Rhode Island-i kutatók és a Monterey-öböl Akváriumkutató Intézete megfigyelt egy mélytengeri polipot,

ami négy és fél éven át költötte ki tojásait – tovább, mint bármely más, ismert állat.

Ezalatt az idő alatt, a nőstény tisztán tartotta a tojásokat és védte őket a ragadozóktól. Ez a tett reprezentálja az evolúciós egyensúlyt a fiatal polipok tojásban eltöltött hosszú idejének előnyei és az anyjuk túlélőképessége és kevés táplálékszerzése között.

„Ez a kutatás demonstrálja, milyen keveset tudunk a mélytengeri életről” – mondta Brad Siebel, a Rhode Islandi egyetem Biológiai Tudományok egyetemi docense. Egy korábbi kutatásra alapozva, Siebel feltételezte, hogy léteznek olyan mélytengeri polipok, melyek tojásai több éven át fejlődnek ki. Ez az új megfigyelés egy tökéletes lehetőséget biztosított Siebel számára, hogy tesztelje hipotézisét. „Bár elég hosszú kifejlődési időt jósoltunk, ilyen magasra még mi sem számítottunk, ez az eredmény nagyon meglepő volt”- mondta Siebel.

Az elmúlt 25 évben néhány havonta a Bruce Robinson vezette kutatócsoport felméréseket végzett a tengeri élőlények körében. 2007 májusában, az egyik ilyen felmérés közben a kutatók egy nőstény polipot vettek észre egy sziklafalon, 4600 láb (1402,08 m) mélyen. A nőstény még nem tartózkodott azon a helyen az egy hónappal korábbi felmérésnél.

Az elmúlt négy és fél évben a kutatók tizennyolc alkalommal merültek le. Minden alkalommal ugyanazt a polipot találták, akit könnyű volt azonosítani jellegzetes hegei miatt. Ahogy múltak az évek, a nőstény átlátszó tojásai egyre nagyobbra nőttek, a kutatók a saját szemükkel látták a polipok fejlődését az átlátszó burkon keresztül. Ugyanez alatt az idő alatt, a nőstény fokozatosan fogyott, a bőre pedig lazává és fakóvá vált.

A kutatók még táplálékért sem látták a nőstényt a tojásait elhagyni. Nem is mutatott semmiféle érdeklődést a körülötte úszkáló apróbb rákok iránt, csak akkor, ha azok túl közel merészkedtek a tojásokhoz.

A kutatók 2011 szeptemberében látták utoljára a költő polipot. A következő hónapban csak a tojások maradványait találták a sziklafalon. Miután összeszámolták a tojások maradványait a kutatók, arra jutottak, hogy a nőstény 160 újszülöttet hozhatott a világra.

A legtöbb nőstény polip csak egy sor tojást költ és elpusztul, amint a tojások kikelnek. A nőstény a költés időszaka alatt folyamatosan „fürdeti” a tojásokat, nem hagyja, hogy szennyeződés érje őket. Emellett óvja őket a ragadozóktól is.

Mivel a kis polipok nagyon hosszú ideig fejlődnek, kikeléskor teljesen életképesek és már vadászni is tudnak. A hosszú költési időszak egy evolúciós kihívás, főleg az olyan állatok számra, mint a rövid életű polipok. Ez a kutatás azt is bizonyítja, hogy a Graneledone boreopacifica lehet az egyetlen fejlábú, ami hosszú ideig képes életben maradni. Ugyanis legtöbb sekély vízi polip csak egy vagy két évig él.