Advent mikor és miért?


Az advent vagy más néven úrjövet a keresztény kultúrkör egyik kiemelkedő időszaka.

Az advent vagy más néven úrjövet a keresztény kultúrkör egyik kiemelkedő időszaka.

Ha mélyen magunkba nézünk, kinek miről szól manapság az advent, felmerül az a kérdés is, miről szól az advent a most élő emberek vagy az ifjabb generáció számára. A karácsony előtti őrült bevásárlásról? A karácsonyi időszak kezdetéről? Bronz-, ezüst- és aranyvasárnapokról? Utolsó nagy kapkodásról az ünnepek előtt? Szakítások, veszekedések vagy tényleg a szeretet időszakáról? Vagy csak várjuk, hogy egyszerűen végre jöjjön egy kis szünet, legyen már év vége? Ha megkérdeznénk az utca emberét, vajon hányan lennének ma tisztában azzal, hogy nem a mindenszentek, halottak napja az elcsendesülés, a magunkba fordulás időszaka, hanem az advent?

Legújabb cikkünk körüljárja az advent témakörét, hogy mikor kezdődik, miről is szól valójában és mire kellene jobban odafigyelnünk ebben az időszakban.

A szó a latin adventus Domini kifejezésből ered, melynek jelentése az Úr eljövetele vagy más fordításban megérkezése. Ezt kétféleképpen is lehet értelmezni. Jelentheti Jézus fizikai megszületését Betlehemben december 25-én (megbízható történelmi források ugyan nem írják le Jézus születésének pontos dátumát – a Szerk.), de jelentheti általánosságban is messiás eljövetelét.

Az advent a karácsonyt megelőző várakozás, felkészülés időszakáról szól.

A féktelen vásárlások kapkodás, feszengés helyett ebben az időszakban kellene igazán elcsendesülni, magunkba fordulni és elgondolkodni. Kitárni a szívünk az Úr, a szeretteink felé, valamint minden rászoruló, elesett ember felé. Sokan nem is gondolnák, hogy egy-két apró gesztussal, akár csak egy mosollyal, kedves szóval milyen örömet lehet okozni másoknak.

Advent időszaka Szent András (a keleti egyház védőszentje) napjától (november 30.) számított első vasárnapon kezdődik, és az ezt követő négy vasárnapon át tart. Az egyházi naptárban a hét vasárnappal kezdődik, ezért indul az advent is vasárnaptól. Advent első napja mindig november 27. és december 3. közé esik. Idén december 2-án lesz advent első vasárnapja. Ez a nap az egyházi év kezdetét is jelenti. Az utolsó hét hossza változó. Lehet az egy nap is például, ha a negyedik vasárnap december 24-re esik, de egy hét is, ha az utolsó vasárnap december 18-ra. Viszont egy valami nem változik; a karácsonyra való felkészülés időszaka az azt megelőző vasárnappal ér véget, tehát ebben az évben 23-án. A görögkatolikusoknál szintén megtalálható az adventi időszak, annyi eltéréssel, hogy náluk az advent hat héten át tart.

Az advent eredete bizonytalan, egyes feltételezések szerint kezdete az V-VI. századra nyúlik vissza. Ekkor az advent a gallikán liturgiában a felnőttkeresztelés előkészítésére szolgált, ami 3-4 hetes időszak és hagyományosan vízkeresztkor (január 6.) tartottak. Más szakértői vélemények szerint, az advent egyenesen a 12 apostolra vezethető vissza.

1570-ben V. Pius pápa tette kötelezővé az adventi időszakot a katolikus egyházban, amely ekkor még szigorú böjttel is járt. A középkortól az advent kiemelkedő napja a harmadik vasárnap, ami az örömvasárnap, más néven gaudete vasárnap, amikor az Úr eljövetelének közelségét ünnepeljük. Ezen napon a liturgiák színe a legtöbb helyen rózsaszínre vált.

1611-ben a nagyszombati zsinat megtiltotta advent első vasárnapjától vízkeresztig az esküvők, zajos mulatságok megrendezését. Advent idején a templomi díszítés is puritánabb volt a megszokottnál.

1774-től advent kezdetét éjféli harangzúgás jelezte, továbbá ekkortól XIV. Kelemen pápa enyhített a böjti szokásokon, így azt sokan hazánkban még a 20. század közepén is betartották. Ekkortól a böjt csak heti 2 napot érintett, valamint 24-ét, ami egyben a legszigorúbb böjti nap is volt. A böjt szerdát és pénteket érintette, valamint szombati napokon a húsételektől kellett tartózkodni.

Advent időszakában zajlottak azok a vallási előkészületek, hajnali misék is a templomokban, mint a roráték, melyeket még a napfelkelte előtt bonyolított le az egyház a híveknek. A régi magyar nyelvben angyali és aranyos misének nevezték ezeket. Ezeken a szertartásokon különös hangsúlyt kapott Szűz Mária tisztelete és a várakozás. A rorátéhoz számos hiedelem és misztérium is fűződött.

Manapság, ahogy azt már említettem az adventről alkotott vélekedés átalakult, ezzel együtt a szokások, hagyományok is megváltoztak. Nincsenek szigorú szokások, mint a böjt az adventre vonatkozóan.

Az adventi időszakhoz ennek ellenére számos szokás, hagyomány és kellék is kapcsolódik, mint az adventi koszorú és kalendárium.

Az adventi koszorú gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. A koszorú, mint szimbólum már az ókori Görögországban is ismert volt, akárcsak a pogány kultúrkörökben. Zeuszt tölgylombbal, Apollónt babérkoszorúval, Dionüszoszt szőlőkoszorúval ajándékozták meg a hívők. A kör az örökkévalóság jelképe, ezt szimbolizálta a koszorú is, amelyet a pogányok varázskörnek hívtak. A magyar hiedelemvilágban is jelen volt ez a szokás, sőt még a kereszténység megjelenése után is megmaradt átalakulva. A magyar néphagyományban egyes források szerint az aratási munkák után aratókoszorúval köszönték meg a munkások, ha a gazda jól tartotta őket. A szüreti munkák elvégzése után pedig szőlőből készült el a koszorú. Érdekesség, hogy a fennmaradt, régi, magyar népszokások szerint koszorút kellett kötni a nyári napforduló idején is, amikor a legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János napja alkalmából.

Őseink maguknak, családjuknak általában búzaszalmából készítették el. A szalmából szőtt koszorút átkötötték szintén szalmából, vagy búzaszálból vízszintesen és függőlegesen is, amely így egy keresztet adott. A koszorú széleit csipkebogyóval és fagyönggyel díszítették. A középkorban, aki megengedhette magának még négy gyertyát is tett rá.

Az adventi koszorú ma ismert ősét jóval később, 1838-ban Johann Heinrich Wichern német, evangélikus lelkész készítette el. A protestáns lelkész az általa megalapított első hamburgi gyermekotthonban istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek, és 1838-ban a ház egyik termébe hatalmas csillárt készíttetett fából.  Minden mise alkalmával egy-egy gyertyát tűzött rá. Ezt a szokást hamar átvették más otthonok is és évről évre szebb csillárok születtek.

A fakerék helyett később szalmából, vesszőből készült koszorúk kerültek az asztalokra. Egy kertész ötlete alapján az ajtókra fölakasztható adventi koszorúk is megjelentek. Végül 1860-ban Berlin-Tegelben találták ki, hogy fonott fenyő lesz az adventi koszorú alapja, és a 24 gyertya helyett csak négyet helyeznek rá, amelyek a négy adventi vasárnapot szimbolizálják, és hétről hétre eggyel több gyertyát gyújtanak meg. Az adventi koszorú az észak-német tartományokból rövid időn belül Ausztriában is népszerűvé vált. Utóbbi országban már a katolikus lakosság körében is. Magyarországon a második világháborút követően terjedt el, de igazán népszerűvé csak a rendszerváltás után vált. Ma már az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma lett és rengeteg változata létezik. Sokan közösen, családjukkal együtt készítik el saját koszorújukat.

Advent mikor és miért?

Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén. A koszorún található gyertyák színe komoly szín szimbolikát hordoz. A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot, megbocsájtást, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Az adventi lelki felkészülés időszakára III. Ince pápa rendelte el a lila miseruha használatát. Később az adventi időszakban a templomok díszítésében is a lila szín vált dominánssá, ami visszaköszön a templomi terítők lila színében, a szertartást vezető a pap miseruhájában is. Egyedüli kivétel a harmadik, gyertya, ami rózsaszín. Ugyanis a harmadik hét az öröm vasárnapja. Gaudete! Örvendjetek! Ez a vasárnap az ádvent második felének kezdetét is jelzi.

Nem csak a gyertyák színei szimbolikusak. A koszorú alapja hagyományosan zöld, a díszek rajta, masnik például pedig piros. A zöld és a piros az advent és a karácsony világi színei. A zöld szín az élet folytonosságát jelképezi, és az örökzöld növényeket, az örök megújulást. A vörös, mint Jézus vére szintén az élet jelképe.

Minden gyertya mást-mást jelent. Az első a hitet, második a reményt, harmadik az örömöt, negyedik a szeretetet. Azért is, mert az advent idején ezeket a tulajdonságokat kell megerősítenünk magunkban. Ezenkívül a gyertyák egy-egy személyt, közösséget is szimbolizálnak. Az első gyertya Ádámot és Évát, mint akiknek elsőként ígért az Úr a megváltást. A második a zsidó népet, akinek megígérte Isten, hogy közülük való lesz a Messiás is. A harmadik Keresztelő Szent Jánost, aki hirdette Krisztus eljövetelét. Végül a negyedik Szűz Mária, aki megszülte a megváltót.

A gyertyák felfelé törő lángja a hívők és Isten közti kapcsolatot erősíti. A gyertyaláng melegséget is jelképez a téli éjszakában, de utal Jézusra is, aki a szeretet fényét hozta el a Földre. A világító gyertyák számának növekedése a növekvő fényt jelképezi. A koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó napon. A négy gyertya együttesen a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön, ezzel hitet, reményt, szeretetet és örömöt juttatva el a hívőkhöz. Ha tehát már mindegyik gyertya ég, ez azt jelenti, hogy elérkezett a szenteste napja.

Másik, mára már elengedhetetlen adventi kellék, az adventi kalendárium.

Az adventi kalendáriumot eredetileg azért találták ki, hogy napról napra vezesse a hívőket egészen karácsonyig. Ez a vallási tartalom mára már kikopott, és a kalendárium többnyire csak üzleti célokat szolgál.

Az adventi naptár 1900 környékén terjedt el Németországból indulva. Az első kalendáriumot egy német édesanyához kötik, akinek a fia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt izgatottan várta az ajándékokat. Türelmetlenkedése pedig cselekvésre késztette az anyát, ezért találékonyan huszonnégy részre osztott egy papírlapot. Mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyed, de csak egyet belőlük. Gerhard Lang miután felnőttként vállalkozásba kezdett, olyan naptárt szerkesztett, amely huszonnégy napból állt, és az adventi időszakra lett kitalálva. A kalendáriumnak huszonnégy ablaka volt, és mindegyik ablak mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve. Később Gerhard a Reichold és Lang képzőművészeti intézmény résztulajdonosa lett, és gépesítve kezdődhetett meg a kalendáriumok gyártása.

Az adventi időszakhoz számos új szokás és új hagyomány is kapcsolódik.

Az egykori hazai, babonás vidéki világban az eladósorban lévő lányok azt tartották azért, hogy a farsangi mulatságon sok kérőjük legyen az adventi, hajnali mise első harangozásakor a harang köteléből három darabot ki kell tépni, majd ezeket a darabokat bele kell fonni a hajukba. Ez a procedúra majd meghozza a szerencséjüket, és nem maradnak pártában. Az Alföldön az volt a szokás a fiatal lányok között, hogy a hajnali misére, harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen az ajkuk és így édesgessék magukhoz jövendőbelijüket.

A hajnali mise idején, Erdély területén zárva kellett tartani az ajtókat, ablakokat azért, hogy az állati alakot öltő boszorkányok ne ronthassanak be és távol tartsák őket. Arra felé abban hittek, hogy nem csak mindenszentekkor, halottak napján jöhetnek elő ártó lények, hanem ebben az advent időszakában is.

Szent Borbála (december 4-e) a keresztény vértanúk emléknapja, a bányászok, tüzérek, hajadon lányok védőszentje. Régen ez a nap női munkatilalmi nap volt. Ekkor megtiltották a nőknek, hogy fonjanak, varrjanak, de még csak seperni sem szabadott, nehogy elseperjék a szerencsét. Ennek ellenére 4-e különösen jó alkalom volt a szerelmi jóslásokra. Azt tartották, ha Borbál napján vágnak le egy ágat, majd az ágat vízbe állítják, és az kizöldül, a következő évben megkérik a lány kezét.

Miklós napot, december 6-át, a magyar néphagyomány is számon tartotta, de nem úgy, mint a ma ismert mikulásozást. A Dunántúlon bevált szokás volt, hogy a fiatal legények bekormozott arccal, láncot csörgetve járták az utcákat és ijesztgették a lányokat. Majd meglátogatták a házaknál a gyerekeket, amiért a szülőktől apró ajándékot kaptak. A fiatal nők ezen a napon tizenkét gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették, és azt tartották, amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jön, az megmondja ki lesz a férjük. A hagyományos Mikulás ünnep ajándékozással, a falvakban csak 1920 körül kezdett elterjedni.

Luca napja, december 13-án szintén egy jeles nap az advent idejében. A Luca név régen egyrészt utalt Szent Lucára is, aki a legenda szerint mártírhalált halt a kereszténységért, (mégsem ismeri el az egyház hivatalos szentként) és, aki a vakok, gyengénlátók, varrónők, bűnbánó utcanők patrónusa. Másrészt a Luca gonosz boszorkányt, ártó lényt is jelentett az akkori embereknek, Lucapucának, Lucaasszonynak nevezték. Azt tartották, hogy ez a lidércszerű, rontó lény, december 13-án emberek és állatok kárát okozza.  Luca napja a Luca székről is híres volt. Ekkor kezdték készíteni azt a széket, amelyre a karácsonyi misén felállva meg lehetett pillantani a boszorkányokat.

Mivel december 13-a ennyire misztikus volt, így természetesen jóslásra is remek alkalmat adott. A fiatal leányoknak e napon 13 papírdarabra fiúneveket kellett írniuk, és minden nap tűzbe dobni egy lapot. Az a lap, amely karácsonykor megmaradt, az rejtette jövendőbelijük nevét.

December 21-én, Hitetlen Tamás apostol napján (hitetlen Tamás nem hitt Jézus feltámadásában, ezért Pünkösd után megjelent előtte a Megváltó, és megmutatta sebeit) a magyar néphagyományban attól tartottak, Tamás megöli, kárt tesz baromfi-állományukban, ezért ezen a napon mézet szenteltettek, és azt adták baromfivész ellen a jószágoknak.

A huszadik század elejétől kezdve szokásossá vált az úgynevezett szentcsalád-járás is az advent időszaka alatt. Ez arról szólt, hogy a hívek minden nap más házhoz vittek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondtak. Végül még kisebb szertartásokat is bemutattak körülötte. Ez a szokás arról a bibliai eseményről emlékezett meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak. A szálláskereső szent család tiszteletére kilenc család összeáll, hogy december 15-től kezdve karácsonyig minden nap, felváltva a szent családot ábrázoló képnek szállást adjanak.

Az előbb felsorolt néhány népszokásból láthatjuk, milyen hagyományok voltak egykor, mely jeles napokra kellett figyelniük az embereknek. Ma azonban sokszor csak azt láthatjuk, hogy szinte csak a boltok meghosszabbított nyitvatartása és az esetleges akciók iránt érdeklődik a többség. Tervezgetjük mi lesz a karácsonyi menü, esetleg ki mekkora partit csap. Vagy azt, hogy mely rokonokat kötelező meglátogatni idén a sértődések elkerülése érdekében.

Az advent vagy másnéven úrjövet a keresztény kultúrkör egyik kiemelkedő időszaka.

Holott valójában az advent, ahogy azt már említettük a várakozás időszaka, a lelkünk elcsendesedésének ideje. Ilyenkor pláne legyünk őszinték magunkhoz és másokhoz. Törekedjünk arra, hogy érzéseink, gondolataink és cselekedeteink összhangban legyenek! Gondoljuk végig ebben az időszakban mennyi mindent köszönhetünk szeretteinknek, és törekedjünk viszonozni azt! Ne veszekedjünk, béküljünk meg, felejtsük el a régi sérelmeket, és tárjuk ki a szívünket az ünnep alkalmából!

Adjunk szeretetünkből! Ez az, amiről az adventnek valójában szólni kellene ma és mindörökké!



Previous Zárójelek felbontása bonyodalom nélkül
Next HORIZON 2020 projekt

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.