Elmebetegségek fényképeken


Elmebetegségek fényképeken

A különböző elmebetegségek nem egy adott kor sajátjai. Viszont minden évszázadban máshogy viszonyultak az ilyen betegségben szenvedőkhöz.

Elmebetegségek fényképeken - elmegyógyintézet
West Riding Pauper Lunatic Asylum – napjainkban kórházként üzemel

Magyarországon a pszichiátriai betegek a 18. század végéig semmilyen szervezett, intézményi vagy elkülönült ellátásban nem részesültek. Ezek az emberek csavargóként vagy a „falu bolondjaként” éltek. Ha esetleg nagyon zavaróak voltak a társadalom többi tagja számára, vagy ön- és közveszélyesek voltak, akkor bebörtönözték őket. Csak a 19. század második felében kezdődött meg a pszichiátriai ellátórendszer kiépítése. Ez elsősorban állami intézmények alapítását jelentett, de akadtak magántébolydák is.

Az 1800-as években humánusabb megoldásnak tartották, ha a mentális betegségben szenvedőket inkább pszichiátriai kezelés alá vonják, így az orvosok ezen a szakterületen megkezdhették a klinikai tudomány alapjainak letételét.

1845-ben Anglia fontos lépést tett a mentálisan beteg emberek jogaiért, így megalkották az úgynevezett Lunacy törvényt. Ez a törvény kifejezetten a mentális problémákkal küszködő emberekért lett megfogalmazva, hiszen csak ezek után lehettek jogosultak a különböző kezelésekre. Egy viktoriánus kori angliai elmegyógyintézetben, a West Riding Pauper Lunatic Asylum kórházban az orvosok úgy tervezték, hogy a pácienseket a társadalomtól elszigetelve fogják kezelni. Ez azt jelentette, hogy a kórházat teljesen önellátóvá alakították, azaz saját pékségük, hentesüzletük, mosodájuk és más egyéb üzleteik voltak, továbbá a tejtermékeket is maguk állították elő. Ehhez egy nagybirtok állt rendelkezésükre, ahol a „tehetségesebb betegek” többek között még gazdálkodhattak, kertészkedhettek is. Így ők is ki tudták venni a munkából a részüket, nem lettek teljesen elszigetelve a szociális élettől.

A rövidítve csak Lunatic-ként emlegetett elmegyógyintézet volt a hatodik olyan jellegű kórház az Egyesült Királyságban, ahol viszonylagos védelmet élvezhettek a betegek a társadalomtól távol. Azonban sokszor volt rá példa, hogy az elmebetegeket bemutatták a kíváncsi látogatóknak, így a közönség tagjai egy úgynevezett erkölcsi tanításban vehettek részt. A kórházat 1995-ben bezárták, majd az intézmény részeit átalakították lakásokká.

Dr. Hugh Welch Diamond volt az, aki az elsők között támogatta az elmegyógyintézetekben készült felvételek, fotográfiák elkészítését. Dr. Diamond hitt abban, hogy a betegek arcából lehet a legtöbbet megtudni az elmebetegségekről. Úgy tartotta, hogy az arc a lélek tükre és az orvos csak a dokumentált portrék után kezdheti meg az alapos kivizsgálást.

Sajnos az 1900-as években világszerte drasztikus mértékben emelkedett meg az elmegyógyintézetekbe felvett betegek száma. Példaként említhető az Egyesült Államok, ahol több mint 900 százalékos volt ez a növekedés, ami óriási zsúfoltsághoz vezetett.

Számos kezelés mai, modern szemmel nézve barbárnak tűnhet, mint például a sokkterápia vagy a lobotómia. Ahány ország, annyiféleképpen vettek részt az embertelen kezelési módszerekben, mivel akadtak olyan régiók is ahol, erősen elutasították ezeket az eljárásokat. Azonban, 1951-re a világon már több mint 18 000 betegen végeztek lobotómiát.

A következő képsorok Dr. Diamond dokumentált esetei, melyeket a West Riding Pauper Lunatic elmegyógyintézetben lakó betegekről készített, 1869-ben. Vajon a portrékon megjelenő arcokból mi is ki tudjuk olvasni mindazt, amit esetleg Dr. Diamond kereshetett?

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken

Elmebetegségek fényképeken



Previous Nagy kígyó, nagy étvágy
Next Tudósok képzése nyitott innovációs programmal

1 Comment

  1. Zoli Szőke
    2017/12/25
    Válasz

    Ilyen arcokkal naponta találkozom az utcán.

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.