Pszichiáterek, pszichológusok, háziorvosok, gyógypedagógusok, tanárok, civil szervezetek fogtak össze, hogy végre rendszerszintű változások történjenek a mentális ellátásban Magyarországon.

Szeptember 10-én a Magyar Tudományos Akadémián gyűltek össze az Országos Mentális Egészség Hálózat néven indult kezdeményezés szakemberei, akik rövidesen írásban is benyújtják javaslataikat a kormány számára.

Szakemberhiány, a megelőzés elégtelensége, ellátási egyenlőtlenségek, a gyermek- és ifjúságpszichiátriai kapacitások hiánya, korlátozott hozzáférés a pszichoterápiához, az ágazatközi koordináció nehézségei, ezek a problémák nagyon szembeötlőek. Nem csoda, hogy egymással összefüggő, rendszerszintű problémákkal néz szembe a magyar mentális egészségügyi ellátás. Ezen szeretne változtatni az Országos Mentális Egészség Hálózat (OMEH), amelynek szakemberei Kovács Ilona, az MTA főtitkárhelyettesének meghívására érkeztek az Akadémia székházába szeptember 10-én. Magyarország mentális ellátásának megújításáért szeretnének többet tenni.

Akadémiai témanapot tartottak, így folytatták a júniusban megkezdett munkájukat.

A konferencia elején Unoka Zsolt, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának főorvosa, a kezdeményezés egyik elindítója foglalta össze a hazai mentális ellátás helyzetét. Magyarország mentális ellátásának megújítása azért is indokolt, mert az egyik legfontosabb probléma a segítség folytonosságának megbomlása. Sok esetben már csak krízishelyzetben lehet támogatáshoz jutni és sok ember sokáig nem kap ellátást. Nincsenek egyértelmű betegutak, a betegek sokszor csak bukdácsolnak a rendszerben. Mivel egyénileg kell kiépíteniük a betegutakat, így később jutnak segítséghez. Néha csak az ismeretségi körükön múlik, hová kerülnek, ami akár szinttévesztés is lehet. Ráadásul előfordul, hogy nem a megfelelő pontok kapcsolódnak be az ellátásba, és nagyon alacsony fokú az intézmények közötti együttműködés is.

Magyarország mentális ellátásának egyik problémája, hogy óriásiak a területi és társadalmi különbségek az ellátásban.

Unoka Zsolt példaként a serdülő pszichiátriai ellátást említette, ami a megyék felében nem megoldott. Az egész rendszerben súlyos finanszírozási problémák vannak, és a források nagy részéből az akut, illetve fekvőbeteg ellátást támogatják. Így kevesebb jut a megelőzésre, a járóbeteg-ellátásra és a rehabilitációra. Az osztályokról kikerülve sok beteg nehéz helyzetben van, hónapokat kell várniuk időpontokra a pszichiátriai gondozókban, a magánellátás pedig csak keveseknek elérhető.

Bár vannak nagyon jó gyakorlatok Magyarországon, de ezek csak foltokban és nem országosan vannak jelen. A mentális ellátási rendszer fő problémája a minden szempontból jellemző széttöredezettség. A szakmai folyamat egyes lépcsői – megelőzés, alapellátás, szakellátás, kríziskezelés, rehabilitáció – között nincsenek rendszerszintű kapcsolatok, a betegek családjai és az ellátásban részt vevő szakemberek is túlterhelődnek. Országosan szervezett ellátásra és prevencióra, reaktív kríziskezelés helyett a rendszerbe való korai belépésre és lépcsőzetes segítségre, szervezett betegutakra van szükség.

A konferencia résztvevői öt kerekasztal-beszélgetés során vették végig a legfontosabb problémákat és megoldási lehetőségeket.

A közel 7 órás szakértői vita célja közös, szakmailag megalapozott kiindulópont létrehozása, a megvalósítás szakmai, jogi, finanszírozási, humánerőforrás- és intézményi feltételeinek feltárása volt. A tanácskozás videofelvétele teljes egészében megtekinthető.

Az Országos Mentális Egészség Hálózat munkája szeptember 24-én folytatódik egy munkaüléssel, a kormány részére készülő MTA–OMEH fehér könyv szakmai előkészítésével.