A sirályok szerepe az invazív fajok terjesztésében


A sirályok szerepe az invazív fajok terjesztésében - sirályok szerepe a helyi ökoszisztéma változásában
Olvasási idő: 2 perc

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) ökológusa, Lovas-Kiss Ádám spanyol kollégáival együttműködésben a Barcelonában kikelt sirályfiókák béltartalmát vizsgálta.

Megállapította, hogy a tengeri madarak jelentős szerepet töltenek be az agresszíven terjedő invazív fajok terjesztésébe. A kutatás másik ágában 20 felnőtt sirályra erősített GPS-jeladók segítségével azonosították a madarak táplálkozási helyeit. Mindezek mellett azt is vizsgálták, hogy mely területekre szállíthatják el a növények és állatok invazív terjesztésére alkalmas magokat, petéket a sirályok.

A kutatás szerencséjére a sárgalábú sirályok szinte megszállták Barcelona belvárosát, amit a spanyol hatóságok nem néztek jó szemmel. Ezért a városban elszaporodott sirálypopuláció magas népegészségügyi kockázata miatt gyérítést végeztek. Így az ökológusoknak alkalmuk nyílt az elpusztult fiókák béltartalmának vizsgálatára.

Mivel a sirályok rendkívül okos és alkalmazkodó képes madarak, mindent megesznek, és remekül érzik magukat a városokban. De ma már egészségügyi problémát okoznak, mivel több más kórokozó, például a madárinfluenza mellett, az antibiotikumokra rezisztens E. coli baktériumokat is terjeszthetik. Viszont hatalmas távolságokra tudnak repülni, így begyükben messzire elszállíthatják az idegenhonos növények magjait, állatok petéit.

Az ÖK Vízi Ökológiai Intézetében működő Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportban dolgozó Lovass-Kiss Ádám spanyol kollégáival együtt azt vizsgálta, milyen szerepet játszanak a vízimadarak a különféle élőlények szállításában.

A mostani kutatásban arra voltunk kíváncsiak, hogy a fiókákat etető felnőtt sirályok milyen növényfajok magvait viszik a Barcelona belterületén élő utódaiknak. Azt is megvizsgáltuk, hogy ezek a magok életképesek-e, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a sirályok szerepet játsszanak a növények terjesztésében – emelte ki a magyar kutató.

Az ökológusok a fiókák béltartalmának elemzésével megállapították, hogy az etetésből származó növények főként Barcelona környékén honos gyomfajok voltak. De ezek között találtak kifejezetten veszélyes invazív fajokat is. Ilyen volt például csucsorfélék közé tartozó Solanum elaeagnifolium. Ez a növény annyira új Európában, hogy hazánkban még meg sem jelent, így magyar neve sincs. Apró pirosodó terméseket az állatok elfogyasztják, majd élőhelyétől messzebb kiürítik. Itt a növény kicsírázhat, és rögtön versenyelőnybe kerül az ott élő fajokkal szemben.

A sirályfiókáknak nagy szerepe van az invazív fajok terjesztésében a szüleikkel együtt

Lovass-Kiss Ádám szerint az inváziós fajok többségének új élőhelyei először a városok. Ez azért van, mert általában az ember közreműködésével terjednek. Miután egy faj már megtelepedett a városi környezetben, a sirályok ‒ másodlagos vektorként ‒ ezt a városi invazív növényt viszik ki a természetes ökoszisztémákba.

A GPS-nyomkövetéses vizsgálatokból kiderült, hogy a növényszállítás kétirányú.

A sirályok új növényfajok magvait hozzák be a városba, ezzel egy időben az ott elterjedt invazív fajokét kifelé is szállítják. Így sokszor olyan természetes élőhelyekre juttatnak el a magvak, ahol e növények eddig még nem voltak honosak.
Természetesen más madarak is felelősek az invazív növények terjesztéséért. A sirályokat viszont életmódjuk kifejezetten alkalmassá teszi erre a kevésbé hasznos ökológiai szolgáltatásra. Nem véletlenül húzták ki a gyufát a spanyol hatóságoknál, hiszen ezek a madarak mindenevőként szinte bármi ehetőt elfogyasztanak (növény, állat, emberi hulladék). Szemtelenül széttúrják a szemetet, a nagyobbak a kukákat is fölborítják, ezért a sirályok életmódjából adódóan a városi környezetbe kikerülő inváziós növények szaporítórészeit bekebelezik, majd messzire szállítják.

Lovas-Kiss Ádám úgy gondolja, hogy a sirályok intelligenciája és mozgásképessége együttesen ideális terjesztővé teszi őket. Magyarországi kutatási tapasztalataiból tudja, hogy ha egy élőhelyen hálóval-csalival egyszer sikerült elkapni egy sirályt (ami egyébként rendkívül nehéz művelet a madarak ravaszsága miatt), akkor ott soha többé nem lehet megfogni utána még egyet. Hiszen a többi sirály pontosan tudni fogja, hogy veszély fenyegeti.

Egy magyarországi példa is bizonyítja, hogy milyen hatalmas távolságokra tudnak repülni ezek a madarak. Az egyik, nyomkövetővel felszerelt sirály a Hortobágyról egyetlen nap leforgása alatt elrepült Budapestre. Onnan továbbment a Fertő-tóhoz, majd szinte az egész országot körülrepülve tért vissza a Hortobágyra. Ebből is látszik, hogy az invazív növények magvait bélrendszerükben szállítva a sirályok egyik napról a másikra hatalmas távolságra juttathatják el azokat.



Previous Az emberi képzelet az életkorral folyamatosan csökken
Next Molekuláris eszközök és nanooptikai áramkörök

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.