Az ELTE PPK kutatóinak egyik friss vizsgálata arra jutott, hogy a mai fiataloknak összességében nincs több érzelmi és viselkedési problémájuk, mint a korábbi generációknak.
A kutatás szerint az elmúlt mintegy 40 évben inkább a nehézségek jellege változott meg. Egyes problémák növekedtek, mások meg pont csökkentek. Ez céfolja azt az általánosan elterjedt vélekedést, miszerint a mai fiatalok körében a mentális egészséggel kapcsolatos problémák egyre gyakoribbak. Ennek alátámasztására viszont kevés objektív összehasonlító adat áll rendelkezésre.
Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet kutatói egy nemzetközi együttműködés keretében 175 reprezentatív, a világ különböző pontjairól származó kutatás adatait használták fel. Az adatok metaanalitikus elemzésével szerettek volna objektív képet kapni a fiatalok (1–18 évesek) körében tapasztalható érzelmi és viselkedési problémák mértékének változásáról az elmúlt 30–40 évben.
A kutatók a PubMed, a Web of Science, a Scopus, az EBSCO és a Google Scholar adatbázisaiban végeztek keresést.
A bevont vizsgálatok a standardizált és kultúrák között is validált Child Behavior Checklist kérdőív szülők, tanárok és maguk a fiatalok által kitöltött változatait használták fel. A kutatás az 1981 és 2019 közötti adatokat vizsgálta. Moderátorváltozóként pedig az életkort, a nemet, a válaszadási arányt és a földrajzi elhelyezkedést vette figyelembe.
Vekety Boglárka a cikk első szerzője szerint az elemzések azt mutatták, hogy az összesített tünetterhelés mértéke az elmúlt 40 évben nem változott. Ugyanakkor bizonyítékot találtak az egyes tünetterületeken bekövetkező változásokra. A részeredmények rávilágítottak, hogy egyes érzelmi és viselkedési problémák, például az agresszió vagy a szabályszegő viselkedés csökkentek. Más problémák viszont, mint a szorongás, nőttek az elmúlt évtizedekben. A korcsoport, a nem és a földrajzi elhelyezkedés függvényében.
Az eredmények alapján a kutatók komoly bizonyítékot találtak arra, hogy az elmúlt 40 évben a kisiskoláskorú gyerekeknél csökkentek az olyan, úgynevezett externalizáló problémák, mint például az agresszió.
Ezt mind a szülői beszámolók, mind az önbeszámolók kimutatták. A szülői és a tanári beszámolók alapján ugyancsak csökkenést találtak kisiskolás korban az internalizáló problémák terén is. (Mint a szorongás, a depresszió és a különböző szomatikus tünetek.)
Az adatok azonban azt mutatják, hogy a serdülőknél nőtt a szorongásos-depressziós tünetek előfordulása a szülői beszámolók szerint. Emellett a serdülő fiúknál az önbeszámolók szerint gyakoribbá váltak a szomatikus panaszok is (pl. a pszichés eredetű fejfájás vagy hasfájás). További adat, hogy az elmúlt 40 évben az európai serdülők körében növekedtek a társas problémák az önbevallásos beszámolók szerint, miközben a szülők arról számoltak be, hogy a szabályszegő viselkedés csökkent.
Érdekesség, hogy a figyelmi és a gondolkodási problémák esetében a szülői beszámolók alapján növekedést találtak az elmúlt 40 évben.
A kutatás egy ellentmondásos eredménye, hogy míg a figyelmi problémák inkább kisiskolás korban, a gondolkodási problémák, mint például a kényszeresség inkább a serdülő fiúknál voltak jellemzőek. Ám, ezeket a változásokat más informátorok nem támasztották alá. Nem jelezték például a tanárok vagy a fiatalok beszámolói. A figyelmi problémák esetében ráadásul az alskála megbízhatóságának csökkenését találták az idő előrehaladtával.
A kutatók kiemelték, hogy eredményeik összességében tehát nem támasztják alá azt az aggodalmat, miszerint a mai fiatalok összesített tünetterhelése nagyobb lenne, mint a korábbi generációké. Az elemzések inkább arra utalnak, hogy a tünetprofilok összetétele változott meg. A vizsgálat fontos korlátja ugyanakkor, hogy a COVID–19-világjárvány utáni változásokat nem elemezte.
No Comment