Téli madáretetés


Téli madáretetés

A természet közelségéhez hozzátartozik az énekesmadarak csicsergése, éneke, hiszen ettől válik a környék élővé.

A vadállatok elbújnak, kevéssé merészkednek az emberek lakta környékekre, ha mégis akkor a lakók közbelépnek, és hamar eltávolítják őket. Hely csak a haszonállatoknak van, azoknak is vidéken és egyre korlátozottabb mértékben. De a házikedvencek népszerűsége töretlen. Egyaránt jelen vannak városban és falun is. Bár a kutyák és macskák száma a legnagyobb, mégis sokan választanak rágcsálókat, hüllőket, vagy madarakat hobbi állatnak.

Az, hogy miért tart az ember állatokat maga mellett, sok tényező együttes hatásán múlik, mint például személyes vélemények és élethelyzetek sokasága. De a madarak gondozása egészen más. Ez esetben ugyanis nem beszélhetünk szigorúan vett ,,állattartásról”. Egyszerűen csak gondoskodásról azok felé, akik – a téli hidegben különösen – erre rászorulnak.

A gondoskodás pedig igencsak indokolt, tekintve, hogy nem mindegyik madárfaj költözik délebbre a tél elől.

Sőt, a kiszámíthatatlan, gyakran változékony időjárás a költöző madarak érzékeit megcsalhatja és esetenként kisebb populációjuk hajlamosabb eredeti költőhelyükön megpróbálni túlélni az enyhébbnek induló teleket. Ugyanakkor ennek fordítottja is előfordulhat, amikor távolabbi régióból származó fajok telelnek át hazánkban. Előbbire közismert példát szolgáltatnak a gólyák, utóbbira pedig az uráli baglyok, illetve egyes daru csoportok.

Bárhogy is, az itthon telelő madarak ellátása, fajtától függetlenül, egy  vagy több folyamatosan feltöltött madáretetőt igényel. Ez nagy könnyebbség és biztonság minden környékbeli egyednek, hogy minden nap visszapótolják energiájukat. Tehát, ha úgy döntünk, hogy építünk, vagy beszerzünk egy ilyen madáretetőt, akkor következetesen be kell tartanunk, hogy hosszú hónapokon keresztül, akár novembertől március-áprilisig biztosítsuk az eleséget, és a lehetőségekhez képest tartsuk szárazon.

A másik kardinális kérdés, mivel töltsük meg a madáretetőket.

A folyadék nyáron, meleg időben hasznosabb, ilyenkor télvíz idején a száraz eleség a fontosabb. Ezesetben nem számít a hagyományos rovar étrend, hiszen a hangsúly a kinyerhető tápanyagon lesz. A kihelyezendő eleséget öt nagyobb csoportba sorolhatjuk.

A másik kardinális kérdés, mivel töltsük meg a madáretetőket.

Első és legismertebb csoport az olajosmagvaké, azon belül is a napraforgómagé. Ez könnyen és olcsón beszerezhető, ráadásul a legtöbb madár csőrének kiképzése alkalmas a héj felhasítására, így a felnyitással sem kell bajlódni. Kevésbé ismert táplálék lehet a köles, illetve a természetes dió, mogyoró, kesudió, pisztácia, esetleg földimogyoró. Utóbbiaknál fontos, hogy aprószemű és sózástól, pörköléstől mentes legyen a vízelvonó hatás miatt. Boltokban vásárolhatunk előre elkészített lenmag, búza, esetleg kukoricadara hozzáadásával elkészített golyócskákat, amik szintén jól felhasználhatók.

A magvak után térjünk a gyümölcsökre.

Alma, szőlő, csipkebogyó, kökény. Szinte bármilyen, az ember körében is népszerű gyümölcsre gondolhatunk. Bár beszerzése, különösen télen, drágább. Ugyanakkor érdemes megfontolni, hiszen ami számunkra egy adag ezekből, kosztos vendégeinknek sokkal több, ráadásul a lédús gyümölcshús miatt egyúttal folyadékkal is elláthatjuk őket. Sőt, gondolván a ragadozókra, apróra csíkozott húst is kirakhatunk. Ezt jobb a kemény fagyok előtti, illetve után tenni, nehogy megdermedjen a csirkemáj, szív és mell. De ha már állati eredetű ellátmányban gondolkodunk, felhasználhatunk különböző zsiradékokat is úgy, mint marhafaggyú, vaj esetleg túró. Az idő ezeket is mélyhűtheti, de olvadáskor is megőrzik frissességüket. Ugyanez lehetséges kifőzött, sótlan szalonnával, esetleg sajttal.

Ha éppen elfogytak ezek, vagy egyszerűbben szeretnénk megoldani, akkor körbenézhetünk akár saját háztartásunkban is, és adhatunk főtt tésztát, főtt rizst és zöldségeket. Szinte bármi jól jöhet, ami nem káros a madarak szervezetére. Itt elsősorban a sózásról van szó, amely elvonja a vizet a szervezetből és elhulláshoz vezet. Ugyanez történik a pattogatott kukorica és kenyér esetében is. Érdemes kerülni a kutya és macskaeledeleket is, hiszen sok káros hatású ízfokozó is belekerülhet a passzírozás során.

Sokan ajánlhatják a csont-, illetve lisztkukacokat is, de ezeket érdemes kerülni a fertőzésveszély miatt!

Tehát ha mindezt észben tartva, madáretetővel felszerelkezve eldöntjük, hogy gondoskodunk a kistestű szárnyasokról, nem csak az adott populációnak hozunk hasznot, hanem saját magunknak is, hiszen rengeteg színes és változatos hangú madárral találkozhatunk és alkalmunk nyílhat a megfigyelésre.

Természetesen az, hogy milyen fajok tűnnek fel, elsősorban lakókörnyezet kérdése. Erdő mellett gazdagabb a fauna, még télvíz idején is, míg a panelrengeteg övezte vasbetondzsungelben csak az ember közelségéhez tartósan hozzászokott madarak vannak jelen. Ettől függetlenül ne adjuk fel, hiszen esélyes, hogy láthatunk nálunk telelő, északról érkező csonttollú, keresztcsőrű, verébféléket, fenyőrigót, esetleg süvöltő pintyet. Azok a fajok pedig, amelyek eleve áttelelők, vagy ittmaradottak és biztosan benéznek hozzánk, nem mások, mint a verebek, a cinegék, galambok és gerlék.

Bárhogyan is alakul, változatosságból nem lesz hiány, hiszen amint felfedezik a madáretetőt, és odacsoportosulnak, más madarakat is odavonzanak.

Igaz azonban, hogy a különböző fajok ragaszkodnak a saját magasságukhoz, szintjükhöz, hiszen ez genetikailag kódolva van, valamint a rendes táplálkozásuk során is ezzel találkoznak majdnem minden nap. Tehát számít a kihelyezett etető elhelyezkedése. Míg a rigók és a vörösbegy szeret talajszinten vacsorázni, a verebek a magasabb, ágas-bogas helyeket kedvelik.

Míg a rigók és a vörösbegy szeret talajszinten vacsorázni, a verebek a magasabb, ágas-bogas helyeket kedvelik.

Érdemes ezért több szinten is táplálékot kihelyezni. Már csak azért is, mert hóesés esetén a földi élelem elzáródik előlük, hacsak nem biztosítunk jól alátámasztott tetőt. De mivel a hangsúly a cselekvésen van, és akinek nincsen lehetősége a teljes körű élelmezésre, rögzíthet az ablakpárkányára is egy egyszerűbb etetőt.

Ezek után nincs más dolgunk, mint időnként takarítani a sereg után, hogy a számukra használhatatlan maghéjak helyett, mindig friss és bőséges mennyiségű magokat találjanak.

Később saját magunk is megfigyelhetjük, hogy a tavasz közeledtével a rovarevők elmaradoznak, viszont a magevők megsokasodnak. Éppen ezért, legfeljebb április közepén, amikor már minden madár képes saját maga megoldani az élelmezését, abba kell hagyni az etetést és áttérni az itatásra. A folyamatos ellátás ugyanis elkényelmesíti őket és ez kihat a fiókanevelési szokásokra is. A született kertészek pedig ilyenkor ösztönözhetik őket arra, hogy inkább a gyümölcsös kártevőit pusztítsák. Akinek meg ez sem elég, az megtanulhatja a nyelvüket!

Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor egy (pareto-)optimális helyzetet teremthetünk mind a madarak, mind a mi, valamint az agrárium számára! Hasznos és intelligens hobbi, vágj hát bele!

 

Forrás:

Mályi Természetvédelmi Egyesület
Bálint gazda
Magyar Madártani Egyesület

 



Previous Összeütközhet a Tejútrendszer a Nagy Magellán-felhővel
Next Joyce és a vallás

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.