A kiadott hírek szerint az MTA CSFK, az ELTE, illetve az NKE kutatóiból álló csoport felfedezte a világegyetem eddig észlelt legnagyobb szabályos alakzatát, egy hatalmas, kilenc gamma-kitörésből (GRB) álló gyűrűt.

A gyűrű átlagos átmérője az égbolton 36 fok, ami 70-szer múlja felül a teliholdét és tőlünk 7 milliárd fényévre van. Ebben a távolságban a 36 fok szögátmérő mintegy 5 milliárd fényévnek felel meg. A felfedezés érdekessége még, hogy kicsi annak a valószínűsége, hogy egy ilyen alakzat pusztán a véletlen szeszélyéből jöjjön létre (mindössze 1 : 500 000).

A GRB-k a természetben előforduló leghatalmasabb robbanások. Néhány másodperc alatt annyi energiát sugároznak ki, amennyi az őket befogadó galaxisok több százmilliárd csillagjáéval vetekszik. Ennek következtében igen nagy távolságból is megfigyelhetőek és ez a távolság olyan hatalmas, hogy lehetőséget nyújt a világegyetemben az anyag nagy léptékű szerkezetének a feltérképezésére is.

A kozmológiai elv szerint a világegyetem nagy skálán homogén és izotróp, azaz nincs benne kitüntetett irány és hely. Ennek az elvnek az igazságát a „nagy bummot” (Big Bang) követő tágulás korai szakaszát feltáró WMAP- és Planck-kísérletek is bizonyítják. Jelenleg a világegyetem igen gazdag különféle skálájú struktúrákban. Napjainkban több felfedezés is napvilágot látott, amely olyan alakzatok létéről számol be, amelyek lényegesen meghaladják a kozmológiai elvvel még összeegyeztethető méretet (1,2 milliárd fényév). A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói által most felfedezett hatalmas méretű GRB-gyűrű is csaknem ötször nagyobb ennél a méretnél.

Amennyiben ez az égi gyűrű egy valódi térbeli struktúra, akkor pontosan felénk néz, mivel az őt alkotó GRB-k tőlünk közel azonos távolságra vannak. Valójában a gyűrű az égbolton egy gömbhéj vetülete is lehet. Elfogadva ezt az elképzelést, a gyűrű GRB-it befogadó galaxisoknak együttesen mintegy 150 millió év állt a rendelkezésükre, hogy a megfigyelt szabályos struktúrát létrehozzák. Abban az esetben, ha a gyűrű egy gömbhéj vetülete, hasonló lenne azokhoz a galaxishalmazok által határolt hatalmas üregekhez, amelyek igen jellemzőek az anyag nagy léptékű eloszlására a világegyetemben. Valójában azonban a gyűrűt képviselő gömbhéj mintegy nagyságrenddel nagyobb az eddig ismerteknél.

Az égi gyűrű hatalmas méretét nehéz összeegyeztetni a világegyetemben megfigyelhető nagy léptékű struktúrák kialakulására vonatkozó jelenlegi elképzeléseinkkel. A magyar kutatócsoport eredményét a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MNRAS) fogadta el közlésre, és az OTKA NN111016 számú projektje támogatta.