A temetőkert titkai


A temetőkert titkai
Olvasási idő: 2 perc

Tudta-e, hogy egy-egy temetőkert eltűnt tájfajtákat, ritka, védett növényfajokat őriz?

Éppen ezért nem csak kegyeleti és kulturális szempontból, hanem természetvédelmi vonatkozásban is fontos szerepet töltenek be a temetőkertek. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága például számos tevékenysége mellett – az illetékességi területén található településeken – rendszeresen végez egyedi tájértékfelméréseket. Ezek során a természet és az ember alkotta értékek egyaránt felvételezésre kerülnek. A temetőkertek érdekes módon e két csoport határán mozognak, mivel gyakran természeti és táji környezetbe ágyazva helyezkednek el. Mivel mindkét csoport jellegzetességeit magukon viselik, ezért egy-egy felmérés során a sírkertek mindig fontos állomások. Bubics Benedek  tájvédelmi referens szerint a temetőkert az a hely, ahol sok érdekes látni-és tudnivalóval gazdagodhatunk. Mert egy sírkert nem csupán a temetkezés helyszíne, hanem a korábbi nemzedékek lenyomatának őrzője hagyományok, anyaghasználat, formavilág és növényalkalmazás tekintetében egyaránt.

A felkeresett nyugat-zalai falvak közös vonása, hogy a kis lélekszám ellenére több olyan temetőkert is megtalálható a településeken, melyek domborzati adottságaikban, elrendezésükben és sírköveikben is eltérnek egymástól. Ezeket a sírkerteket a helyiek általában ó- és újtemetőként tartják számon. Azonban az is előfordul, hogy az egy településen belül megtalálható több temetőkert kisebb falvak összenövésére vezethető vissza.

Összehasonlítva egymással a zalai településeken található ó- és újtemetőket több közös és eltérő vonást is felfedezhetünk bennük.

A szakember szerint az ótemetőkről általánosságban elmondható, hogy sokszor a települést övező táj magasabb pontján, domboldalakon vagy dombtetőkön helyezkednek el. Ennek köszönhetően már a település távolabbi pontjáról is könnyen észlelhetők, egyúttal szép rálátás nyílik innen a településre és a tájra. A domborzat adta lehetőségekhez alkalmazkodva kissé szabálytalanabb, mégis jól átlátható elrendezés jellemzi a sírokat és sírköveket, melyek sokszor egy-egy dísz-vagy gyümölcsfa árnyékában húzódnak. Az ótemetőket több esetben ültetett fasorok vagy természetes cserjesávok és erdőfoltok keretezik. Számos ilyen temetőkert napjainkban már nem alkalmazott vagy eltűnt tájfajtákat, időnként ritka, védett növényfajokat is őriz, ezért a természetvédelemben is fontos szerepet töltenek be.

Az újtemetők ezzel szemben általában sík területen és a települési szövethez szorosabban kapcsolódva kerültek kialakításra, ahol a nagyméretű, modern sírkövek architektonikus rendben sorakoznak egymás mellett, ültetett fasorok kíséretében. A sírkerteket körülvevő kerítéselemek és kapuzatok sokszor nagy hangsúlyt kapnak. Másik jellegzetes különbség a sírkövek anyaghasználatában mutatkozik, ugyanis az ótemetőkben a kisméretű, faragott terméskő és a faanyag használata a jellemző, míg az újtemetőkben nagyméretű modern kialakítású márvány vagy éppen műkő sírkövekkel is jelentős számban találkozhatunk.

A két temető „típus” közös vonása, hogy a temető közepén vagy bejáratánál egy központi feszület áll korpusszal. Helyenként pedig padok, árnyas leülők szolgálják a pihenést, szemlélődést és az elcsendesedést. A sírhelyek kialakításában is hasonlóság mutatkozik. A növénykiültetéssel díszített sírok elég gyakoriak, habár a divatos és jellemző növényalkalmazás az elmúlt korszakokban folyamatosan változott. A temetőkert sok esetben többszintes, gazdag és idős növényállománya, mint a település zöldfelületi rendszerének eleme, fontos kondicionáló szerepet tölt be a településökológiában (30-40%-ban tisztán zöldfelületek).

 

Forrás: Bubics Benedek, Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság



Previous Magyarországon először kimutatott kártevők
Next Tölcsérmellkas – új mellkassebészeti eljárás

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük