A nárcisztikus fiatalok népszerűbbek


A nárcisztikus fiatalok népszerűbbek
Olvasási idő: 3 perc

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar kutatói azt vizsgálták, van-e kapcsolat az úgynevezett sötét triád – nárcizmus, pszichopátia, machiavellizmus – és a társas elfogadás között serdülőkorban.

Az eredmények azt mutatják, hogy a nárcisztikus fiatalok rokonszenvesebbek és népszerűbbek kortársaik körében. Az evolúció során a társas kapcsolatok értékes erőforrásként szolgáltak az ember számára. Fenyegetések esetén biztosították a támogatást, az utódnemzést segítve lehetővé tették a vérvonal továbbörökítését. Napjainkban más típusú kihívásokkal nézünk szembe. De most is van egy időszak az életünkben, amikor a csoporthoz tartozás szükséglete nagyon erős – ez a serdülőkor. Kamasz éveinkben küzdünk leginkább azért, hogy társaink elfogadjanak minket. Amikor valakit befogadnak a körülötte lévők, az kedvezően hat a mentális egészségre, növeli az önértékelést és a boldogság szintjét. Ezért fontos megérteni, mi befolyásolja a társas elfogadást. Hiszen ugyan a túlélésben már nem játszik nagy szerepet, a megfelelő pszichológiai fejlődésben továbbra is jelentősége van.

Az ELTE PPK munkatársai, Szabó Zsolt Péter, Orosz Natália Zsuzsanna, Gulyás Réka és a PTE-s Láng András új kutatása azt vizsgálta, van-e kapcsolat a társas elfogadás és az úgynevezett sötét triád jellemzői között serdülőkorban. Utóbbi kifejezés három szociálisan nemkívánatos vonást takar: a szubklinikai nárcizmust, a szubklinikai pszichopátiát és a machiavellizmust. Mindháromra jellemző a rosszindulatú, kizsákmányoló viselkedés, az érzéketlenség, az őszinteség hiánya, az alacsony együttműködési hajlandóság és az agresszió. De a szerzők szerint a három vonás között jelentős különbségek is vannak. A nárcizmusra grandiozitás, felsőbbrendűség és dominancia jellemző, a pszichopátia a társas normák figyelmen kívül hagyásával, impulzivitással, ellenségességgel, alacsony empátiával és kockázatkereséssel jár. A machiavellizmus esetében gyakori mások kizsákmányolása, valamint a környezethez való rugalmas alkalmazkodás a célok elérése érdekében.

184 középiskolás korú fiatalt vizsgáltak meg kilenc iskolai osztályból.

A résztvevők kitöltöttek egy önbevallásos kérdőívet a sötét triád jellemzőiről, ezután a kutatók elvégeztek egy szociometriai felmérést, amelyben a vizsgált serdülők rokonszenvességét és népszerűségét az osztálytársaik ítélték meg. Az elsőre szinonimának tűnő fogalmak a társas elfogadás aspektusai, de míg a szimpátia arra utal, mennyire kedvelnek és fogadnak el valakit, addig a népszerűség a dominanciát, a presztízst és a befolyást foglalja magában.

A népszerűség sokrétű jelenség. Szükséges hozzá olyan kedvező tulajdonság, mint az intelligencia és a barátságosság, ugyanakkor kedvezőtlenebb vonások is társulnak hozzá: az arrogancia, a manipuláció és az agresszió. Olyan ez, mintha a népszerű személyeknek lenne egy sötét, antiszociális oldala.

A kutatás eredményei szerint azokat a fiatalokat, akik magasabb nárcizmus pontszámot értek el a kérdőívekben, rokonszenvesebbnek és népszerűbbnek tartották a társaik. Ezen kívül azt is gondolták róluk, hogy jó vezetői készségekkel bírnak, és várhatóan sikeresek lesznek a középiskola utáni életükben. Korábbi kutatások igazolták, hogy a nárcisztikus vonások valóban gyakran hozzájárulnak a sikerességhez és a vezetői pozíciók megszerzéséhez.

A szerzők szerint ezekből az eredményekből kiindulva lehetséges, hogy a nárcisztikus személyek „született vezető” attitűdje nem csupán grandiózus önképük, hanem egyfajta reális önértékelés eredménye is. De az is előfordulhat, hogy ez a hozzáállás önbeteljesítő jóslatként működik. Kamaszkorban a nárcisztikus fiatalok önbizalma, exhibicionizmusa és vezetői készségei annyira vonzóak lehetnek kortársaik számára, hogy még a negatív vonásokat is ellensúlyozzák.

Ezzel szemben a sötét triád másik két elemét vizsgálva a kutatók azt találták, hogy mind a pszichopátiának, mind a machiavellizmusnak minimális prediktív ereje van a társas elfogadásra nézve.

Azok a fiatalok, akikre ezek a vonások jobban jellemzőek voltak, osztálytársaik kevésbé találták rokonszenvesnek és népszerűnek. Ám ez az összefüggés nem volt jelentős. A pszichopátiával járó impulzivitás és deviáns viselkedés könnyen elnyerheti a kamaszok tetszését. De az ilyen típusú fiatalok megítélése, barátságtalan természetük miatt, általában mégis negatív. A machiavellizmus – ha az adott helyzetben az jár a legtöbb előnnyel – eredményezhet önzetlenséget és kedvességet. Ám a barátok kihasználása és az őszintétlenség rossz benyomást kelt. A szerzők valószínűsítik, hogy a pszichopátia és a machiavellizmus esetén a kedvező és a kedvezőtlen tulajdonságok kiegyensúlyozzák egymást. Így ezek a vonások a nárcizmussal ellentétben nem tudnak jelentős hatást gyakorolni a társas elfogadásra.



Previous Komoly előrelépés a migrénnel kapcsolatos gyógyszerkutatásban
Next Zajszennyezés és szívbetegségek kapcsolata

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő + 19 =