Szeptemberi égbolt idén is érdekes lesz. 1-jén kezdődik a meteorológiai ősz és hamar itt lesz az őszi napéjegyenlőség is (szeptember 23.).

A meteorológiai ősz (a szabványos/csillagászati ​​ősztől eltérő) szeptember 1-jén kezdődik és november 30-án ér véget. A napéjegyenlőséggel kapcsolatban pedig érdemes megjegyezni, hogy igazából nem szeptember 23-ára esik. A légkör fénytörő tulajdonsága (refrakció) miatt a Napot a ténylegesnél pár perccel hamarabb látjuk felkelni, valamint pár perccel később lemenni. Így csak pár nappal később, szeptember 26-án lesz majd egyforma hosszú a nappal és az éjszaka. Az viszont nem kétséges, hogy mostantól egyre rövidebbek lesznek a nappalok. A Nap reggel 6 óra után kel fel, este pedig fél 8 előtt nyugszik. A hőmérséklet is hűlni kezd egy kicsit, de az éjszakai égbolt továbbra is nagyon aktív marad. A szeptemberi égbolt is csodálatos. Íme néhány esemény, amelyekre figyelni kell ebben a hónapban.

Szeptember 1. – Az Aurigid meteorzápor várható csúcsa

Ez a meteorraj augusztus 28-a óta aktív és szeptember 5-én ér véget. Ebben az időszakban a zápor sugárzási pontja – az Auriga csillagképben – a horizont felett van, és a látható meteorok száma egyre növekszik, minél magasabban van a sugárzási pont az égen. A becslések szerint a nézők óránként körülbelül öt meteort láthatnak, és a fényes hold valószínűleg némi interferenciát okoz a nézés során.

Meteorzáporok akkor keletkeznek, amikor a Föld áthalad az üstökösök és aszteroidák nyomán hátrahagyott törmelékfolyamokon. Idővel ezekben a patakokban lévő szemcseszerű törmelékdarabok eloszlanak a szülőobjektum Naprendszer körüli pályájának hosszában.

A hullócsillagok akkor jelennek meg, amikor egy-egy törmelékdarab ütközik a Föld légkörével, és általában 70-100 km magasságban ég el.

Szeptember 12. – Nishimura üstökös a legközelebbi távolságban

Üstököst csak a nagyon szerencsésekről neveznek el. Ez történt idén augusztus 12-én, amikor a 72 éves amatőr csillagász Hideo Nishimura (Kakegawa, Japán) az éjszakai égboltot fényképezte, és egy képet készített a C/2023 P1 (Nishimura) üstökösről. Mivel az üstökös 11 magnitúdós fényességével igencsak világosnak számít, más amatőr csillagászok is megerősítették az észlelést. Az üstökös 520 évente kerüli meg a Napot, és várhatóan ebben a hónapban kerül a legközelebb bolygónkhoz. Várhatóan 78 millió mérföldre halad el a Földtől, és nem jelent veszélyt. Mások szerint az üstökös a Földhöz legközelebb szeptember 13-án lesz, de ekkor is hatalmas távolság, 127,5 millió km (0,852 CSE) fogja elválasztani bolygónktól.

Szeptember 18. – A Vénusz a legnagyobb fényében

Amellett, hogy a Merkúr megvilágítja az eget ebben a hónapban, naprendszerünk legfényesebb bolygója is szeptember közepén lesz a legfényesebb. A Vénusz erősen fog ragyogni, kora reggel -4,5 magnitúdóval a keleti égbolton. A hónap hátralévő részében továbbra is elég fényes marad, és október 19-ig éri el csúcsmagasságát.

A Vénusz felszíni ragyogása az ott található forró ásványokból származik, míg az éjszakai fényt a levegőben lévő gázmolekulák bocsátják ki. Ez a kombináció egy haloszerű gyűrűt ad az égitest számára. Olyan meleg van a bolygón, hogy a Vénusz sziklás felszíne láthatóan izzik, mint egy kovácsműhelyből kihúzott vasdarab.

A Vénusz fényessége két tényezőtől függ: a Földhöz való közelségétől és a fázisától. Fázisa a Földhöz viszonyított helyzetétől függően változik. Amikor például a Föld és a Nap között halad, a Föld felé fordított oldal teljesen megvilágítatlan, akár egy újhold.

Ezzel szemben, amikor a Földdel szemben fekszik a pályáján, majdnem a Nap mögött elhaladva, teljesen megvilágítottnak tűnik, mint egy telihold. Azonban ekkor van a legtávolabb is a Földtől, így valójában halványabb, mint máskor.

A Vénusz akkor éri el a legnagyobb fényét, amikor még félhold – korongjának kevesebb mint fele van megvilágítva. Ennek az az oka, hogy a félhold fázisaiban sokkal közelebb van a Földhöz, mint máskor.

Szeptember 29. – Full Harvest Supermoon

A mai használatban a szuperhold szót Richard Nolle asztrológus alkotta meg 1979 -ben. Nolle meghatározása szerint a telihold vagy újhold akkor szuperhold, ha a Földhöz legközelebbi pontja 90%-án belül van. A szeptemberi telihold, vagyis az aratóhold keleti idő szerint 5:58-kor éri el a megvilágítás csúcspontját. A Farmer’s Almanach szerint az őszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső telihold mindig a Harvest Moon nevet veszi fel. A Harvest Moon is nagyjából ugyanabban az időben kel fel, napnyugta körül, több egymást követő estén keresztül. Ez hagyományosan több extra holdfényes estét biztosít a gazdáknak, segítve őket abban, hogy befejezzék a betakarítást, mielőtt az őszi fagyok megérkeznének. Az idei Harvest Moon egyben az utolsó is a 2023-as négy szuperhold közül, és 224 658 mérföldre lesz a Földtől. 

A szeptemberi égbolt felfedezésekor ugyanazok az égboltra vonatkozó szabályok érvényesek, amelyek szinte minden űrfigyelő tevékenységre vonatkoznak: menjen egy sötét helyre, távol a város fényeitől, és hagyja, hogy a szeme hozzászokjon a sötétséghez körülbelül fél órán keresztül!