Luca napi misztérium


Luca napi misztérium

Előző cikkünkben már megemlítettük, Luca napja, december 13., jeles napja az adventi időszaknak.

A Luca napi hagyományok, népszokások mégsem csak a karácsonyhoz kapcsolódnak. December 13. a Gergely-féle naptárreform előtt (1582), az év legrövidebb napja, a téli napforduló kezdete volt. „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja” tartja az egykori, népi szólás is, ezért ennek a napnak különleges jelentőséget tulajdonítottak már a középkorban is.

Luca névről két dolog is eszébe juthatott a régmúlt emberének itthon és Európában egyaránt. A név utalt Szent Lucára vagy más fordításban Lúciára, aki a legenda szerint 304 körül a Római Birodalomban mártírhalált halt a kereszténységért, mégsem ismeri el az egyház hivatalos szentjeként. (Ebben az időszakban a Római Birodalom még nem fogadta el hivatalos vallásként a kereszténységet. Eretnekségnek tartották, és minden igyekezetükkel irtani próbálták azt). A fennmaradt források szerint Luca/Lúcia előkelő szicíliai családból származott, és már fiatalon szüzességet fogadott, Istennek rendelte életét. Gazdag hozományát is a szegények megsegítésére fordította. Számos csoda kapcsolódik a nevéhez.

Szent Lúcia mártírhalált halt hitéért
Forrás: qaphoto.catholic.or.kr.jpg

Egyes írásokban azt is megemlítik, hogy tulajdon két szemét puszta kézzel szakította ki azért, mert kérői annyira szépnek tartották azokat. Más források szerint mielőtt kivégezték volna változatos kínzásoknak vetették alá, többek közt szemeit is kiszúrták a rómaiak. Bár ezeket a történeteket nehéz igazolni mégis ez megmagyarázná miért tartják a vakok és gyengén-látók szentjének is, amellett, hogy a varrónők és bűnbánó utcanők patrónusa. Szent Lúcia tisztelete Itáliában volt a legerősebb. 

Más országokban, beleértve hazánkat is Luca inkább gonosz boszorkányt, ártó lényt jelentett az akkori embereknek, és Lucapucának, Lucaasszonynak nevezték.

Azt tartották, hogy ez a kísértetszerű, ártó lény, december 13-án emberek és állatok kárát okozza. A néphit szerint ezen a napon tilos a varrás, mosás, söprés és a legtöbb ház körüli munka.

Szájról szájra terjedtek az intő példák, miszerint egyszer egy sütő nőt megfenyegetett, hogy gyermekét a kemencébe hajítja, ha nem hagyja abba a konyhában a szorgoskodást. Mások úgy ismerték ezt a történetet, hogy azért nem szabad sütni, mert a kenyeret kővé változtatja Luca, a gazdasszonyt pedig a kemencébe löki. Egy másik asszonyt, aki mosni merészelt úgy hírlett kővé változtatott.

Kiskanizsán azt tartották Luca szemét tűvel szúrták ki gyilkosai, ezért nem szabad e napon varrni. Ipoly mentén az a hír járta, ha valaki 13-án fon Luca majd az orsóját a tűzbe fogja veti.

Számos más babona is kapcsolódott e naphoz, ami miatt végképp mindenki kedvét elvették a munkától.

Például, ha Luca napján valaki fonna vagy varrna, akkor ezzel bevarrja a tyúkok fenekét és nem fognak eleget tojni. Ellenben ajánlatos volt a háziasszonyoknak babot fejteni, hogy kifejtsék a tyúkból a tojást, és sokat ülni vagy feküdni azért, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek.

Az ártó lény, Luca alakja a magyarokon kívül a horvátok, a szlovének, a szlovákok és az osztrákok körében volt ismert. Érdekesség, hogy néhány évtizede Svédországban Luca-menyasszonyt választanak, aki a napforduló után, a növekvő fény megtestesítője lehet.

Mivel december 13-a ennyire misztikus volt, így különböző szokások, hagyományok is kötődtek-e naphoz, amik az akkori emberek számára még teljesen megszokottak voltak. Ma már inkább csak történelemórákon lehet tanulni elődeink mindennapi életéről, szokásairól.

Luca napja az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napként volt számon tartva,

ezért elsődleges teendő a démonok, boszorkányok, ártó lények rontása elleni védekezés volt.  

Tápióvidéken ólak ajtajára rajzoltak fokhagymával keresztet miközben azt mormolták, hogy Luca, Luca, távol légy! Az Ipolymenti településeken biztosra mentek. Megfokhagymázták nem csak az istállók, ólak tetejét, de még az állatok fejét is, valamint a háziaknak is lefekvés előtt fokhagymát kellett enniük. Az istállók, ketrecek előtti teret hamuval szórták be azért, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait „felszedhessék”. Csallóközben ezen a napon semmit nem tettek a ház elé, semmit ki nem adtak, nehogy a boszorkány kaparintsa meg végül azokat.

Mivel december 13-ának különleges jelentőséget tulajdonítottak, ezért úgy hitték,

amit ezen a napon megjósolnak az a jövőévben teljesülni fog.

Luca napján jósoltak a jövőévi termés mennyiségére, az időjárásra, de még szerelmi és haláljóslásra is alkalmasnak tartották. Ezért a fiatal leányok Drávaszögben a szemétdomb tetejére állva hallgatóztak, és ahonnan kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallottak úgy vélték onnan fog jövendőbelijük érkezni.

Zsirén a lányok somgallyat tettek a vízbe és várták, hogy kizöldüljön karácsonyra. Az éjféli, szentmisére az ágat magukkal vitték, ahol észrevétlenül megérintették azt a legényt, akit férjüknek kiszemeltek. Azt tartották a vesszőnek mágikus ereje van, és akit megérintenek vele az kötődni fog hozzájuk.

Egyes vidékeken országszerte abból is jósoltak, hogy ki találta meg a sütés előtt pogácsába rejtett apró tárgyat, ami lehetett pénz vagy dió is. Eladó sorban levő leány esetében ez azt jelentette, hogy aki elsőként megtalálja az megy férjhez a következő évben. Kiskunmajsán a lucapogácsába gyűrűt sütöttek bele és azt tartották, ha az eladósorban lévő lány megtalálja, akkor férjhez megy jövőre.

Máshol lucacédulákra férfineveket írtak a fiatal nők, és minden nap egészen karácsonyig bedobtak egy cédulát a tűzbe. Azt tartották, melyik név megmarad úgy fogják hívni a jövendőbelijüket.

Dél-Alföldön december 13-án úgynevezett lucapogácsát készítettek. Ezekbe a pogácsákba még nyersen tollakat gyúrtak, és azt tartották, hogy akinek a sütés alatt megperzselődik a pogácsáján a toll az beteg lesz vagy elhalálozik.

Lucanapkor kezdték kicsíráztatni a lucabúzát is, ami ha karácsonyra kizöldült, akkor abból bő termésre lehetett számítani jövőre.

A jövőévi időjárás csapadékosságára a Luca naptól karácsonyig tartó 12 nap időjárásából következtettek. A 12 nap megfelelt a 12 hónapnak.

Luca napjának előestéjén szokás volt bosszantó, tréfás csínyeket elkövetni a falvakban. Ezért a fiatal legények leszedték és elcserélték, majd el is dugták a kapukat, természetesen elsősorban azoknál a házaknál, ahol hajadon lakott. Vénlánycsúfolásnak hívták azt, amikor a legények az ajtók elé szalmát szórtak és az ajtót eltorlaszolták. Szokás volt még a fiúknak Luca napján 3-6 fős csapatokba összeverődni, Lucának öltözni, ezt alakoskodásnak hívták.

Különböző köszöntő hagyományok is ismertek voltak, amit régen lucázásnak, kotyolásnak vagy palázolásnak hívták, attól függően az ország, mely nyelvterületét vizsgáljuk. December 13. hajnalán a gyerekek végig járták a házakat, és a szomszédoktól lopott fán vagy szalmán térdelve mondókákkal bő termést és sok ellést, egészséges állatokat kértek.

Ezen a napon kezdték el készíteni a boszorkányok felismerését segítő eszközt a Luca-széket, és a munkák egészen karácsonyig tartottak. 

December 13-án kezdtek el dolgozni a Luca napi széken
Forrás: neprajz.hu

Mivel a munkálatok pontosan 13 napig tartottak, innen ered a közmondás is, hogy: Lassan készül, mint a Lucaszéke. A szék formáját és anyagát előírás szabályozta. Meghatározott számú és fajtájú fából kellett készülnie, konkrétan tizenháromféle fából. Szöget tilos volt beleverni és az ékeket bükkfából kellett kifaragni.

A kész székeket a katolikusok az éjféli misére a templomba, míg a reformátusok a keresztútra vitték. A katolikusoknál az éjféli misén a székre állva látni lehetett a boszorkányokat. A reformátusoknál bonyolódott a dolog. Náluk úgynevezett „várat kerítettek” a szék köré megszentelt krétával, és csak így ismerhették fel a boszorkákat, akik bika szarvat, agancsot vagy tollas fejdíszt viseltek.

Nógrád megyében a lucaszék tulajdonosának mákot kellett magával vinnie a misére, hogy hazafele menet szétszórja, mert a hiedelem szerint a boszorkányok üldözőbe veszik azt, aki megpillantja őket, de addig nem mehetnek tovább, míg az összes mákszemet fel nem szedegették. Mák vagy, ha az nem volt fejtett bab hiányában az ártólények szétszaggatják. Az üldözött csak akkor menekült meg, ha idejében fedél alá jutott. Sajnos a széket otthon mindjárt el kellett égetnie, ezért kell minden évben új széket készíteni.

Összegezve, ma már sokan nem is sejtik milyen gazdag tárháza van a Luca naphoz köthető népszokásainknak,

és valószínűleg még kevesebben töltik el a karácsonyt megelőző időszakot adventi kalendáriumból kipattintott csokoládé majszolás helyett papírfecnikre írt fiú nevek Luca-székelégetésével, vagy székek eszkábálásával. Ennek ellenére fontos tisztában lennünk őseink szokásaival, tradícióval, ismerni azokat és továbbadni utódainknak, ezzel megőrizve nemzeti értékeinket, kultúránkat, amely színes és egyedi.

Sőt, azért senkit sem fog boszorkány vagy gonosz szellem üldözőbe venni, ha a cikkben felsorolt számos jóslás és szokás közül felnőttfejjel kedve támadna felidézni a gyermekkorát, amikor még általános iskolában csodálkozva, meg-meg borzongva hallgatta a gonosz Luca ijesztgetését, és kipróbálna egy-egy jóslást, szokást a régmúlt emberétől.

 



Previous Varázsolj karácsonyt!
Next Gyümölcs-zöldségfeldolgozó diploma

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.