A húsvéti ünnepekre készülődve előkerülnek a színes tojások, barkák. De hogyan is került a tojás a húsvéti jelképek közé?

Az ókori Egyiptomban úgy képzelték el a világ keletkezését, hogy egy hatalmas tojásból alakultak ki a világegyetem részei: a sárga fényű Nap (azaz Ré isten) a tojás sárgájából, annak energiájából pedig az égitestek. Természetesen a föld minden részén megtalálható az az elmélet, mely szerint a világ egy tojásból fejlődött ki. A tojás az új élet születésének, a termékenységnek, az élettelenből az élőbe való átmenetnek a jelképe.

Már a kereszténység előtti időben is használták vallási szertartásokhoz, majd a kereszténység felvétele után a húsvéti ünnepek egyik jellegzetes szimbóluma lett. Húsvétkor a keresztény emberek Krisztus feltámadásáról emlékeznek meg. A húsvéti tojás az egyházi szimbolika szerint, a sírjából feltámadó Jézus Krisztust jelképezi. A húsvéti ünnepeket megelőző 40 napos böjt alatt a szigorú szabályok szerint nemcsak húst és zsírral készült ételeket, hanem „fehér eledelt” tejet, tojást és sajtot sem volt szabad fogyasztani.

Ezeken az egyházi előírásokon azonban az idők során folyamatosan enyhítettek. Régen úgy tartották, a katolikus időszámításban szombaton sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét „vasárnap vigíliájának” nevezik, mely után feltámadási körmenetet tartanak. A hagyomány szerint a mise után az ünnepi asztalhoz ülve, az étkezés előtt a családfő így szól: „Krisztus föltámadott!”, a válasz rá: „Valóban föltámadott!”. Ekkor már szabad a böjt alatt megtiltott ételeket enni: sonkát, tojást, kalácsot, és bort fogyasztani. Húsvét vasárnap reggelén következik a nem böjtös ételek megáldása. A sonka, tojás, torma, kalács, túró, kolbász, bárány, bor szentelése jelzi, hogy vége a böjti időszaknak.

Egyik jelentése szerint a szentelt tojás héja az Ószövetséget, belső része az Újszövetséget jelképezi. Van, ahol úgy tartják, hogy aki a szentelt tojásból eszik, nem hal meg szentség nélkül.

Ám a tojások díszítésének szokása még a kereszténység kezdete előttről származik, melyet az egyház vont be a keresztény szokások körébe. A húsvéti tojásokat eredetileg csak pirosra festették, a piros szín mágikus védő ereje miatt, más nézetek szerint pedig, mert a tojás piros színe Krisztus kiontott vérére emlékeztet. Később mintákkal díszítették és más színeket is alkalmaztak. A hímes tojások mintázata a világmindenség ábrázolására vezethető vissza.

A tojás derekánál felező vonalat húznak, ez az egyenlítőre emlékeztet, majd négy szeletre osztják, mely az évszakoknak felel meg, és metszéspontjuk adja a sarkokat, a napfordulókat. A régészek a honfoglalás előtti avar sírokban találtak ilyen díszítésű tojásokat.

Kezdetben mágikus ábrákat karcoltak a tojásokra, ezeknek termékenységet varázsoló, vagy gyógyító erőt tulajdonítottak, illetve a bajok elűzését várták tőlük. A mintákban gyakran az Alsó Világ jelképeit lehetett felfedezni, kígyók, békák vonalai rajzolódtak ki, melyek később virágmintákká alakultak át. Lehet a hímes tojás mintázata tulipános, fenyőágas, rózsás, almás, stb.

A hagyomány szerint, amikor Jézus Krisztust keresztre feszítették, rácsöppent a vére egy imádkozó asszony kosarában lévő tojásra, amit pirosra színezett. Erre emlékezve festik pirosra a húsvéti tojásokat. Egy másik elbeszélés szerint, egy asszony a kötényében tojásokkal, mesélte Krisztus feltámadásának hírét, melyet nem hittek el neki, azt mondták, „Úgy támadt ő fel, ahogy piros a tojás a kötődben!”, a kötényében pedig minden tojás piros lett.

A szentelt tojásnak bűvös erőt tulajdonítottak.

A szentelt tojás héját földbe szántották, hogy távol tartsa a kártevőket, a szántóföld végén szentelt tojást ástak el, vagy az első barázdába tették, hogy jó legyen a termés. A fent említett tojást belekeverték az állatok takarmányába is, azzal etették az újszülött borjút és csikót is.

A néphitben és hagyományos népszokásainkban a tojás kettős szerepet kap: egyrészt gyógyító, egészségmegőrző, másrészt termékenységet segítő erő. A hagyomány szerint, a csecsemő első fürdővizébe tojást ütöttek, hogy a gyermek majd szép és egészséges legyen, és az újszülöttet – első látogatáskor – tojással ajándékozták meg, miután végigsimították vele az arcát, hogy hibátlan legyen a bőre.

Míg a húsvét vasárnapi szokások inkább egyházi jelentéstartalommal bírnak,

húsvét hétfőn a népszokásoké a jelentősebb szerep. Húsvét hétfő a termékenység varázsló és megtisztító rítus napja, amikor régen a fiúk vödör vízzel öntötték nyakon a lányokat. Ma ennek szelídebb változata él, kölnivízzel locsolják meg őket. A locsolkodásnak Bibliai magyarázata is van, ugyanis úgy tartják, hogy a feltámadást hírül vivő asszonyokat a katonák vízzel locsolták le, hogy lecsendesedjenek. A locsolás után a fiúknak régen festett tojást adtak köszönetképpen, ma pedig a festett tojás, vagy csokoládétojás mellett étellel, itallal is kínálják őket. Húsvéti tojást régen keresztszülő ajándékozott a keresztgyermekének, de ma már bárkinek adható ajándékként.

A terméketlen téli időszak után éppen húsvét idejére esett, hogy újra tojtak a tyúkok, ezért nem véletlen, hogy az első tojásokat szívesen feldíszítették az emberek.

A tojásfestéshez régen természetes anyagokat használtak, és a mintákat méhviasszal „írták” a festetlen tojásra. Csak ezután tették a festőanyagba, majd lekaparták róla a viaszt. A hímes tojást levélrátéttel, vagy karcolással is készítették.

Rengeteg színt lehetett előállítani természetes anyagokkal:

Piros: festőmályva, vöröshagyma héja (inkább vörösesbarna színt ad),
Sárga: almafa kérge, sáfrány, vöröshagyma héja timsóval,
Barna: vadalmafa és vadkörtefa kérge vegyesen + timsó, vörös- és lilahagyma héja vegyesen,
Zöld: zöld búza főzete + timsó, fekete bodza zöld bogyói, fekete áfonya levele és zöld termése,
Lila: nyárfa virága + timsó, tárogató kökörcsin virága + timsó,
Kék: csillagvirág + timsó, cserszömörce forgácsa spirituszban áztatva, majd vízzel hígítva,
Fekete (általában nem alkalmazták, hiszen a tojás az élet szimbóluma, kivéve a lidérctojás esetében): tölgyfagubacs forgácsának főzete + timsó, bodza érett termése + fahamu, égerfa kéreg + kékkő.
Ma már különféle festékeket és egyéb díszítő anyagokat lehet vásárolni, hogy minél érdekesebb, színesebb legyen a húsvétnak ez a fontos kelléke.

A sámánok korára vezethető vissza a tojáspatkolás hagyománya, amikor a kovácsokat különös tisztelet övezte. A patkolt, vagy vasalt tojást (legtöbbször lúdtojást) kicsi ólompatkókkal díszítik, melyeket apró csavarokkal, vagy szögekkel illesztenek a tojásra.

Vannak területek, ahol úgy tartják, hogy amikor a harangok nagycsütörtökön „Rómába mennek”, visszatérve húsvéti tojásokat szórnak szét, melyeket a gyerekek húsvét hétfőn megtalálhatnak. A locsolás után összegyűlt tojásokhoz régen különféle tojásjátékok kapcsolódtak: dombról gurítják le és elkapkodják, vagy összeütögetik, hogy kié törik el előbb. Régen ezeket a játékokat nyers tojásokkal játszották, ma a legtöbben már kemény tojást festenek, amivel kevésbé lenne izgalmas a játék. Aki nagyon ügyes ki is fújhatja a nyers tojás belsejét egy pici lyukon keresztül és a kifújt tojást festheti meg. Az így készült színes tojásokat, akár több évig is használhatjuk dísznek.

Az egyes országokban különféle szokások fűződnek a húsvéti tojáshoz.

Svédországban vicces rajzokkal díszítik a tojásokat, vagy mondókákkal, feliratokkal, amelyeket hangosan kell felolvasni elfogyasztás előtt. Úgy tartják, hogy a húsvéti tojásoknak jósló erejük van: ha nem teljesen teltek, akkor a hombár üres lesz abban az évben. Szerencsés az, akinek a tojásában két tojássárgája van: házasságra vagy eljegyzésre számíthat.

Oroszországban húsvét hétfőn piros tojásokat visznek a temetőbe a halottak tiszteletére. A hagyomány szerint úgy köszöntik a tavaszt, hogy fiatal lányok felmennek egy dombra, körbeülnek, az egyikük középre áll húsvéti tojásokkal és kaláccsal a kezében, majd elmond egy imát.

Ukrajnában csak úgy, mint az oroszok, a húsvéti napokon az emberek kimennek a temetőbe bejglivel, borral és tojásokkal. A tojásokat átgurítják a sírokon a halottak tiszteletére. Majd eltemetik a földbe, vagy elfogyasztják a családtagok a helyszínen, esetleg a rászorultaknak adományozzák. A rokonok és szerelmesek festett és díszített tojásokat ajándékoznak egymásnak húsvét alkalmából.

Lengyelországban a díszítéshez befestik a tojásokat, és miután megszáradtak, viasszal rajzolnak rájuk. A befestett tojásokat cékla lébe vagy ecetbe mártják, így a befedetlen részekről lekopik a festék, ezután eltávolítják a viaszt, és megmarad a színes minta a fehér tojáson. A legelterjedtebb motívumok az ágacska, fenyőfa, és forgó.

Németországban a gyerekeknek azt mondják, hogy a színes tojásokat a nyuszi hozza és rejti el, hogy ők majd megkeressék. A lányok tojásokat küldenek vőlegényeiknek, amikre szerelmes üzeneteket írnak. Szászországban, Boutzen város közelében, egy domb tetején lévő kápolnától nők és férfiak tojást dobnak le a domb lábánál lévő folyó felé. A víz mellett gyerekek várják a tojásokat, elkapják és megtöltik velük a zsákocskáikat.

Hollandiában a húsvéti napokban tojást esznek egy bizonyos süteménnyel, amit a pékek kínálnak vásárlóiknak. A papoknak festett tojást kínálnak, a lányok a fiúknak adják, a zöldre festett tojásokat pedig a fűbe rejtik, hogy a gyerekek megkeressék.

Svájcban, bizonyos helyeken az emberek hiszik, hogy a húsvéti tojásokat a kakukk tojta. Míg más területeken azt mondják, hogy a nyuszik hozzák a tojásokat, ezért a gyerekek fészket készítenek tavaszi virágokból, ahová a nyuszik letehetik a tojásokat. A gyerekeknek „húsvéti nyuszi vadászat”-ot rendeznek, amikor meg kell keresniük a kertben jól elrejtett tojásokat, összeütik a tojásokat, a töröttet pedig a győztes kapja meg.

Franciaországban húsvét napjaiban festett tojásokat adnak egymásnak az emberek. Egy játékot is játszanak ebben az időszakban, ami abból áll, hogy elhelyeznek ferdén egy kis deszkát és mindenki legurítja rajta az általa hozott tojásokat. Akinek a tojása hozzáér egy másikéhoz, elnyeri azt, és azonnal megeszi. A játékhoz piros, sárga, zöld és lila színekre festett tojásokat használnak.

Bulgáriában az elmúlt évszázadokban a húsvéti tojások festése a kolostorokban élő apácák feladata volt. Különleges színeket használva, egyedi darabokat készítettek. Számos alkotást meg lehet csodálni az ország néprajzi múzeumaiban. Miután megfestették a tojást, kénsavba áztatott tollal rajzoltak rá, ami lemosta a festéket. Különböző leveleket is ragasztottak vagy kötöttek a fehér tojásokra, mielőtt a festékbe tették, amiket száradás után távolítottak el.

Angliában a szokás szerint, hatalmas csokoládétojásokat adnak ajándékba.

Amerikában hagyományos húsvéti tojásvadászatot (Easter Egg Rolling) tartanak 1878 óta minden húsvét hétfőn (2014-ben április 21-én 10 órakor) Washingtonban, amióta az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Rutherford B. Hayes megengedte, hogy a gyerekek a Fehér Ház előtt szaladgálhassanak.