Egy friss, nemzetközi kutatás vizsgálta, hogyan érzik magukat az Ausztriába költözött magyarok.

Először vizsgálták a Magyarországról Ausztriába irányuló migráció és a szubjektív jóllét kapcsolatát egy nemrégiben zárult nemzetközi kutatásban, amelyben magyar részről a Corvinus Egyetem kutatói vettek részt. A több mint százezres ausztriai magyar népességről szereztek átfogó képet a MIGWELL projektben. Az Osztrák Tudományos Akadémia, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Bécsi Egyetem kutatóinak együttműködésében a kutatók kvalitatív és kvantitatív módszerekkel vizsgálták az összefüggést. Az eredményeiket június közepén mutatták be egy nemzetközi konferencián Bécsben.

Kezdjük néhány évvel korábbról a történetet! 1989 óta a posztszocialista országok mélyreható változásokon mentek keresztül politikai, gazdasági, társadalmi struktúráikban és intézményeikben. A fejlődési eredmények széles skáláját tekintve – reformok sebessége, sikere – az átmenet egy „boldogtalan folyamatnak” tekinthető. A vasfüggöny leomlása után a kelet- és közép-európai országok polgárainak többsége gazdasági és politikai reformokra számított. Nem véletlen, hogy a szociológia idővel a boldogságszintet kezdte vizsgálni és összehasonítani a területek között. Ki is alakult egy mérőszám (0-10 skálán mozog), amit általában a boldogság vasfüggönyének neveznek. Bár egyes szakirodalmak a boldogtalanság vasfüggönyeként utalnak rá.

Ez az érték, azaz az élettel való elégedettség mértéke Magyarországon a 2010-es években valamelyest javult (6,9), de az osztrákok még mindig magasabb átlagértéket érnek el (7,9). Nagy a jövedelmi szakadék is: a vásárlóerőt és az inflációt figyelembe véve egy átlagos osztrák 2022-ben 2,3-szor többet keresett, mint magyar társa, ami az egyik legnagyobb eltérés két szomszédos európai ország között. A megkérdezettek legtöbbje nagyobb boldogságról és pénzügyi stabilitásról számolt be, de továbbra is jelentős probléma számukra a túlképzettség, a nyelvi akadályok és a kirekesztettség.

Tóth Lilla, a projekt egyik kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos főmunkatársa szerint az eredmények fontos tanulsága, hogy az emberek objektív jövedelmi helyzete önmagában nem magyarázza a kivándorlási szándékukat. Inkább az elégedetlenség számít. Általánosságban véve nem a legszegényebbek és nem a leggazdagabbak tervezik a külföldre költözést Magyarországról, hanem a közepes jövedelműek, azaz havi 300-500 ezer Ft közötti nettó jövedelemmel rendelkezők.

A kivándorlást tervezők 85 százaléka pénzügyi okokat említett a három legfontosabb motiváció között.

A már Ausztriában élő magyaroknak azonban csak 57 százaléka tartja a pénzügyeket fontos tényezőnek a maradáshoz, számukra fontosabb a relatív jövedelem, mint az abszolút. Ők elsősorban a hasonlóan képzett osztrákokhoz képest „lövik be” magukat. Az ausztriai magyarok élettel való átlagos elégedettségi pontszáma félúton van az osztrák és a magyar országos átlag között: átlagosan 7,4 pont. A válaszadók különösen magas elégedettségről számoltak be a jövedelemmel és a közszolgáltatások színvonalával kapcsolatban, de kevésbé elégedettek a társadalmi kapcsolataikkal és a rendelkezésre álló szabadidővel. Az osztrák kormányba és médiába vetett bizalmuk messze meghaladja a magyarországi társaik hasonló értékeit.

A kutatás másik fontos megállapítása, hogy általánosságban véve nőtt az Ausztriába költöző magyarok élettel való elégedettsége. Mérési módszertől függően 1,5, illetve 0,8 egységgel a 0-10 skálán. A növekedés különösen a férfiak és az alacsonyabb képzettségűek körében volt jól látható. Csökkent a stressz és a depresszió szintje, ezzel együtt nőttek a pozitív érzelmek. A kiköltözők boldogabbak és nyugodtabbak lettek.

A migráció a legnagyobb lendületet az optimizmushoz adta. Az élet értelmének érzékelése is javult, különösen a képzettebbek esetében. Csak 4,5 százalék érezte úgy, hogy az országváltás nem felelt meg az elvárásainak. Összességében a válaszadók 72%-a elégedettebb az életével Ausztriában, mint korábban Magyarországon volt. Ez azt is jelenti ugyanakkor, hogy minden negyedik személy nem tapasztalt jelentős változást Ausztriába érkezve. Vagy, ha igen, akkor épp az ellenkezőjét. A kutatók igyekeztek detektálni ennek okait is.

Az eredmények szerint négy fő kihívás befolyásolja az ausztriai magyarok szubjektív jóllétét.

A túlképzettség, a nyelvi akadályok, a diszkrimináció és a származási országgal való kapcsolatok. A kérdőívet kitöltők válaszai alapján úgy tűnik, hogy az Ausztriában foglalkoztatott magyarok közel negyede túlképzett jelenlegi munkájához. Ez a nők körében még ennél is gyakoribb. A túlképzettség 8 százalékkal növeli a sikertelen beilleszkedés valószínűségét. 19 százalékkal növeli a stressz kockázatát, és 11 százalékkal csökkenti a munkával való elégedettséget. A leendő kiköltözők 60%-a azonban hajlandó elfogadni képzettségén aluli munkát is.

Míg a megkérdezett ausztriai magyarok 88 százaléka legalább egyszerűbb, társalgási szinten tud németül, a jelenleg kiköltözést tervezők 27 százaléka egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Az elégtelen nyelvtudás kevesebb barátsághoz, kevesebb szabadidős tevékenységhez és nagyobb társadalmi kirekesztettséghez vezet, ami végső soron csökkenti az élettel való elégedettséget és növeli a hazatérés valószínűségét.

A legtöbben nem számoltak be arról, hogy kirekesztve érzik magukat az osztrák társadalomból, de akik igen, azoknál ez erősen rontja a szubjektív jóllétet. Kevés magyar kivándorló szakad el teljesen az óhazától, gyakoriak a „hazalátogatások”, a rendszeres hazautalások. Az egyetlen figyelemre méltó hátrány a szociális kapcsolatok gyengülése és a magány enyhe növekedése volt. A magány csapdájába azok kerülhetnek gyakrabban, akik partnerüket vagy gyermeküket hagyták hátra. Ők 13 százalékponttal boldogtalanabbak, mint a Magyarországon maradtak.

Tegyük hozzá, hogy a boldogság általános vizsgálatának egyik hátránya, ha egy kutatás kifejezetten a gazdasági változók hatására koncentrál. Hiszen a gazdasági hatásokat beárnyékolhatják a nehezen kontrollálható nem gazdasági hatások. A boldogságra összpontosító megközelítések sokszor a szubjektív jóllétet hangsúlyozzák. De egyes filozófusok szerint, valamilyen objektív jóllétet kellene használni (J. Broome, 1991). Fontos lenne megérteni a jóllét objektív és szubjektív mutatói közötti kapcsolatot.