Van-e élet a Vénusz felhőiben?


Van-e élet a Vénusz felhőiben?

A földön kívüli élet kutatásában a tudósok mindenféle kőzetet is megvizsgálnak. 

A Mars például olyan földtani jellemzőkkel rendelkezik, amelyek arra utalnak, hogy egyszer volt  – és még mindig van – a felszín alatt folyékony víz. A Szaturnusz, valamint a Jupiter holdjai esetében lehetséges, hogy az óceánok jégrétege alatt van élet. 

A Vénusz Légköri Manőverező Platform, más néven a VAMP és és a Sanjay Limaye által vezetett nemzetközi kutatócsoport segíthet felfedezni, hogy a Vénusz légkörének hőmérsékleti és nyomás körülményei között lehetséges-e a mikrobiális élet.

„Vénusznak rengeteg ideje volt önmagában fejlődni” – magyarázza Limaye, megjegyezve, hogy egyes modellek azt sugallják, hogy a Vénusz egyszer már, 2 milliárd évvel ezelőtt, lakott környezet volt folyékony vízzel.

A Földön a földi mikroorganizmusok – főként a baktériumok – képes a légkörbe kerülve nagy magasságokat elérni, amit azok a speciálisan felszerelt léggömböket bizonyítottak, melyek 41 kilométeres magasságban találtak mikrobákat. De a mikrobák a bolygónkon hihetetlenül kemény körülmények között is élnek. Például a Yellowstone meleg forrásaiban, az óceánok mélyén, a szennyezett területek mérgező iszapjában vagy a savas tavakban világszerte.

Rakesh Mogul, a Kalifornia Állami Műszaki Egyetem biokémiai professzora szerint Földünkön az élet nagyon savas körülmények között is tud boldogulni, szén-dioxidot táplálhat és kénsavat hozhat létre. 

A Vénusz felhős, erősen reflektív és savas légköre pedig főleg szén-dioxidból és kénsavat tartalmazó vízcseppekből áll.

A Vénusz Légköri Manőverező Platform, más néven a VAMP és és a Sanjay Limaye által vezetett nemzetközi kutatócsoport segíthet felfedezni, hogy a Vénusz légkörének hőmérsékleti és nyomás körülményei között lehetséges-e a mikrobiális élet.A Vénusz-felhőkben való élet lehetőségét először 1967-ben Harold Morowitz biofizikus és Carl Sagan csillagász vezette fel. Évtizedekkel később, a planetáris tudósok, David Grinspoon, Mark Bullock és munkatársai kibővítették az ötletet azzal a felfogással, hogy a Vénusz atmoszférája az élet számára elfogadható tér lehet. Az 1962 és 1978 között elindított űrszonda azt mutatta, hogy a vénuszi légkör alsó és középső részében a hőmérsékleti és nyomásviszonyok – 60 kilométer – nem zárják ki a mikrobiális élet lehetőségét. A bolygó felszíni körülményei azonban ismerten barátságtalanok, 450 Celsius fok feletti hőmérséklet miatt.

Limaye, aki a kutatás vezetője rendkívül lelkes volt, hogy újra megvizsgálják az élet lehetőségét a bolygó légkörében, miután egy véletlen találkozás során megismerte Grzegorz Słowik lengyel kutatót, aki a tanulmány társszerzője. Slowik vetette fel először, hogy vannak olyan baktériumok a Földön, amelyek fényelnyelő tulajdonságokkal rendelkeznek és ezek azonosak lehetnek azokkal az ismeretlen alakú részecskékkel, amelyek megmagyarázhatatlan sötét foltokat alkotnak a Vénusz felhőiben. Spektroszkópos megfigyelések, különösen az ultraibolya sugárzás, azt mutatják, hogy a sötét foltok koncentrált kénsavból és más ismeretlen fényelnyelő részecskékből állnak.

Mivel a sötét, kénes foltok napokig látszanak, folyamatosan változtatják alakjukat és kontrasztjukat, és úgy tűnik, skálafüggőek Limaye szerint érdemes megvizsgálni őket. A sötét foltokat alkotó részecskéknek majdnem ugyanolyan méretei vannak, mint a baktériumoknak a Földön, bár a Vénusz atmoszféráját vizsgáló ​​eszközök nem képesek megkülönböztetni az ökológiai vagy szervetlen természetű anyagokat.

A foltok hasonlóak lehetnek az algás virágzásokhoz, amelyek rendszeresen előfordulnak a Föld tavain és óceánjaiban.

A Vénusz felhőiből történő egyik mintavételi lehetőség a VAMP, amely repül, de olyan, mint egy blimp, és a bolygó felhőrétegében maradva képes akár egy év adatainak és mintáinak összegyűjtésére. Ez egy olyan mikroszkópot is hordozhatna, amely alkalmas élő mikroorganizmusok azonosítására.

A Wisconsin Egyetem tudósa és munkatársai továbbra is reménykednek abban, hogy új fejezetet lehet nyitni a vénuszi élet vizsgálatának történetében. Ennek érdekében folyamatos tárgyalásokat folytatnak a NASA lehetséges részvételről az orosz Roszkoszmosz Venyera-D küldetésen, amelyet a 2020-as évek végére terveznek. A Venyera-D jelenlegi tervei magukba foglalhatnak egy orbitert (keringő egység), egy leszállót és egy NASA által támogatott felszíni állomást és mozgatható légi járművet.



Previous Vicces matematika
Next Az agy teljesen másképpen tanul, mint gondolták

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.