Az óegyiptomi balzsamozók praktikáira derült fény a Manchesteri Múzeum és a Manchesteri Egyetem kutatóinak köszönhetően, akik állatmúmiák röntgen- és CT-vizsgálata során kimutatták, hogy az esetek harmadában a pólyák üresek.

A tudósok számításai szerint körülbelül 70 millió állatot balzsamoztak be a Nílus menti birodalomban időszámításunk előtt 800-tól a római korig. A BBC honlapjának Horizon nevű programja nyomon követte a projektetvizsgálatot, így a Manchesteri Múzeum októberre tervezett kiállítására készülve, több mint 800 állati múmiát szkenneltek. A pólyák a legkülönfélébb állatok földi maradványait, madarak, macskák, kutyák, krokodilok, majmok, íbiszek bebalzsamozott tetemét rejtették. Az esetek harmadában, ahogy várták, teljes állati tetemeket találtak bebalzsamozva, amelyek meglepően jó állapotban maradtak fenn. A múmiák további harmada viszont csak testrészeket tartalmazott, míg körülbelül ugyanennyi esetben a balzsamozók által használt gyolcs nem rejtett semmilyen csontmaradványt.

Lidija McKnight, a Manchesteri Egyetem egyiptológusa a különös felfedezés kapcsán elmondta, hogy már régóta feltételezték, nem minden állati múmia tartalmazza azt, amit kellene. A kutatókat azonban nagyon is meglepte, hogy az esetek mintegy harmadában üresek voltak a pólyák, amelyek legfeljebb tojáshéjat, tollakat és egyéb szerves anyagokat rejtettek. Az egyiptológus magyarázata szerint míg az emberek esetében a balzsamozás a test túlvilági létre való megőrzésére szolgált, az állati múmiák fogadalmi ajándékok voltak (körülbelül annyi volt a jelentőségük sokszor, mint a mai katedrálisokban a gyertyáknak), hiszen az óegyiptomi isteneket állatok alakjában jelenítették meg. Ily módon az állatmúmiák az istenekkel való kapcsolatot testesítették meg, ezért az ókori Egyiptomban óriási igény volt rájuk. Az eddigi feltárások során körülbelül 30 nagy kiterjedésű katakombát fedeztek fel Egyiptomban, amelyeket a padlótól a plafonig megtöltöttek a bebalzsamozott állati tetemek. Minden temetkezési hely egy-egy állatfaj múmiáinak volt fenntartva.

„Az ipari méreteket öltött balzsamozáshoz – Campbell Price, a Manchesteri Múzeum kurátora szerint – a „nyersanyagot” kiterjedt tenyésztési programok révén biztosították, mivel az állatok még elég fiatalin meg kellett, hogy haljanak. A tenyésztési program ellenére a múmiakészítők krónikus alapanyaghiányban szenvedhettek és komoly erőfeszítést igényelt a kereslet kielégítése.” Bár a pólyák az esetek jelentős részében csak állati testrészeket tartalmaztak vagy gyakorlatilag üresek voltak, nincs szó csalásról csak egyszerű balzsamozó praktikáról. A zarándokok vélhetően tudták, hogy a múmiák nem egész állatot tartalmaznak, hanem csak testrészeket vagy olyan tárgyakat, anyagokat – például fészket vagy tojáshéjat -, amelyekkel az állatok szoros kapcsolatban álltak az életük folyamán. Érdekes tény azonban, hogy gyakran a legdíszesebb múmiák belseje bizonyult üresnek.