A mikroorganizmusok nagy többsége ártalmatlan, sőt még hasznos is lehet.
A kórokozó mikroorganizmusok, bár a teljes mikrobiális világnak csak kis részét képviselik, nagy figyelmet kapnak, mert veszélyt jelentenek az emberi vagy állati egészségre, illetve a mezőgazdaságra. Egyes mikroszkopikus gombák és veszélyes kórokozók súlyos gazdasági és környezeti következményekkel járó, akár pestisméretű betegségeket okozhatnak. Ezek közé tartozhatnak azok is, amelyek a globális kereskedelemmel távoli tájakról kerülnek hazánkba. Az ilyen mikroszkopikus gombák és más kórokozók már most is jelen vannak, sokuk izoláltan él például üvegházakban vagy fóliasátrakban.
Ha csak a mezőgazdaságnál maradunk, akkor is elmondható, hogy az invazív kórokozók több mint egy évszázada okoznak károkat az őshonos növényközösségekben, erdőkben globális szinten. A Phytophthora cinnamomi gyökérkórokozó például több mint 3000 növényfajt képes megfertőzni és valószínűleg több mint 150 éve terjed a világon. Feltételezett származási központja Délkelet-Ázsia. Bár a világkereskedelem bővülésére és a növénybetegségek terjedésével kapcsolatos aggodalmakra adott válaszként az 1950-es években a FAO Nemzetközi Növényvédelmi Egyezménye (IPPC) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai révén nemzetközi protokollokat hoztak létre a kereskedelem folyamatának szabályozására, ez csak csökkenti a növény-egészségügyi szempontból veszélyes organizmusok véletlen behurcolásának valószínűségét.
Amikor az 1950-es években létrehozták a nemzetközi protokollokat, a gyökeres ültetési anyagok globális kereskedelme korlátozott volt.
A közelmúltban a faiskolai állomány és a vágott virágok nemzetközi mozgása azonban robbanásszerűen nagy volumenű iparággá nőtte ki magát. Egy Fusarium faj például egyszerűen az eldobált banánhéj közvetítésével kerülhetett a hazai talajba. Mindenütt jelen vannak és főként növények betegségeivel hozhatók kapcsolatba, de emberi és állati gombás fertőzések kórokozóinak is számítanak. Immunhiányos betegeknél a klinikai megnyilvánulások széles skáláját mutatják.
Nem is olyan régen söpört végig egy cikkhullám Magyarországon, amely azt taglalta, hogy „kihal a banán”. A Fusarium oxysporum f. sp. cubense (Foc), különösen annak TR4 (Tropical Race 4) törzse, jelentős fenyegetést jelent a banánültetvényekre. A Fusarium-kór vagy Panama-betegség világszerte komoly gazdasági károkat okoz. A Gros Michel banánok gyakorlatilag kihaltak az 1950-es évek fusarium járványa miatt. A mai ellenállóbb Cavendish fajta viszont veszélybe került, így a TR4 miatt rajta van a banánfrász a világon és a jelek szerint nem igazán tudunk úrrá lenni a bajon.
Dr. Magyar Donát, aerobiológus szerint bizonyos Fusarium fajok egyszerűen az eldobált banánhéjakról is bekerülhettek a hazai talajba, de ananászra jellemző fusariumok is jelen vannak hazánkban.
A szakember eljátszott a gondolattal, mi történne, ha a behurcolt gombafajok génjei keverednek hazai fajokkal.
Például új, pathogén törzsek terjedhetnének el. Ennek pedig szerinte mindenképpen érdemes lenne elejét venni. Ezért a lakossági tájékoztatásban látja az egyik lehetőséget, amelynek során az élelmiszerhulladék csökkentése mellett a déligyümölcs-hulladékok helyes elhelyezéséről is gondoskodni kellene. (Ezzel megdőlni látszik a „rakjuk a rózsára a banánhéjat, mert annak jó” elmélet.) Szerinte azzal az új szokással kellene kezdenünk, hogy a déligyümölcsök érintése, hámozása után mossunk kezet, ne nyúljunk a szemükbe. Az illetékeseknek pedig a központosított átcsomagolást és a fertőtlenítés együttes használatát javasolja, ami jó módszer lenne a helyzet javítására.
A Nébih tájékoztatása szerint fuzáriózist, többféle növényt megbetegítő penészgombafaj (Magyarországon elsősorban a Fusarium graminearum és a Fusarium culmorum) okozhat. A fusarium olyan fonalasgomba, amely mikotoxinokat termel és ezek közül van olyan, amelynek tartós fogyasztása tényleg súlyos betegségeket okozhat. A probléma hazánkban elsősorban a gabonát, a haszonnövényeket érinti. A legmérgezőbb hatással az aflatoxinok (B1, B2, G1, G2, M1) rendelkeznek, amelyeket az Aspergillus gombanemzettség tagjai termelnek. A Fusarium nemzettség által termelt toxinok (a legfontosabbak a fumonizinek – több mint 130 vegyület ismert, a trichotecének: DON, NIV, F2, T2, HT2 stb., illetve a zearalenon – F2 – toxinok) mérgezősége valamivel alatta marad az Aspergillus által termelteknek, azonban az élelmiszerláncba kerülve hosszú időn keresztül számos betegség okozói lehetnek.
A globális klímaváltozás hatására egyre nagyobb méreteket ölt a mikotoxin-termelő gombák elszaporodása a haszonnövényeken.
Sőt, a mezőgazdasági termékekben a szántóföldön, a betakarítás alatt, a betakarítás után és a tárolás során is megtörténhet a mikotoxinok termelődése, és ezt a folyamatot még ellenőrzött körülmények között is nehéz teljesen megakadályozni (Awuchi, 2021). A kukoricát, árpát, búzát, földimogyorót, borsót, dióféléket, kölest és ezek melléktermékeit szennyező legjelentősebb mikotoxinok közé az aflatoxin B1 (AFB1), a deoxinivalenol (DON), a zearalenon (ZEN) és a fumonizinek tartoznak (Liu et al., 2022). A legtöbb országban szabályozzák a különböző mikotoxinok maximális koncentrációit a takarmányokban és az emberi fogyasztásra szánt terményekben. Ezeknek a szabályozásoknak az értelmében a világon megtermelt, emberi vagy állati fogyasztásra szánt termények nagyjából 25%-a legalább egyféle mikotoxint tartalmaz a megengedett határérték felett, de legalább a 60%-uk tartalmaz valamilyen mikotoxint kimutatható mennyiségben (Eskola et al., 2020).
Forrás: Enzimekkel a mikotoxin ellen
Nos, nem találtunk semmilyen hivatalos adatot arról, hogy bármelyik trópusi fusariumfaj jelen lenne a magyarországi talajokban, de azért …
Források:
No Comment