Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak vezetésével DNS-alapú módszerekkel vizsgálták a vízimadarak szerepét a vízi baktériumok és az egysejtű mikroeukarióták terjesztésében.

A vízimadarak a többsejtű élőlények – például a vízi gerincesek, makrofita szervezetek, makrogerinctelenek és a zooplankton – hatékony terjesztői. Azonban a vízi mikroorganizmusok terjesztésében betöltött szerepük vizsgálata a modern molekuláris technikák és téma iránti egyre növekvő érdeklődés ellenére mostanáig háttérbe szorult. Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai külföldi kutatókkal együttműködésben DNS-alapú módszerekkel vizsgálták a vízi prokarióták (baktériumok) és az egysejtű mikroeukarióták vízimadarak általi endozoochór, azaz táplálkozás útján történő terjesztését. A terjedés az élőhelyeket összekapcsoló kulcsfontosságú folyamat. Hozzájárul a biodiverzitás, a génáramlás és az ökoszisztémák működésének fenntartásához.

A kutatást a magyar-osztrák határ menti régióban elhelyezkedő Fertőzugban végezték. Itt a sűrűn előforduló szikes tavak a vízi élőlények számára megfelelő élőhelyhálózatot alkotnak. Ez az UNESCO világörökség-listáján is szereplő, kiemelt természeti jelentőségű terület kiváló táplálkozó- és költőhely számos vízimadárfaj számára. A kutatók az időszakos szikes tavakból két egymást követő évben vett vízminták és az itt megforduló különböző vízimadárfajoktól származó ürülékminták mikroorganizmus-közösségeit hasonlították össze. Elsősorban arra keresték a választ, hogy a régióban domináns nyári lúd (Anser anser) és más fajok ürülékében mekkora arányban találhatók meg az itteni vizes élőhelyeken előforduló baktériumok és eukarióta egysejtűek. Ennek alapján határozták meg a „potyautasok” lehetséges számát.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vízimadarak a baktériumoktól a fitoplanktonon keresztül egészen a protozoákig minden főbb vízi élőlénycsoport terjesztői lehetnek.

Szabó Beáta, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa arról számolt be, hogy a vizsgálat alapján, az amúgy eltérő életmódú madárfajok terjesztőképessége meglehetősen hasonlónak bizonyult. Bár a ludak elsősorban szántóföldeken, réteken táplálkoznak, a kutatás bebizonyította, hogy pusztán azáltal, hogy rendszeresen isznak a tavakból, ugyanolyan fontos szerepet játszanak az összeköttetések biztosításában, mint a táplálékukat is a tavakból szerző fajok. Ebből a szempontból csak a planktont szűrögető kanalas réce (Spatula clypeata) számít kivételnek. A csőrén található, a bálnák sziláihoz hasonló szűrőkészülék miatt a leghatékonyabb mikroeukarióta-terjesztőként debütált.

A kutatás fontos bizonyítékokkal szolgált az élőlényközösségek táplálkozás útján történő terjedésére. Továbbá rávilágított arra, hogy a vízimadarak szerepe meghatározó lehet a vizes élőhelyek közötti ökológiai kapcsolatok fenntartásában. A tavak táplálékhálózatának alapjait képező prokarióta- és egysejtű mikroeukarióta-közösségek szintjén.