A növekvő nyomás, hogy a fenntartható fejlődés jegyében környezetbarát energiahordózókat találjon, egyre jobban megmozgatja a tudományos közösség fantáziáját.

Az olyan, mindenki számára ismert alternatív energiaforrások, mint a nap, a szél vagy a víz felhasználása láthatóan már nem elégíti ki a szakembereket, akik újabban egészen váratlan megoldásokkal állnak elő. Az egyik ilyen újdonság az ételmaradékok (mint a gyümölcshéj, vagy a kávé) elbomlása során keletkező biogáz (elsősorban metán)  felhasználása. Ma már több kisebb olyan gyár létezik, amely nagyvárosok szemetének összegyűjtésével állít elő villamos energiát. A pazarlás elkerülését más iparágak is fontosnak tartják, a repülőgépek megfelelő ételkínálatáért felelős német DHL Supply Chain például az egy-egy út alatt termelődő maradékok elégetésével fűti a repülőtér csarnokát. A növényi olajok és az alkohol elegyítésével létrehozott biodízel már nem számít újdonságnak az alternatív energiaforrások piacán, de előállítása meglehetősen nagy forrásokat igényel (megművelhető területek nagysága, energia mennyisége). Ezeknek a nehézségeknek a legyőzéséhez a tudósok már keresik a megoldást arra, hogy a növényi olajokat például baktériumok bevonása útján alakítsák bioüzemanyaggá. Mivel külső energia továbbra is szükséges lenne az olaj kinyeréséhez, az előállítás e részét különböző rovarok emésztési folyamataira bíznák.

A napenergia mint az egyik legtisztább energiaforrás jól ismert, de a kollektorok építésének továbbra is számos gazdasági és gyakorlati korlátja van. Szerencsére a tudósok már egy új módszeren dolgoznak, amivel energiát nyerhetünk a Napból: ez nem más, mint a napszél. A laikusok által ismert földi széllel ellentétben a napszél a felgyorsult részecskék állandó áramlása, amit egy rézből készült vitorlával lehet energiává alakítani. Az ózonrétegnek köszönhetően a Föld nem áll közvetlen kapcsolatban ezzel az „árammal”, ezért a generátort az űrben kellene működtetni. A napszél alkalmazásának legnagyobb akadálya az összegyűjtött energia Földre juttatásának kérdése. A leghasználhatóbb ötlet a közvetítésre egyelőre egy lézersugár használata lenne.

A hanghullámokból származó energiával minden nap szembesülünk. Nem csupán halljuk, hanem érezzük, ha a közelünkben halad el egy teherautó, vagy ha egy koncerten közel állunk a hangfalakhoz. A zene a szó fizikai értelmében is „megdobogtatja a szívünket”. A hanghullámok majdnem minden anyagot képesek megrezegtetni, a kutatók éppen emiatt próbálják ezeket villamos árammá transzformálni különböző vezetékek és elektródák felhasználásával. Az így termelődő energia nem éppen óriási, de az aktuális kísérletek szerint kisebb használati tárgyak, telefonok, órák feltöltésére elegendő lehet.

Utánanéztünk, a rovarokon kívül más állatfajok is alkalmasak lennének energiaforrásnak. Az elektromos angolnák például akár 400 voltnyi energiát is kibocsáthatnak. Ezzel a módszerrel védekeznek más ragadozók ellen, vadásznak apróbb halakra, valamint a tájékozódnak, hiszen ezek a halak majdnem teljesen vakok. Japánban már használtak egy angolnát egy karácsonyfa kivilágítására, elképzelhető tehát, hogy a jövő generátora egy kisebb angolnás akvárium lesz a nappalink közepén. Ha elektromosságot nem is állítanak elő, a tehenek és a szarvasmarhák más, eddig nem ismert módon is hasznosíthatóak. A táplálékuk megemésztése során metánt tartalmazó gázt termelnek, amelyeket a légtérbe megfelelően elhelyezett speciális léggömbökkel össze lehet gyűjteni – és még a legelő levegője is frissebb maradhatna.

Metángázt vagy szén-dioxidot egyébként a bolygón található három úgynevezett „robbanó tó” is termel. A néhány évszázadonként bekövetkező limnikus kitörések során a víz alatt csapdába esett halálos gázok a felszínre törnek, a mennyiségük ilyenkor elegendő ahhoz, hogy ne csak a tavak élővilága pusztuljon ki teljesen, hanem a környéken tartózkodó emberek is megfulladjanak. Ha ezek a gázok elvezethetőek lennének, azzal egyrészt csökkenne az ilyen katasztrófák bekövetkezésének valószínűsége, másrészt generátorok meghajtása is lehetséges volna.

Akiknek fenntartásai lennének a tehenek emésztési melléktermékeinek energiahordozóként való alkalmazásával, jobb, ha nem is tudják meg, hogy az emberi ürülék és vizelet sem bizonyul teljesen hasznavehetetlennek, ez utóbbiból például hidrogént lehet kinyerni. A zsírleszívás térhódításával pedig növényi olajok helyett egyenesen emberi származékok képezhetik a biodízel alapját. (A tudósok arra is rámutattak, hogy halottak bizonyos részei is alkalmasak arra, hogy energiát állítsanak elő belőlük, de úgy tűnik, hogy a felmerülő etikai aggályok meg fogják akadályozni ennek a módszernek az elterjedését.)

Az emberek által generált energia kinyerésének egy „barátságosabb” módja, ha a légzés, a szívdobogás, vagy az izomreflexek segítségével tölthetnénk fel telefonunkat. Már kisebb gyógyászati eszközök, például egy pacemaker légzéssel való működtetésére is tettek (sikeres) kísérletet a kutatók. Az emberi test hőkibocsátása is figyelemre méltó: számítások szerint a londoni metró utasainak testmelege közel 500 lakást képes folyamatosan hőenergiával ellátni. Ez persze a többmilliós angol fővárosban meglehetősen apró számnak tűnik, de jelzi a kutatásokban rejlő lehetőségeket. Végül, a tánc szerelmeseit talán lelkesíti, hogy egy rotterdami klub példáját követve számos szórakozóhely érezte úgy, hogy kár lenne kihasználatlanul hagyni a közönség mozgása által kínált lehetőségeket. A holland diszkóban a táncparkett egy részét olyan speciális járólapokkal borították be, amelyek nyomás hatására elektromosságot állítanak elő. A piezokristályos lapokra kerámia került, ami a tánctól néhány millimétert süllyedt, ezzel összenyomva kristályokat. Miután egy generátorral megfelelően átalakították az így nyert energiát, a terem hangulatvilágítását mindössze az emberi energiahordozók biztosították.

A lehetőségek sora tehát, ha nem is végtelen, de legalábbis változatos. Ki tudja, a technika fejlődése milyen új ötletek megvalósítását teszi lehetővé a jövőben? Mindenesetre érdekes gondolat, hogy az emberiség, ami történelme folyamán olyan hosszan dolgozott azon, hogy az emberek és állatok munkáját gépekkel helyettesítse, a bolygó megkímélése érdekében most bizonyos értelemben visszanyúl az alapokhoz.