Az MIT járom kutatója azt állítja, hogy a hamis hírek gyorsabban terjednek a Twitter közösségi hálózatán, mint a valódi hírek.

„Úgy találtuk, hogy a hamis hírek lényegesen távolabb, gyorsabban, mélyebben és szélesebb körben szóródnak szét, mint az igazságokat, valóságot tartalmazók.” – mondja Sinan Aral, a MIT kutatója.

Deb Roy, a MIT Media Lab professzorának véleménye szerint ezek az eredmények új fényben tüntetik fel az online kommunikációs ökoszisztémánk alapvető vonatkozásait. Továbbá, a tudósok úgy találják, hogy a hamis információk terjedése nem azoknak a botoknak tulajdonítható, amelyeket a pontatlan történetek terjesztésére terveztek. „Amikor eltávolítottuk az adatbázisunk összes botját, a hamis és az igazi hírek terjedése között különbségek mutatkoztak” – mondta Soroush Vosoughi, az LSM posztdoktora, akinek PhD-kutatása is segített a jelenlegi kutatásban.

A kutatás alapján írt tanulmány többféle módon számszerűsíti a jelenséget.

• A hamis hírek 70 százalékkal nagyobb valószínűséggel lesznek retweetek, mint az igaz történetek. 
• Valósághű történeteket is tartalmazóknak hatszor hosszabb idő kell, hogy elérjenek 1500 embert. 
• A Twitter kommunikációs hullámai vagy a megszakítás nélküli retweet láncok a hamis adatok esetében körülbelül 20-szor gyorsabbak, mint a tények.

A tanulmány fókusza magában foglalja a 2013-as Boston Marathon bombázásokat és az azt követő veszteségeket, amelyek nagy figyelmet kaptak a Twitteren.

„A Twitter lett a hírek fő forrása” – mondja Vosoughi. De a tragikus események szociális médiában olvasható híreinek nagy része pletyka vagy hamis hír volt. Ezt követően döntött úgy Vosoughi és Deb Roy (Vosoughi posztgraduális vezetője), hogy Vosoughi doktori fokozatát egy olyan modell kifejlesztésére irányítja, amely megjósolja a pletykák igazságtartalmát a Twitteren.

Sinan Arallal kiegészülve a három kutató úgy döntött, hogy megpróbálja az új tanulmányban alkalmazott megközelítéssel objektíven azonosítja a hírek igaz vagy hamis tartalmát és Twitter-útvonalát. A Twitter támogatást nyújtott a kutatáshoz, és megadta az MIT csapata számára a történelmi archívumokhoz való teljes hozzáférést. Roy volt a Twitter legfontosabb médiatudósa 2013-tól 2017-ig.

A kutatás elvégzéséhez a kutatók nagyjából 126 000 kaszkádot mutattak be a Twitteren, amelyek körülbelül hárommillió embert idéztek fel 4,5 millió alkalommal a 2006 és 2017 közötti időszakban.

Annak megállapításához, hogy a történetek igazak vagy hamisak voltak-e, a csapat hat tényellenőrző szervezetet használt igazolásra (factcheck.org, hoax-slayer.com, politifact.com, snopes.org, truthorfiction.com és urbanlegends.about.com) és megállapította, hogy ítéletük az idő több mint 95 százalékát átfedte.

A 126 000 kaszkádból a politika a legnagyobb hírkategóriát alkotta, mintegy 45 ezerrel, majd ezt követte a városi legendákkal, üzletekkel, terrorizmussal, tudományokkal, szórakozással és természeti katasztrófákkal foglalkozó hír. A hamis történetek elterjedése a politikai híreknél sokkal hangsúlyosabb volt, mint a többi kategóriában.

A hamis hírek képezték a tanulmány tárgyát. Az egyik alapvető kérdés, amelyre választ kerestek, hogy: Miért terjednek hamarabb a hazugságok, mint az igazság a Twitteren? Aral, Roy és Vosoughi azt sugallják, hogy a válasz az emberi pszichológiában rejlik: Szeretjük az új dolgokat. A hamis hírek pedig  sokkal újszerűbbek, és az emberek nagyobb valószínűséggel osztanak meg új információkat. Ráadásul az új hírek megosztásával az emberek figyelmet tudnak szerezni. Az MIT-tudósok kutatásaik során ezt az „újdonsághipotézist” megvizsgálták úgy is, hogy véletlenszerű almintát vettek fel azokról a Twitter felhasználókról, akik hamis történeteket közvetítettek, és elemezték a történetekre adott reakciók tartalmát. Az eredmény? 

Az emberek meglepő módon és undorodva reagálnak a hamis hírekre, míg az igazi történetek olyan válaszokat eredményeztek, amelyeket általánosabban a szomorúság, a várakozás és a bizalom jellemez.

A tudósok egyetértenek abban, hogy fontolóra kell venni a félretájékoztatás terjedésének korlátozására szolgáló módszereket, és remélik, hogy eredményük ösztönözni fogja a témával kapcsolatos további kutatásokat.