Az ELTE Családi Kutya Program kutatói az utánzás módszerének segítségével vizsgálták a kutyák célirányos cselekvésekre irányuló viselkedését.

Az emberekkel egy családban élve a kutyák számos viselkedésünket megfigyelhetik. De felmerül a kérdés, hogy értik-e mit és miért csinálunk? Értik-e, milyen céllal teszünk valamit?

A Családi Kutya Program kutatói kifejlesztettek egy módszert, ami választ adhat ezekre a kérdésekre: az utánzás módszerének segítségével vizsgálták a kutyák célirányos cselekvésekre irányuló viselkedését és mutattak fel új eredményeket szociális tanulásukkal kapcsolatban.

Első lépésként a kutyákat a „Csináld utánam!” módszerrel tréningezték, azaz, hogy vezényszóra utánozzák az ember által mutatott viselkedéseket. A kutyák természetes képessége, hogy szociálisan tanulhatnak az embertől. A módszer segítségével azonban lehetővé válik, hogy az általunk bemutatott, új viselkedést – amennyire az a testi különbségek miatt lehetséges – egy vezényszó elhangzása után a lehető legpontosabban utánozzák.

Miután a kutyák elsajátították a „Csináld utánam!” módszert, a kutatók arra voltak kíváncsiak, „vakon” utánozzák-e az ember által mutatott viselkedést, azaz másolják-e az ember mozdulatait, vagy igyekeznek megérteni az adott feladat célját, és ennek eléréséért akár más módszerrel is próbálkoznak. Húsz kutyán elvégzett tesztükben vizsgálták, hogy vajon a kutyák másképpen hajtják-e végre a feladatokat attól függően, van-e látható célja számukra.

„Az emberi demonstráció mindig ugyanazt a mozdulatot jelentette: kinyitni egy tolóajtós szekrényt vagy egy billenőajtós szemetes fedelét” – magyarázza Claudia Fugazza, a kutatás vezetője. „Azonban az egyik teszthelyzetben volt célja a viselkedésnek: a demonstrátor kivett egy pénztárcát a szekrényből (vagy a szemetesből), a másik teszthelyzetben viszont nem volt célja a viselkedésnek, ugyanis a tárca már kint volt, a szekrény (szemetes) mellett a földön” – mondta a kutató.

„Amennyiben a viselkedés célja nem fontos a kutyák számára, azt vártuk, hogy a „Csináld!” vezényszó elhangzására a kutyák a mancsukkal fogják kinyitni az ajtót, mert ez az emberi mozdulatnak megfelelő viselkedés. Ha azonban a kutyák értik és figyelik, hogy mi a célja a viselkedésnek, akkor nem a mozdulatot másolják, mert annak célját figyelik, és így a bemutatottól eltérő cél-orientált stratégiát is használhatnak (pl. orral nyitják ki az ajtót), hogy ők is kivegyék a céltárgyat.” – tette hozzá Miklósi Ádám, az Etológia Tanszék vezetője.

Az eredmények megerősítették az utóbbi forgatókönyvet:

a kísérletben résztvevő állatok az emberi demonstrációval megegyező mozdulatot hajtottak végre, ha az ember viselkedésének nem volt látható célja. Ha azonban az emberi demonstrációhoz számukra is releváns célt lehetett társítani (tárca kivétele), akkor a kutyák változtattak a feladat végrehajtásán, és inkább az orrukkal nyitották ki az ajtót, annak ellenére, hogy kifejezetten a mozdulat másolására lettek tréningezve.

„Úgy tűnik, hogy a kutyák a csimpánzokhoz és a 12-18 hónapos csecsemőkhöz hasonlóan fel tudják ismerni mások viselkedésének a céljait. Egy szociális tanulási helyzetben, amikor felismerhető és látható a viselkedés célja, akkor a csecsemők és a csimpánzok is inkább saját eszközeikkel érik el a célt ahelyett, hogy a viselkedés pontos másolására törekednének. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy amint a kutyák célt társítanak a viselkedéshez, ez meggátolja őket abban, hogy a mutatott viselkedés részleteit megfigyeljék.” – mondta Pogány Ákos.