Nagyobb magtömeg, kisebb elterjedés?


Magtömeg szerepe. Magvasodró (Crupina vulgaris) magok
Olvasási idő: 2 perc

Magyar kutatók tisztázták a növényi terjedésbiológia egyik vitatott kérdését.

Minél nagyobb magjai vannak egy növényfajnak, annál szűkebb az elterjedési területe – ezt a hipotézist igazolták az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport munkatársai. Sonkoly Judit és Török Péter eredményei az Ecology and Evolution című folyóiratban jelentek meg. Munkájuk a növényi terjedéssel összefüggő biogeográfiai folyamatok jobb megértéséhez, valamint a természetvédelmi prioritások meghatározásához járulhatnak hozzá.

A biodiverzitás mintázatát alakító tényezők, valamint a fajok ritkaságának vagy gyakoriságának okai régóta állnak az ökológiai kutatások fókuszában. A ritkaság egyik leggyakrabban alkalmazott mérőszáma az elterjedési terület mérete, ami rendkívül nagy variabilitást mutat az egyes fajok között. De természetvédelmi szempontból is igen nagy jelentőséggel bír, mivel összefüggésben áll például a kihalási kockázattal. Monitorozása is alapvető fontosságú lehet az inváziós fajok terjedésének megítélésében.

Kézenfekvőnek tűnő feltételezés, hogy a növényfajok elterjedési területe összefüggésben áll a terjedési képességeikkel. A könnyebben terjedő fajok nagyobb valószínűséggel hódíthatnak meg új élőhelyeket. A terjedőképesség számszerűsítése azonban nagyon körülményes, így egy közvetlen mérőszám helyett gyakran alkalmaznak különböző közelítő értékeket, például a magok méretét. A magok mérete feltételezhetően összefügg a terjedési képességgel, egyrészt mivel az apróbb magok jellemzően nagyobb számban termelődnek, másrészt mert a kisebb magok feltételezhetően könnyebben terjednek a szél és más terjesztő ágensek által is.

A magok mérete és az elterjedési terület között feltételezett csereviszony – azaz, hogy a nagyobb magvú fajoknak kisebb az elterjedési területük – kérdésével foglalkozó eddig publikált tanulmányok azonban gyakran egymásnak ellentmondó következtetésekre jutottak. Az általános összefüggés hiányának egyik magyarázata lehet, hogy habár a kisebb magok nagyobb valószínűséggel jutnak el új élőhelyekre, mint a nagyobb magok, kisebb valószínűséggel sikerül ott kicsírázniuk és megtelepedniük, ami az elterjedési terület növekedése ellen hat.

Az élőhely környezeti körülményei szintén hatással lehetnek mind a magok méretére, mind az elterjedési területre.

Ismert például, hogy az árnyékos élőhelyek növényei nagyobb magvúak, a nedves élőhelyeken pedig általában kisebbek a magok.

Az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport célja az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport és a DE TTK Növénytani Tanszék munkatársaival közösen végzett munka során az volt, hogy megvizsgálják a hipotézist, miszerint a nagyobb magvú fajok szűkebb elterjedési területűek-e. Továbbá az élőhely környezeti tényezőinek magméretre és elterjedési területre gyakorolt hatásának vizsgálatával arra keresték a választ, hogy mely élőhelyek fajai lehetnek leginkább veszélyeztetettek.

A hipotézis teszteléséhez a pannon flóra 1600 fajához gyűjtöttek adatokat, így ez a rendkívül nagy mintaelemszámmal dolgozó vizsgálat az eddigi legátfogóbb elemzés a magméret és az elterjedési terület összefüggésének vizsgálatára.

A kutatócsoport eredményei megerősítették a hipotézist.

  1. Negatív összefüggés van a vizsgált növényfajok magmérete és elterjedési területe között, tehát általánosságban minél nagyobb magjai vannak egy fajnak, annál szűkebb az elterjedési területe.
  2. A korábbi eredményekkel összhangban a magméret negatívan korrelált a talaj nedvességtartalmával és az élőhely fényellátottságával is. A szélesebb elterjedésű fajok a jó vízellátottságú, árnyékolt, tápanyaggazdag élőhelyekre jellemzőek, míg a száraz, napos, tápanyagszegény élőhelyek fajai jellemzően szűkebb elterjedésűek.
  3. Az eredmények megerősítik a korábbi feltételezést, miszerint a száraz, tápanyagszegény élőhelyek, mint például a száraz gyepek, valamint az ott élő fajok természetvédelmi szempontból értékesek és sérülékenyek, amit tovább fokoz az a tény, hogy a száraz élőhelyek fajainak magjai általában nagyobbak, így nehezebben terjednek, és feltételezhetően lassabban képesek elterjedési területüket a klímaváltozás vagy éppen az ember élőhely-átalakító tevékenysége miatt megváltozott környezeti körülményeknek megfelelően megváltoztatni.

A napjainkban zajló kihalási hullám, valamint az élőhelyek fragmentációja és degradációja miatt egyre fontosabb feladat az élőlények elterjedési területe és egyéb jellemzői közötti összefüggések vizsgálata.

 

Az eredeti tanulmány ide kattintva olvasható.



Previous Új diagnosztikai lehetőség a mesterséges megtermékenyítésben
Next A Parkinson-kór kiszűrésének új lehetősége

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenöt − három =