatóval is le lehet gyártani, ahogy Talinnban tervezik, vagy egyszerűen készen meg lehet venni azokat az interneten. Ami régen akkora volt mint egy mosógép, az ma elfér egy cipősdobozban.

A kockaműholdak az Európai Űrügynökség figyelmét is felkeltették, és a Naprendszer távoli csücskeit fedeznék fel velük. Maguk a számítógépek is évről évre egyre kisebbek lesznek, évtizedekkel ezelőtt alig fértek el egy szobában, ma meg mindenki a zsebében hord egyet – az okostelefonját.

A nanoműholdak segítségével elérhető áron lehet tesztelni, hogy egy adott technológia működik-e a Föld körüli pályán vagy nem, illetve méréseket és megfigyeléseket is lehet végezni az űrből. A doboznyi szerkezet egy műhold összes funkcióját el tudja látni. Napelemmel energiát termel, szétosztja azt a belső egységek között, kommunikál a földi irányítóközponttal, kísérleteket végez és a kapott adatokat továbbítja a földre.

Az Európai Űrügynökség rádió-tesztelő műhelyében most egy Quarman nevű nanoműholdat vizsgálnak. A Quarmant a visszatérési technológiák és hőpajzshoz használatos anyagok kipróbálására szánják. De a jövőben ennél is komolyabb feladat várhat a kockaműholdakra: egy ESA-NASA közös misszió például módosítja majd egy aszteroida pályáját. Kis léptékben tesztelhetik egy esetleges Földet fenyegető kataklizma elhárításának lehetőségét.

A parányi szerkezetek egyre több funkciót tudnak ellátni, kezdve az űrszemét eltakarításától a távközlési feladatokig, de úgy tűnik szerepük lesz a Holdat és a Marsot feltérképező expedíciókban is. A kereskedelmi űripart is egyre jobban érdeklik, hiszen nem csak az előállításuk, de a pályára állításuk is rendkívül olcsó. Ráadásul demokratizálják az űrkutatást, amiből soha nem látott új ötletek születhetnek. Így a következő generáció feladata lesz, hogy kitalálja, pontosan mire lehet használni ezt a technológiát.

Az észt hallgatók nanoműholdját a tervek szerint 2018-ban állítják majd Föld körüli pályára.

Previous A préripockok megvigasztalják egymást
Next Miért olyan népszerűek az összeesküvés-elméletek?

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.