Hatalmas energiamegtakarítást érhetnénk el Európában, ha az energiastratégiák figyelembe vennék az emberi tényezőt.

Legalábbis ez derült ki egy most megjelent nagy nemzetközi kutatásból, amelynek Magyarországra vonatkozó részét az ELTE Természettudományi Kar munkatársai dolgozták ki. A kutatók javaslatai nem csak az energiacsökkentést, de a megújuló energiaforrások jelentős növelését és Európa külső energiafüggésének csökkentését is segítenék. Hogyan érjünk el hatalmas energiamegtakarítást, akár már a közeli jövőben?

Az európai energiagazdálkodást több évig vizsgáló, átfogó nemzetközi kutatás eredményei a Nature Communications folyóirat októberi számában jelentek meg, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék két munkatársa, José Campos és Munkácsy Béla társszerzőségével. A tanulmány az energiagazdálkodás és az energiatervezés egy olyan dimenzióját – az úgynevezett elégségesség témakörét, vagy ahogy a kutatók mondják, az emberi tényező fontosságát – állítja az előtérbe. Ez kulcseleme kellene legyen a stratégiai dokumentumoknak, de általában mégis kimarad a hosszú távú műszaki elképzelésekből.

Kutatás eredményeként 100%-ban megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiamodell készült. Olyan, amely 2050-ig vázol fel alternatív energiaforgatókönyvet (Collaborative Low Energy Vision for the European Region / CLEVER) a kontinens számára. Az európai szintű forgatókönyv figyelembe veszi az emberi tényezőt, emellett javaslatokkal segíti Európa függetlenedését az kontinensen kívülről származó energiahordozóktól. Eközben azonban támogatja a megújuló energia felhasználásának növelését, tekintettel az egyes régiók eltérő adottságaira és együttműködési lehetőségeire.

A legtöbb ma születő energiaforgatókönyv a technológiai megoldásokra és a pénzügyi hatásra fókuszál.

Azaz nem számolnak az óhatatlanul bekövetkező társadalmi és környezeti hatásokkal. Az energiastratégák nem kalkulálnak a keresleti oldallal, és főleg nem fordítanak figyelmet az elegendőségi szempontokra. Pedig azokkal hatalmas megtakarításokat lehetne elérni, miközben akár az életminőség javítására is lehetőség nyílna. Vajon miért nem gondolnak még arra, hogyan lehet az emberek szolgáltatások és termékek iránti igényét ésszerűen csökkenteni úgy, hogy közben mindenki számára élhető körülményeket, elfogadható életszínvonalat biztosítunk?

A kutatók szerint megfelelő intézkedésekkel 2050-re Európában 50%-os végső energiaigény-csökkentés lenne elérhető 2019-hez képest. Ennek 40 százalékához mindössze a fent említett elegendőségi intézkedésekre lenne szükség. Ez a csökkenés 2040-re 77%-os megújulóenergia-részesedést tenne lehetővé, amely 2050-re 100%-ra nőhet. Ráadásul ennek csak nagyon kis részét kellene Európán kívülről importálni, illetve elfeledkezhetnénk a különböző szén-dioxid megkötési technológiák alkalmazásáról is. Az elegendőség figyelembevételével az energiaellátás szintjének igazságosabb eloszlása is elérhető lenne az országok között.

Ha valóban hatalmas energiamegtakarítást érhetünk el, akkor a megfogalmazott javaslatok jelentős könnyebbségnek tűnnek a jövőbeni Európa számára. Mind társadalmi, mind gazdasági szinten. Ezért a tanulmány szerzői bíznak abban, hogy üzenetük eljut azokhoz a döntéshozókhoz és energiagazdálkodási szakemberekhez, akik be tudják építeni javaslataikat az európai energiagazdálkodást meghatározó stratégiákba.