Bolgár és hongkongi kutatók szerint a magukat legboldogabbnak tartó nemzetek polgárai sajátságos genetikai tényezővel rendelkeznek.

Ezeknek az embereknek a DNS-e nagyobb valószínűséggel tartalmaz egy jellegzetes allélt, amely az örömérzékelésben és a fájdalom csökkentésében játszik szerepet. A kutatók, a nemzeti boldogság megfigyelésekor, genetikai és számos más külső tényezőt vizsgáltak annak megismerése érdekében, hogy rájöjjenek, mi okozhatja a különbséget a nemzetek boldogságérzetében.

Mihail Minkov, a Várnai Egyetem és Michael Bond, a Hongkongi Műszaki Egyetem kutatója a Journal of Happiness Studies folyóiratban tették közzé tanulmányukat. Minkov és Bond a World Values Survey társadalomtudományi kutatók nemzetközi összefogásával 2000 és 2014 között készült három felmérésének boldogságmutatói mellett felhasználták Kenneth K. Kiddnek, a Yale Egyetem genetikusának allél-adatbázisát, továbbá a nyarak és a telek zordságáról szóló klimatikus információkat, a kórokozók előfordulásának gyakoriságára vonatkozó adatokat, a Világbank gazdasági mutatóit, mivel a nemzetek jóléte közötti különbségek függenek társadalmi, gazdasági és éghajlati tényezőktől a genetikai tényezők mellett.

A tanulmány szerzői szoros összefüggést találtak egy nemzet boldogsága és az A-allél jelenléte között a zsírsavamid-hidroláz enzim (FAAH) rs324420 génvariánsában az adott nemzet polgárainak genomjában. A FAAH részt vesz az örömérzékelésben és a fájdalomcsökkentés segítésében szerepet játszó ingerületátvivő, az anandamid bomlásában, az A-allél jelenléte viszont hátráltatja ezt.

Azok a nemzetek tartották magukat a legboldogabbnak, amelyeknél túlsúlyban volt az A-allél. Közéjük tartozik a nyugat-afrikai Ghána és Nigéria, a latin-amerikai Mexikó és Kolumbia. Az arab nemzetek közül a legkevésbé boldognak mondta magát Irak és Jordánia, a kelet-ázsiaiak közül Hongkong és Kína, Thaiföld és Tajvan, és mint a kutatók kimutatták, az A-allél az ott élőknél kevésbé volt jellemző.

A genetika szolgálhat magyarázatul az európai nemzetek boldogságérzete közötti különbözőségekre is. Az észak-európaiak, mint például a svédek körében az A-allél gyakoribb és gyakrabban tartják magukat nagyon boldognak, mint a közép- és dél-európaiak, akiknél ez az allél kevésbé található meg. A ugyanakkor szerzők megjegyzik, hogy nem a genetika az egyedüli meghatározó tényező. A gazdasági és politikai nehézségek hozzájárulnak a nagyon alacsony boldogságérzethez. Így van ez Kelet-Európában, ahol az oroszok és az észtek körében az A-allél az északkelet-európai nemzetek génjeihez képest túlsúlyban van. A politikai és gazdasági tényezők ingadozásokat is okoznak egyes országok boldogságszintjében. A kutatók példaként említették, hogy Ruandában jelentősen nőtt a boldog emberek száma a közelmúltban, ahogy az 1994-es népirtás hatásai elenyésznek. Egyiptomban viszont az ellenkezője történt az észak-afrikai ország gazdasági és politikai válsága miatt.

Nos, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mit kellett ezen tudományosan kutatni, amikor empirikus megfigyeléssel a sarki kocsmában is sok mindent meg lehet állapítani.