A Szegedi Tudományegyetem űrkutatási tevékenységének legutóbbi sikere a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem MRC-100 műholdja, melynek szegedi fejlesztései és kísérletei az űrben és a Földön is működnek.

Kiss Ádám, egy azok közül az SZTE hallgatók közül, aki a műholddal az űrbe juttatott eszköz fejlesztésében is részt vett, majd épített egy földi vevőállomást, amely az elsők között vette az űrből a jeleket. Miután a BME MRC-100 műholdja elhagyta az AlbaOrbital cég kidobó szerkezetét, az oldalán elhelyezett kapcsolók felengedése jelezte a műholdnak, hogy már a szabad űrben van. Ekkor már fény is érte a napelemeket, elkezdődött az akkumulátorok feltöltése. Ezt követően az antennák lekötésének a feloldása következett, ezen a ponton már a műhold számos része működött.

Több kört kellett megtennie a műholdnak ahhoz, hogy a Földön a lelkes amatőrök meg tudják becsülni, pontosan milyen pályán is halad. Miután a rendszerek sorra működőnek bizonyultak, a BME felküldte a vezérlő parancsokat, ami többek között a szegedi kísérleteket is áram alá helyezte. Ezt követően már vettük a kísérletek mérési eredményeit. Az adatok a lent látható kódolt formában érkeznek. Ádám szerint, erre azért volt szükség, hogy a lehető legtöbb és legtöbbféle adatot le tudjanak sugározni. Ezeknek a feldolgozását Szegeden fejlesztett szoftverek végezik majd.

Az állomás finomhangolása továbbra is fontos és napirenden lévő feladat.

Legutóbb az erősítési értékeket tervezték újra a vételi adatok alapján. A jövőben a szűrőlánc javítása a cél. Mivel a műhold naponta többször halad át Szeged felett, átlagosan legalább négyszer tudnak adatokat letölteni róla. Egy-egy áthaladáskor többszáz adatcsomagot is le lehet tölteni, minden adatcsomagban további tíz-húsz adat található, vagy egy fényképdarabka. Az SZTE eszközfejlesztéseit Dr. Mingesz Róbert, az SZTE TTIK Műszaki Informatika Tanszék adjunktusa koordinálta. Örömmel konstatálta, hogy mindkét modul működik, és olyan adatokat adnak át a műholdvezérlőnek, melyek egyértelműen a helyes működésre utalnak. Az adjunktus szerint az is fontos, hogy a két kar közötti együttműködésben ilyen szegedi sikereket értek el, hiszen ez volt az első  és eredményes példa erre.

A kutatók a folytatásban tovább szeretnék javítani a vételüket. Amint összegyűlik elegendő adat, mihamarabb tudományos következtetéseket is szeretnének levonni a kísérleteikből. Összegyűjtve a projekt eddigi szakaszában szerzett tapasztalatokat, elkezdhetnek azon gondolkozni, milyen további kísérleteket tudnának elképzelni további műholdakban. Olyanokat, melyek új tudományos eredményeket is hozhatnak.