Egy nem is olyan régi cikkünkben emlékeztettünk rá, hogy a pánik bizony elég ragadós és pontosan ezért lehet veszélyes!

Az a cikk a SzülésSztrájk mozgalommal és az ehhez kapcsolódó gondolatokkal, érzésekkel foglalkozott, amely nem kíván gyermeket hozni erre a világra! De manapság előtérbe került egy újabb jelenség: a klímaszorongás. Azaz a globális éghajlati vészhelyzet, mint korunk palackból kiszabadított szelleme, amely felváltotta a nukleáris megsemmisülés veszélyét.

Az ökoszorongás fogalma először a médiában jelent meg több mint 10 évvel ezelőtt, amikor az ökotudatos tudósok és elemzők aggódtak kutatási eredményeik miatt. De egyesek már továbbléptek a szorongáson és ma már a klímagyász fogalma is ismert. Ennek folyamata nem különbözik a gyász 5 stádiumától (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás).

Sokak szerint Paul Nicklen fotós csontsovány jegesmedvéről készített képe erősen rontott a helyzeten.

Grönland lakosai példátlan szintű stresszt és szorongást élnek át annak ellenére, hogy még nem ismerték el diagnosztizálható betegségként a klíma- vagy ökoszorongást. Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2017-ben egy jelentésében (Mentális egészség és klímaváltozás) a lelki problémát ökoérzékenységnek nevezte. Pontosan ez az a szorongástípus, amelyet sok grönlandi esetében detektáltak az utóbbi időben.

A tartósan és ideiglenesen depressziós emberek 97%-a küzd hangulati problémával, krónikusan boldogtalannak, reménytelennek vagy tehetetlennek érezve magát szerte a világon. Bár a grönlandi tanulmány a nemzet lakosságának körülbelül 2%-nyi bevonásával készült, a résztvevők több mint egyharmada – összesen 38%  – mondta, hogy félelmet érez a globális felmelegedés okozta változások miatt. 

A stressz megjelenése ebben a témakörben előbb utóbb várható volt. Minden nap újabb és újabb hírek érkeznek az éghajlatváltozásról. Árvíz, tornádó, futótűz, fajok kihalása, óceánok szennyezése, emelkedő tengerszint és még sorolhatnánk.  A jelentések olyan gyorsan érkeznek, hogy nincs időnk feldolgozni az eseményeket.

Mindent magunknak teremtettünk.

Hol lehet a probléma? Egyrészt sok környezetvédelmi szervezet a szégyenérzetre ható üzenettel próbálja elérni a tudat mélyebb rétegeit. Sőt, egyesek a megszégyenítésre építenek, ez a megszégyenítés pedig kicsiben, az emberek egymással való kapcsolatában is érvényesül. Ciki szívószálat, műanyag zacskót, lufit használni, húst enni, de elhamarkodottam és felszínesen ítélni gyorsan tudunk.

Ha a felnőtteknek sem sikerül feldolgozni a klímaszorongás tünetei, mit várunk a gyerekeinktől?

Egy-két évtized múlva felnő a világ első globális és digitális nemzedéke az úgynevezett Z-generáció. Ráadásul globális jellegük miatt a „lelki vírusok, lelki terror” terjedésére igen nagy arányban fogékonyak. (Ezeket a lelki problémákat egyesek jóval súlyosabbnak tartják, mint például a drog- vagy alkoholfogyasztást. De igazából a legtöbben nem a Földért, nem a globális jövőért, hanem saját jövőjük miatt szoronganak. Amerikában jobban félnek a fiatalok a lövöldözéstől, mint a klímaváltozástól.)

A legrosszabb dolog az, hogy a depressziónak számos különféle formája és megjelenése van, amiből elég nehéz lehet kilábalni. A gyermekek viselkedésbeli és pszichológiai változásai között szerepel a beszédzavar, az ágybavizelés, a befelé fordulás, szótlanság, stressz vagy rémület, akkor is, amikor nincs veszélyben, valamint az önmagának való ártás. A gyerekeknek élénk képzelőereje van, így akik csak tanulnak, hallanak ezekről az eseményekről, attól tartanak, hogy valami rossz történhet velük is. Az éghajlatváltozás indukálhatja a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzéseit, amelyek a szorongás egyik formájává válnak.

Ha pedig mindez nem lenne elég, az idősebbek folyamatosan azt harsogják, hogy ez a generáció fogja megmenteni a világot.

Nőjön teher alatt a pálma, ha így tud! Aztán jön az, amikor a fiatalok megtanulják, hogy a nemzetközi vállalatok többsége a nyereségről szól. A vállalatok többsége hajlandó elhanyagolni az emberi jogokat és pusztítani a természeti erőforrásokat a bevétel növelése érdekében. Nesze neked erkölcsi iránytű. Innen már csak egy apró lépés a letargia.

Nos, felesleges tagadni a problémát, mert az már kiveri a szemünket. De ezzel együtt fogadjuk el azt is, hogy a világ változik (mindig is változott), átalakul és nekünk is alkalmazkodni kell, amellett, hogy mentjük a menthetőt. Ideig-óráig könnyebbséget jelent, ha haragszunk a világra, a cégekre, az idősebb nemzedékre. De ne felejtsük el azt sem, hogy voltak olyanok, akik egy háború után építettek új életet! Siránkozhatunk egy sort, elsirathatjuk fájdalmainkat, mert ez lehet egy jó beszédtéma, mert hasonló emberek barátságára ismeretségére tehetünk szert a világhálón. Ez is csak rövid ideig hatékony, de utána saját levünkben fővünk, mint a béka. Ja, lehet menni ücsörögni, demonstrálni, tüntetni, hallatni a hangunkat, leláncolni magunkat. Ez is kell, de a programunk, életünk programja nem állhat ebből vagy egy örökkétartó hippimozgalomból!

Fel kellene nyíljon a szemünk, le kellene hulljon a médiahályog és hiteles forrásokat keresve, találva kellene tájékozódni a témáról és hiteles információkat kellene továbbadni! Felnőttként mutassunk példát! Aztán elég lesz az is, ha mindenki, ahogy mondani szokták a saját háza táján sepreget és nem a másikat lesi árgus szemekkel. És még egy, mivel azt mondják az idő kevés. Arra biztatjuk a Z generációt, hogy tanuljon (tüntetés és demonstráció helyett), azért, hogy mire vezető lesz, okosabb legyen. Tegyen valamit kicsiben, a saját környezetében, hogy az életét jobbá, egészségesebbé tegye. A szorongást meg hagyja másra!