Hogyan udvarol az örvös légykapó?


Örvös légykapó - TudományPláza
Fotó: Laczi Miklós
Olvasási idő: 3 perc

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciós Ökológia kutatócsoportja egy kis vándormadár, az örvös légykapó udvarlási viselkedését vizsgálta.

Megállapították, hogy a madarak – így az örvös légykapó esetében is – az udvarlási intenzitás egyedre jellemző, sajátos tulajdonság, és hogy a hímek az udvarlás intenzitását a pillanatnyi körülményekhez igazítják. A hímek két esetben is intenzívebben udvarolnak. A vonzóbb tojók intenzív udvarlásra számíthatnak. Illetve egyenes arányban nő az udvarlás intenzitása annak kockázatával, hogy a hímek nem találnak párt maguknak a költési időszak előrehaladtával.

A párválasztás az állatvilágban is bonyolult, kiemelt fontosságú folyamat.

Minél szerencsésebb a párválasztás, annál nagyobb az esélye annak, hogy az egyednek több utóda születik és a genetikai állománya tovább öröklődik. Sok állatot – mint például a madarakat is – színes tollazatuk vagy látványos viselkedésformájuk tesz vonzóvá a párválasztás során. A legvonzóbbak általában a legjobb fizikai és genetikai adottságú madarak, amelyek így több és életképesebb utódot képesek létrehozni. Ezen jellegzetességek veszélyeket is hordoznak magukban, hiszen a ragadozók a feltűnőség miatt könnyebben észrevehetik őket.

Hagyományosan a nőstényeket tartják a válogatósabb nemnek, míg a hímekről azt feltételezik, hogy válogatás nélkül bármelyik nősténnyel párba állnak. Ez a feltételezés azon a tényen alapul, hogy a legtöbb faj hímje a nőstényekhez viszonyítva kevesebb időt és energiát fektet olyan folyamatokba. Ilyen például az ivarsejtek előállítása vagy az utódok kihordása és felnevelése. A hímek számára a szaporodás kisebb befektetéssel járhat, és akár több nősténnyel is párba állhatnak egy szaporodási időszak során. Ez a feltételezés azonban megkérdőjelezhetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a hímek is ugyanúgy kivehetik a részüket a szaporodás terheiből, mint a nőstények. Hiszen a hímek, valószínűleg több időt és energiát fordíthatnak az udvarlásra, a territóriumuk megtartására vagy új területek megszerzésére. Illetve arra, hogy megvédjék utódaikat fajtársaiktól vagy a ragadozóktól.

A kutatás során a szerzők egy kis vándormadárra, a Pilis és a Visegrádi-hegység erdeiben gyakori örvös légykapóra (Ficedula albicollis) összpontosítottak.

Április közepén megérkeznek a vonulásból a hím örvös légykapók. Kiválasztanak egy odút maguknak, és feltűnő udvarlási viselkedéssel, például énekkel és egyéb hívójelekkel próbálják magukhoz csalogatni a tojókat. Az örvös légykapó számos tulajdonságáról ismert, amik például az egyedek minőségét jelezhetik. Ilyen például a testméret, a kor, a hímek feltűnő fekete tollazata a költési időszak során, vagy a fehér szárnyfolt. Ez utóbbi  mindkét ivarnál megtalálható. Ezek a jellegzetes tulajdonságok teszik az örvös légykapót alkalmas modellállattá, a hímek változatos udvarlási viselkedését befolyásoló külső és belső tényezők vizsgálatához.

A párválasztás időszakában a kutatók előre befogott örvös légykapó tojókat helyeztek kalitkákba a hímek által elfoglalt költőodúk tetejére. Ezzel szimulálva a tojók érdeklődését a hímek iránt, valamint lehetőséget teremtve a hímek udvarlási viselkedésének megfigyelésére. Minden hímet több különböző tojóval teszteltek, és ugyanazt a tojót több különböző hímnek mutatták be.

A kutatók 11 éven át, több mint 630 viselkedési teszt elvégzése után, három izgalmas eredményre jutottak.

Egyes hímek következetesen gyorsan és lelkesen udvaroltak a tojóknak, míg mások kevésbé intenzíven reagáltak a tojók jelenlétére. Ez arra utalhat, hogy az udvarlás intenzitása egyedre jellemző, sajátos tulajdonság ennél a madárfajnál. „Mivel a párválasztási időszakban gyakran több tojó is felkeresi az udvarló örvös légykapó hímeket, a jó minőségű hímek következetesen alacsonyabb udvarlási intenzitást mutathatnak. Ez akkor történik, ha úgy érzékelik az örvös légykapó hímek, hogy vonzóbbak a tojók számára, és az udvarlás más tevékenységektől vesz el energiát. Ezzel szemben a rosszabb minőségű hímek, akiknek a párba állási valószínűsége alacsonyabb, következetesen határozottabb udvarlási stratégiát választhatnak” – magyarázta David Canal, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy egyes tojók rendre nagyobb érdeklődést váltottak ki a hímekből, mint más tojók, ami arra utalhat, hogy a hímek párválasztása is tudatos. Nem sikerült azonban azonosítani azokat a tojóra jellemző tulajdonságokat, amelyek meghatározzák a hímek viselkedési válaszának intenzitását. Lehetséges, hogy az udvarlási viselkedésben tapasztalt változatosságot olyan, a kutatásunkban nem mért tulajdonságok befolyásolják, mint például az énekkel kapcsolatos jellemzők. De előfordulhat, hogy az agresszivitás vagy a tollazat egyes jellemzői – például az ultraibolya komponensei –, amelyeket a madarak jelzésként használnak a párválasztás során.

A vizsgálat harmadik fontos megállapítása, hogy az  örvös légykapó hímek a szezon előrehaladtával és a párba állásra való esély csökkenésével fokozták udvarlási intenzitásukat, függetlenül a kihelyezett tojó minőségétől. Ez azt jelzi, hogy a hímek válogatósak is lehetnek. Egészen addig, amíg a körülmények kedvezőtlenebbé nem válnak. Ekkor már egy rossz minőségű tojóval való párba állás is jobb választás, mint egyedül maradni. Az eredmény ismét megerősíti azt az elképzelést. A hímek nem csupán egyszerű, érzéketlen, önmagukat másoló gépek, hanem képesek viselkedésüket a fennálló körülményekhez igazítani. Például, a még párba nem állt tojók vagy a konkurens hímek jelenlétéhez.



Previous Nagyobb a W-bozon mint gondolták!
Next A videojátékok világa - Kvíz

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.