Lepra Abonyban


Az eddig ismert legkorábbi leprás megbetegedés csonttani tüneteit mutatták ki hazai, köztük ELTE-s kutatók a mai Abony közelében a rézkorban élt emberek maradványain.

Az elmúlt években egy 5700 évvel ezelőtt élt népesség életmódját és betegségeit vizsgálta egy hazai kutatócsoport. A mai Abony közelében (Abony-Turjányos dűlő lelőhelyen) az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársai egy, a késő rézkor kezdetén, Kr. e. 3780–3650 körül itt élő közösség településének közel 400 objektumát tárták fel 2004 és 2008 között. Az előkerült emberi maradványokat egy antropológusokból és régészekből álló hazai kutatócsoport elemezte az MTA BTK Régészeti Intézete (Köhler Kitti, Marton Tibor, Serlegi Gábor), az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke (Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás), a Magyar Nemzeti Múzeum (Fábián Szilvia), és a Szegedi Tudományegyetem (Marcsik Antónia) munkatársainak együttműködésében.

Az archeogenetikai vizsgálatokat az University College London kutatója, Helen D. Donoghue végezte el. Az antropológiai és paleopatológiai kutatást irányító Köhler Kitti és Hajdu Tamás vizsgálatai alapján a késő rézkori közösség egyik tagján a lepra jellegzetes csonttani tünetei figyelhetők meg.

Jelenlegi tudásunk alapján ez lehet a világ legkorábbi kimutatott leprás megbetegedése, mely mintegy ezer évvel korábbi az eddigi legidősebb, Anatóliában fellelt feltételezett esetnél,

és hozzávetőleg 1500 évvel korábbi a legidősebb, archeogenetikai eredményekkel is alátámasztott indiai esetnél.

 

A település gödreiből összesen 48 emberi maradvány került elő, köztük a korszakban széles körben elterjedt temetkezési rítusnak megfelelően eltemetett és a gödrökbe bedobott egyének is. A maradványok közötti rétegek arra utalnak, hogy a holttestek nem egy időpontban kerültek a gödrökbe.

1. kép: Az egyik gödörbe bedobott fiatal férfi a hátán feküdt (257. objektum S20) (Forrás: Köhler et al. 2017 – Fig 6).
1. kép: Az egyik gödörbe bedobott fiatal férfi a hátán feküdt (257. objektum S20) (Forrás: Köhler et al. 2017 – Fig 6).

 

A régészeti feltárás és az azt követő embertani elemzés során kiderült,

hogy a nagyszámú gyógyult sérülés mellett a leletanyagban több esetben felfedezhetők a halál bekövetkezésekor elszenvedett (perimortem) sérülések nyomai. Az egyik esetben egy emberi, egy másik esetben állatcsontot szúrtak az egyének testébe. Két másik személynél a testek után a gödörbe dobott kő okozott perimortem töréseket.

 

Az abonyi rézkori népességben az újszülöttek rendkívül magas száma és a fertőzésre utaló csontelváltozások (pl.: az agyhártya- és a csonthártyagyulladás) magas előfordulási gyakorisága egyértelműen jelezte a közösség nehéz életkörülményeit és a fertőzések elterjedtségét. Egy ember esetében az arckoponyán és az alsó végtagokon jelentkező ritka csonttani tünetegyüttes a lepra fertőzés jelenlétére utal (4. kép). További négy személy maradványain is ugyanennek a betegségnek a valószínűsíthető jelei mutatkoztak, azonban esetükben a kevésbé egyértelmű elváltozások miatt más fertőzések sem zárhatók ki kórokként.

2. kép A leprára utaló tipikus csonttani tünetek (a-c) – porozitás (d-e), gyulladás- és csontfelszívódás nyomai (f-g) – az arckoponyán (257. obj. S20). (Forrás: Köhler et al. 2017 - Fig 4)
2. kép A leprára utaló tipikus csonttani tünetek (a-c) – porozitás (d-e), gyulladás- és csontfelszívódás nyomai (f-g) – az arckoponyán (257. obj. S20). (Forrás: Köhler et al. 2017 – Fig 4)

 

A lepra (Hansen-kór) egy krónikus fertőzés, kórokozója a Mycobacterium leprae, valamint Mexikóban és a Karibi-térségben a mindössze 2008-ban felfedezett M. lepromatosis baktérium. A lepra kialakulásával kapcsolatban több elképzelés ismert. A klasszikus elmélet szerint a betegség Ázsiában jelent meg, és Nagy Sándor katonái hurcolták be a Mediterráneumba. A kórokozó örökítő anyagát vizsgáló kutatási eredmények ugyanakkor ezzel ellentétes utat valószínűsítenek. Ez utóbbi elképzelést támasztja alá az abonyi eset is, amely a jelenlegi ismeretek alapján a világ legkorábbi ismert lepra fertőzése, mely mintegy ezer évvel korábbi az eddig legkorábbinak vélt feltételezett bronzkori anatóliai, és 1500 évvel idősebb az archaeogenetikai elemzéssel is alátámasztott indiai előfordulásnál.

 

Previous Kutyák és emberek alvásfüggő tanulási mechanizmusa
Next Mágneses nulltér laboratórium alapkőletétel Fertőbozon

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.