Sok állatnak vannak bizarrnak tűnő szimbiotikus kapcsolatai.

A szimbiózis biológiai fogalmának legegyszerűbb meghatározása, hogy olyan kapcsolat, amely egy kölcsönösen előnyös, két organizmus közötti fizikai érintkezést foglal magában, amelyek nem azonosak.

Ezeket a kapcsolatokat a tisztítás, a védelem, a szállítás vagy az élelem megtalálásával lehet magyarázni és összefüggésbe hozni.

Nyűvágófélék és afrikai emlősök

Afrikában az elefántok, orrszarvúk vagy zebrák és bivalyok hátán töltött napjai során a nyűvágók rendszertani kategóriájába tartozó madarak a kullancsokat szedik és eszik ki az emlősök testéből. Ez biztosítja a madár számára az összes szükséges táplálékot. Emellett a házigazdák is elégedettek, hogy a madarak eltávolítják a kullancsokat és parazitákat a bőrükről és sziszegéssel jelzik a gazdáikra leselkedő veszélyt.

A tudósok úgy vélik, hogy a kapcsolat régóta fennáll, mivel a madárnak sokszor kifejezetten sebészileg kell ásni a gazdaállat vastag bőrben, hogy megtalálja az táplálékát. A nyűvágók és a gazdáik között azonban nem mindig kölcsönösen előnyös a kapcsolat.

Miközben a madarak segítik a kullancsok eltávolítását, a nyílt sebekből vért is szívnak, hogy magukhoz vegyék a még szükséges tápanyagokat, és így inkább ők maguk is parazitának tűnnek. Sőt, nem is mindig segítőkészek, hiszen csak az olyan kullancsokat távolítják el, amelyek vérrel (a madár fő tápanyaga) már jól feltöltődtek. 

Ám ez úgy tűnik, elhomályosítja a két élőlény közötti szimbiotikus kapcsolat előnyét és elhalványítja a kapcsolat során egyébként nagy kockázatot jelentő – gazdaállatra veszélyes – fertőzések tényét is.

Mongúz és varacskos disznó

Az afrikai szavannán Timon és Pumbaa barátsága senkit nem lep meg. Ugandai tudósok furcsa barátságot tapasztaltak közöttük, amely szintén a táplálkozással és a tisztálkodással függ össze. Az éles fogú mongúzok kiszedik a rovarokat, különösen a kullancsokat.

Tisztogató halak

Nos, egy másik rajzfilmből megismert bálnamosó sem lehetetlen, mert a vizekben különböző tisztogató halak is élnek. A vízilovat nemcsak tollas, hanem uszonyos barátai is tisztogatják. A pontyfélék családjába tartozó rojtosszájú halak az algákat, az elhalt bőrt és az élősködőket is eltávolítják. De még a fogukat és az ínyüket is letisztítják! Más halfajok szintén jó szolgálatot tesznek, amikor kitisztítják a sebeket.

A halakra is ráakaszkodnak nemkívánatos élőlények, melyektől meg kell szabadulniuk. A rákok, idegen baktériumok, gombák, tetvek és a sérült, beteg szövetek eltávolítása érdekében a tengeri halak rendszerint ellátogatnak egy helyi tisztítótelepre. Ott az élénk színű gébek, a tisztogató halak vagy a tisztogató garnélák élelemért cserébe teljes tisztítást nyújtanak ügyfeleiknek. Előfordul, hogy egy-egy nagyobb halon egy teljes tisztító csapat dolgozik. Az ügyfelek pedig jelzésekkel tudatják, hogy tisztítást szeretnének. A szokatlan testhelyzetű, színüket változtató, szájukat és kopoltyújukat teljesen kinyitó halak azonnal számíthatnak segítségre, még akkor is, ha egy félelmetes ragadozó, muréna vagy cápa az ügyfél.

Kígyó a madárfészekben?

A lármás füleskuvik és a karcsú vakkígyó szuper lakótársak. A kígyó ahelyett, hogy kárt tenne a madárfiókákban, hangyákkal, legyekkel és más rovarokkal, valamint azok lárváival vagy bábjaival táplálkozik. A New Scientist folyóirat egyik cikke arról számol be, hogy azok a kismadarak, amelyek egy karcsú vakkígyóval a fészekben cseperednek fel „gyorsabban fejlődnek és sokkal nagyobb esélyük van a túlélésre”. 

Prérifarkas és borz taktikai együttműködés

Amikor ez a két állat együtt dolgozik, akkor kombinálják sajátos vadászati ​​készségeiket, hogy növeljék a zsákmány elejtésének valószínűségét. Általában nagyobb prérifarkas a felszínen üldözi a prédát és, ha elkapja, akkor az övé, de ha a préda elhagyja a felszínt, onnantól a borz zsákmányává válhat.

Bár a ragadozók közül csak az egyik számára sikeres az étkezés, az állatok együttes erőfeszítése növeli az esélyt arra, hogy mindkét vadász élelmet szerezzen. A legtöbb prérifarkas magányos életet él és ritkán vadászik a társaival. Az, hogy a borz is magányos lény még bizarrabbá teszi kapcsolatukat.

Bojtorjánhal és cápa

A bojtorjánhalnak is nevezett gályatartóhal különlegessége, hogy a feje tetején tapadókorongot visel, amivel nagyobb halakra és cetekre szokott felkapaszkodni potyautasként. A tapadókorong lehetővé teszi, hogy a nagyobb halak alsó részéhez történő kötődést. Ez nem csak ingyenes szállítást, hanem kosztot is jelent, hiszen a hal a szállító elfogyasztott maradékát eszi. Ez azonban nem egyirányú kapcsolat, mivel a cápa vagy rája számíthat rá, hogy a potyautas eltávolítja a parazitákat és a baktériumokat a gazdaszervezet bőréről. A legtöbb cápa nem bánja az ilyen halak közelségét, de a citromcápa és homokpadi cápa agresszív lehet és néha meg is eszi őket.

Csillagok és pöttyök

A csillagos madárpók és a Chiasmocleis ventrimaculata talán az egyik legfurcsább szimbiotikus kapcsolat Dél-Amerikában. A kolumbiai tarantula könnyedén megölhetné és megehetné a békát, de úgy döntött, hogy nem teszi. Ehelyett a nagy pók lehetővé teszi, hogy a kis béka osztozzon vele a pókhálóban. Mindkét lény kölcsönösen előnyös kapcsolatban áll, amelyben a pók a béka védelmét biztosítja a ragadozóktól, a béka pedig olyan hangyákat eszik, amelyek megtámadhatják vagy elfogyaszthatják a póktojásokat.

Ember és madár

Utolsó példánk a szimbiózis furcsaságára egy afrikai madárfaj (Mézkalauzfélék) és az ember közötti kapcsolat. A Tanzániában élő helyi, Hadza néven ismert törzs tagjainak emberi hívására reagál egy kis madár, amely segít mézet keresni.

A Hadza emberek sokféle hívást használnak, hogy magukhoz hívják a madarakat – például kiáltásokat, sípokat és még szóbeli szavakat is. Kereséskor a méz megtalálásához, a madár megváltoztatja a hangját, hogy az emberek tudják, mikor állnak közel a méhkashoz. Furcsa módon, a mézkalauzfélék nem háziasított, nem hivatalosan kiképzett állatok, de ők kapjál a maradékot. A méhkas megtalálása után az ember felmászik a fára, hogy ellopja a mézet. A hadzák füstöt használ a méhek elkergetésére, hogy a kinyerjék a méhsejtet a kaptárból. Ezután hátrahagyják a füstölt méhsejtdarabokat, hogy a madarak lakmározhassanak. A tudósok úgy vélik, hogy az afrikai törzsek és a madarak közötti kapcsolat több ezer vagy akár több millió éves.