A Múzeumok Éjszakája minden évben ugyanazzal a dilemmával kezdődik: hová menjünk, mit nézzünk meg, és hogyan férjen bele minden egyetlen éjszakába?

Idén a gasztronómia volt a központi téma, ezért az idei programkínálatból most nem a tudomány szűk területére koncentráltunk. A kulinaritás jegyében mindenevőkké váltunk és olyan helyeket is próbáltunk felfedezni, ahol a művészet, az élet és a tudomány találkozik. Persze tettük mindezt azzal a tudattal, hogy még így sem lesz esély mindent látni. Így esett, hogy az egyik választásunk egy kevésbé ismert helyszínre, a Ráth György-villára esett.

Kicsit azért, mert sok budapesti még a nevét sem hallotta, a Városliget közelében megbújó múzeumnak. Pedig az alapból is igazi időutazást kínál. Már maga a villa is (Ráth György, az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója 1901-ben vásárolta meg) különleges látvány, hiszen nem egyszerű múzeumként működik, hanem egy egykori polgári otthon hangulatát őrzi, ahol a látogatók bepillantást nyerhetnek a századforduló világába.

A Ráth György-villa talán éppen azért olyan különleges, mert nincs állandóan a figyelem középpontjában.

Az épület eredetileg egy nyaraló volt, de miután Ráth György 1901-ben megvásárolta, feleségével együtt műtárgyakkal rendezte be. Az építészeti átalakításokat Györgyi Géza, a lépcsőkorlátot a századforduló kiváló vasművésze, Jungfer Gyula készítette, a lépcsőház és a hall bútorzata pedig a magyar szecesszió kiemelkedő egyéniségéhez, Horti Pál elképzeléseihez kötődik. A Ráth György-villa a tulajdonos halála után ugyan mindig múzeum volt, de igen kalandos sorsú. 2018 őszén A mi szecessziónk című állandó kiállítással nyitotta meg újra a kapuit. Ekkortól az Iparművészeti Múzeum szecessziós gyűjteményének legjelentősebb darabjai számára ad otthont, és méltó emléket is állít a múzeum első igazgatójának.

Ha valaki belép a villa kertjébe, akkor jó, ha átérzi annak fontosságát, hogy már csak a Ráth György-villa és annak kertje őrzi igazán a Városligeti fasor 150 évvel ezelőtti hangulatát.

A 2026-os Múzeumok Éjszakája a villában életre keltette a múltat. Korhű viseletbe öltözött hölgyek segítségével ismerhettük meg régi korok hölgyeinek szépségápolási szokásait és a szépség eszményének évszázados átalakulását. Lencsés Rita fitoterapeuta- gyógynövény szakértő kalauzolta el hallgatóságát a szecesszió varázslatos növényvilágába. Előadása során láthattuk, hogyan kapcsolódott össze a természet szépsége és a gyógyítás hagyománya a régi és a mostani korszakban. Megismerkedtünk sok jellegzetes növénnyel, azok szimbolikájával, művészi és „tudományos” felhasználásával majd egy kóstoló során közelebb kerültünk a gyógynövények világához is. Eközben a villában Dr. Horváth Hilda A mi szecessziónk című kiállítás kurátorának tematikus tárlatvezetése segített megismerni az ehető virágok világát, a kiállítási tárgyak segítségével.

Kreatív kezűek az illatos kézműves asztalnál elkészíthették kedvenc parfümjük palackformáját és brossként viselhették is. A kertmoziban délután és este is filmvetítés volt. Borsai Dóra művészettörténész, múzeumpedagógus pedig igazi hölggyé varázsolta az érdeklődőket a szecessziós szépségműhelyben, ahol érdekes régi viselet-kiegészítőket és régi ruhák korhű másolatait lehetett felpróbálni.

Mindezek mellett a teljes kiállítás is megtekinthető volt, de a Mézga család, Dr. Bubó, Mekk mester és a Macskák musical rajongói is Romhányihoz méltó, humorral átszőtt, értékes élménnyel gazdagodhattak, jazzre hangolva, a Romhányi-session által. Volt még piknik, jazz, tánc és heje-huja, de mi már akkor messze jártunk.

Talán azért volt ezen a helyszínen olyan széles a programkínálat, mert az Iparművészeti Múzeum koncentrált megjelenését érezhettük. Sajnos szégyellni valóan szomorú az a kálvária, ami a 2017-ben történt tervezett felújítás miatti bezárást, a 2021-es pályázatot, a leállított beruházást és az azóta sorsára hagyott épületet kíséri. Talán ezen az éjszakán erre is több ember figyelme irányult.