Az újévi fogadalmak nem éppen a modern kor közkedvelt hóbortjai.

Bizonyítékok vannak arról, hogy már az ókori Rómában élő emberek is hasonló célkitűzésekkel kívánták jobbá tenni életüket a jövő évre vonatkozóan. Természetesen ez is, mint minden szokás, történelmi alakmásaiban eltérő módon volt jelen a régebbi időkben. Kultúrantropológiai kutatásokból kiviláglik, hogy az archaikus emberek több, immanens istenhez is imádkoztak, kvázi szerződést kötöttek vele. A kultusz jövőbeni ápolásáért az adott isten jótéteményekkel tartozott. Ez vonatkozhatott egész évre, vagy az év bizonyos szakára, főként a mezőgazdasági munkák jellege szerint felosztott időszakokra. Mi a helyzet az újévi fogadalmakkal?

A Római Birodalomban, időszámításunk előtt 153-ban határoztak arról, hogy az év kezdetének január hónapot nevezik meg.

Az önkényes évhatár jelentősége, hogy nem természetes határokhoz kötődött úgy, mint napfordulók, művelési időszakok, hanem Janus istenhez közvetlenül. Janus a kétarcú isten tökéletes archetípus, egyaránt látja a múltat és a jövőt! A múlt és a jövő ellentétpárjába pedig sok minden belelátható, amit az egyetemes vagy saját kultúránk beleláttatni enged. Halál és élet, régi és új, megtapasztalt és kifürkészhetetlen. Janus hónapján keresztül az ember izgatottan, reménybeli várakozásban nézhet az új év elébe, akárcsak a lottószelvény feladásakor.

Ahogy a lottóesélyeinket latolgatva szomoríthat el a kombinatorikus tény, a túl sok a variációs lehetőség által csökkenő esélyeink; úgy kedvetleníthet el bennünket a Cardiff Egyetem professzorának megállapítása is. Nagy esélyünk van rá ugyanis, hogy január havának harmadik hetére, minden elhatározásunk, fogadalmunk érvényét veszti. Január harmadik hetének hétfője, az úgynevezett Blue Monday vízválasztó ebben az esetben.

Az elméletet 2005-ben, dr. Cliff Arnall állította fel a fentebb említett egyetemen. Szerinte a Blue Monday időpontja az év vízválasztója, legnehezebben viselhető napja. Elmúlt az ünnepi hangulat, a decemberi költekezés miatt pénzügyi gondjaink ilyenkor csúcsosodnak, az időjárás hideg és szürke és valószínűleg legtöbbünknél alábbhagyott az újévi fogadalom, így csalódottak, motiválatlanok vagyunk. Éppen ezért az emberek életében, pszichológiai értelemben az optimista várakozás helyét átveszi a monoton hétköznapokba való visszailleszkedés, éppen úgy, mint tavaly ilyenkor. Emiatt a fogadalmak is elsikkadnak.Akik káros szenvedélyüktől akartak megszabadulni, azok újfent élnek velük, akik nagyszabású célokat állítottak fel, ismét kifogásokba menekülnek.

A Blue Monday kifejezéssel fémjelzett időszak nem csak filozófiai felvetés. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a kék szín szinesztéziás jelentése alapján igenis találó! A kék a nyugati kultúrkörben egyfajta melankolikus hidegség színe, ezáltal az édesbús szomorúságé is. Szomorúság, melyben nincs indulat, csak kellemetlenül nyomakodó érzés a mellkason; egy érzés, mely szembesít minket azzal, hogy valami nincs rendben. Ennek ellenére passzívan szemlélődünk továbbra is. Fontos, hogy ez nem afféle halogató Pató Pál-morál, hanem enyhe egzisztenciális szorongás, amelyet a korai romantikus líra értett meg és fejezett ki a legszebben.

Arnall konkrét képletbe foglalta meglátását:

Ahol a W a jó/rossz idő, D az adósság, d havi bevételünk, T eltelt idő karácsonytól számítva, Q eltelt idő mióta belebuktunk fogadalmunk teljesítésébe, M legalacsonyabb motivációs szint, míg az Na a cselekvés szükségességének érzete.

Arnall tudományos hitelességét sokan megkérdőjelezik, áltudományosnak állítva be. Bár a tudományos módszertan rideg objektivitása nem alkalmazható az elméleten, józan ésszel, jó közelítéssel felmérhető annak részleges igazságtartalma. Január harmadik hétfője, mint már említettem, az évkezdési eufória vége. Az ünnepeknek vége, a farsang messze van, a Martin Luther King Napot pedig csak az Egyesült Államokban tartják, értelemszerűen ott sem minden közösség. A karácsony, az Újév közelsége miatt mindenki többet bulizik, mint egyébként, ráadásul a rokonokat is megfelelő indokkal látogatja. Január végén ezeknek vége és tartós hétköznapiság veszi kezdetét. A kiskereskedelmi szektorban a vásárlási hullámok lecsendesednek, többnyire a hibásan vagy tévesen vásárolt árukat váltják vissza a garanciák keretében.

A bejelentések, technikai újdonságok közzététele marketing vagy egyéb szempontokból az év későbbi időszakaira csúszik!

A pszichológiai indokokon túl, a fogadalmaink bedőlésének azonban élettani okai is vannak! Nyilvánvaló, hogy a fogadalom alapvetően az akaraterőnk próbája. Az akaraterőnket az agy homloklebenyi része szabályozza, a prefrontális kéregben. Emellett ez a terület felelős még a tervezés, az agressziószabályozás, a figyelem-összpontosítás, a problémamegoldó gondolkodás és a megfontolt cselekvés tekintetében is. Utóbbiakból láthatjuk, hogy ezek megfelelő beállításai hozzák el végül a kívánt eredményt az újévi fogadalmaink betartási sikerességét illetően.

Az akaraterő megcsappanásának oka eléggé prózai. A nevezett agyterület fő üzemanyaga a cukor, amelyet értelemszerűen az ünnepek alatt, soron kívüli mértékben fogyasztunk. Erre ráerősít, hogy homloklebenyünk eléggé fáradékony, hatékonysága csak a jól alvóknál igazán kiemelkedő; miközben a számunkra fontos célok gyakran banálisak, érzelmileg neutrálisak, amikkel képtelenek vagyunk annyit foglalkozni, mint a mély érzelmi beállítottsággal bíró fogalmakkal.

Tehát az ünnepi fiziológiai feltöltődéskor nem a fogadalmak bizonyulnak később könnyelműnek, hanem a vállalás által előidézett üzemanyaghiány!

Legtöbb esetben a változni szándékozók a diétát nevezik meg elsődlegesen újévi fogadalomként. A diéta során triviális igazság minden lelkes amatőr számára, hogy leginkább a cukrot kell megvonni magunktól. A cukor hiánya negatívan csatol vissza a lebenyünk működésére, enerváltabbak leszünk a végrehajtásban. Szervezetünk cukrot kíván, ám nem azért, mert hiányt észlel az eddigi megszokott szinthez képest.

A homloklebeny pozitívan beágyazott emlékeket vetít az agyunkban és szó szerint ördögi kísértésként kérlel minket a cukorbevitelre. Ennek, megcsappant akaraterő-szinttel, pedig nagyon nehéz ellenállni, előbb-utóbb belefutunk a kifogáskeresés kisebb energiafogyasztásának előnyeibe és fogadalmunkat elbukjuk. Könnyebb később bocsánatot kérni, mint nem elkövetni – parafrazeálhatnánk.

A probléma azonban orvosolható!

A megoldás nem az átlagos, cukros édesipari termékekben található. Ezek ugyanis csak rövid időre emelik meg a vércukorszintet. Ha tartós eredményt akarunk elérni, akkor természetes, lassan bomló szénhidrátokból érdemes kinyernünk a cukrot. Ezek kevésbé addiktívak, lassú bomlásuk pedig folyamatosan szinten tartja a cukor mennyiségét szervezetünkben és nem érzünk kínzó késztetés a hirtelen pótlásra.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez sem csodaszer!

Csakúgy, mint izmainkat, agyi homloklebenyünket is edzésben kell tartani. A gyorsan és könnyelműen meghozott nagy formátumú változást előidéző célok szinte mind megbuknak. Ismerjük magunkat és reális célokat tűzzünk ki, rövid és középtávon. Ugyanakkor fogadalomszegés esetén ne törjön meg a lelkesedésünk, nyugodtan folytassuk tovább a megkezdett utunkat a változás felé. Ezt ajánlja Richard Wiseman szerencse- és humorkutató pszichológus.

Mivel az agyi homloklebeny a hétköznapi szokásainkhoz kevés energiát használ fel, hirtelen nagyfokú igénybevételnél a fogyasztása is megugrik, éppen ezért hamarabb ,,ki is fárad”. A fogadalmakban meghatározott új célokhoz társított esetekben szokást kell kialakítanunk, ennek pedig a mértékletesség az útja. A hozzászoktatás révén az akaraterőnket is tornásztatjuk, így fokozatosan vállalhatunk egyre nagyobb terheket.

Jó közelítéssel tehát elmondható, hogy az újévi fogadalmaink olyan neutrális termékek, amelyek akkor hasznosulnak, ha szokásokká alakítjuk őket! Egy szokás kialakítása viszont erőfeszítést követel tőlünk mentálisan, illetve élettanilag is. Egy szokás bebetonozásához igen bölcs felhasználnunk a többet ésszel, mint erővel bonmotját. Ez a biológia nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy minél kisebb, viszonylag kis áldozattal teljesíthető szokásokat érdemes meghonosítani! Ha később a kitűzött cél túl kemény, ezáltal elhasalunk, később folytassuk a megkezdett utat tovább, akár egy B-tervvel. Az egyszerűbb új szokások kialakításához elég 21-30 nap, a komplexebb szokásokhoz viszont akár fél évre is szükség lehet. A kisebb célokra, körülbelül egy hónap elteltével aztán bátran lehet építkezni!

A végére egy szerkesztői közbevetés. A szokásról szóló cikkek rendre tartalmazzák a 21-es számot. Ám el kell mondjuk, hogy a csak 21 napos szabály egy tévhit, amely Maxwell Maltz nevű plasztikai sebész az 50-es években történt megfigyelését veszi alapul. Eszerint legalább(!) 21 nap szükséges ahhoz, hogy a páciensek hozzászokjanak a testüket ért változásokhoz. De ennek semmi köze a szokásokhoz. A 66 napos elképzelésnek több valóságalapja van. Ez már legalább egy szokásokat vizsgáló kísérletre épül, aminek alanyai átlagosan(!) 66 nap alatt alakítottak ki sikeresen új szokást. De a valóság az, hogy 18 és 254 nap között változtak az eredmények. Így ne áltassuk magunkat, mert varázsszám nem létezik. (a Szerk.)

A legbiztosabb módszer, ha akarunk is azzá válni, akivé lenni szeretnénk! Ha elültetjük ezt pszichénkben, bármire képesek lehetünk!