Dr. Riezing Norbert sokkoló címmel adott közre egy cikket a Duna-Ipoly Nemzeti Park weboldalán a minap.

Nem, sajnos a cím nem bulvárosított, kattintásvadász cikket takar, hanem nagyon is szomorú tényeket. A fajok kipusztulása ugyanis a mérsékelt övi területeken is jellemző folyamat. A hír azért is szomorú, mert hazánk területén nem túl magas a bennszülött fajok száma. Dr. Riezing Norbert szerint, megőrzésük közös érdekünk és feladatunk lenne, de úgy tűnik, még ezekre sem vigyázunk eléggé. Nemrég ugyanis egy ilyen bennszülött fafaj, vagyis az egész világon csak nálunk, pontosabban a Vértesben előforduló fafaj, a kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata) pusztult ki természetes élőhelyéről. Az idei felmérés során már nem találtak élő egyedet. Ennek oka nem az építkezés, nem a zöldmezős beruházás vagy az erdei fahasználat, hanem a túltartott vadállomány volt.

Európában jelenleg 180-190 berkenye faj ismert. A magyarországi fajok száma 50-60 között lehet, ebből 40 faj biztosan csak hazánk területén fordul elő.

A kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata), mint bennszülött fafaj az úgynevezett Tormaria csoport tagja. Ezek küllemükben a melegkedvelő barkócaberkenye (Sorbus tominalis) és a hűvösebb klímát kedvelő, nálunk jégkori reliktumnak tekinthető lisztes berkenye (Sorbus aria) között foglalnak helyet. Különleges tulajdonságuk, hogy bár a megtermékenyüléshez kell az idegen pollen, az mégsem épül be az utód genetikai állományába. Így a növény gyakorlatilag klónozza magát.

Az ilyen berkenyefajok többsége egyébként is kis elterjedési területtel rendelkezik. Ez lehet egy hegység, de lehet akár egyetlen hegy, vagy egy északi lejtő is. A fentebb említett fajok rendszerint meredek, sziklás lejtőkön élnek és igen ritkák. Egymásra nagyon hasonlítanak, ezért elsősorban levél és termés alapján különíthetők el. Általában csak a kellő gyakorlattal rendelkező szakember tudja biztosan meghatározni őket.

Ma már csak emlék a kőhányási berkenye

Nekrológját azzal kell kezdenünk, hogy a hazai vadállomány erősen túlszaporodott és a hazánkban honos állatfajokat kiegészítettük idegenhonos, a hazai életközösségbe nem illő állatokkal. Ilyen például a Közel-Keletről származó muflon. Ezek az éhes növényevő nagyvadak minden elérhető hajtást felfalnak az erdőben, még a fák csemetéit is, így az erdő nem tud felújulni. Ezért kénytelen az erdőgazdálkodó, a gazdasági célból letermelt faállományok felújításait, körbe keríteni.

A sziklás területek rendszerint faanyagtermelési célokat nem szolgálnak, ezért itt a több millió forintba kerülő kerítések rendszerint nem épülnek meg. Valójában ezeken a területeken a természetes folyamatoknak kellene érvényesülnie. A mindent felfaló tevékenység mellett, ezek az állatok télen felhántják az idősebb fák kérgét, gyengítve a fát és utat nyitva a kórokozók számára. A meredek oldalakon jelentős a taposási kár is, mely utat nyit az eróziónak és a termőtalaj lemosódik. Az egyre sekélyebb talaj egyre kevesebb éltető vizet tud megkötni, ráadásul a csapadék is egyre kevesebb az utóbbi években, így a fák kiszáradnak. Mivel nincs újulat (facsemeték), a terület idővel fátlan kopársággá alakul. Ez a folyamat pusztítja ki a viszonylag rövid életű bennszülött berkenyéket is. Ezért kellene, hogy cselekvésre ösztönző hír legyen: Kipusztult egy bennszülött fafaj a Vértesben!

Valójában nem ez az első bennszülött berkenye, amelyet kiirtott a vadállomány.

A Kelet-Bakonyban megtalált bodajki berkenye (Sorbus bodajkensis) már korábban kipusztult egyetlen ismert termőhelyéről. De több olyan faj is ismeretes, melyeknek mára kritikusan alacsony lett a populációja. Ezek a szemünk láttára tűnnek el, ha nem történik változás! Íme néhány:

Boros-berkenye (Sorbus borosiana)

Vérteskozma környékén fordul elő. Nemrég még mintegy 60 növényt számoltak, idén már csak 8 élő egyedet találtak!

Gánti berkenye (Sorbus dracofolia)

Kápolnapuszta környékén fellelhető. Tudományos nevét a papírsárkányra emlékeztető, deltoid alakú leveleiről kapta.

Szedresvölgyi berkenye (Sorbus vallerubusensis)

Dr. Riezing Norbert szerint ilyen körülmények között esélytelen a túlélése.

Gerecsei berkenye (Sorbus gerecseensis)

A Gerecse-hegység bennszülött fafaja, melynek déli részén korábban többfelé előfordult. Idén a legtöbb helyen már hiába keresték…

Dr. Riezing Norbert a berkenyementő, berkenyebajnok joggal riogat, de szerencsére jó hírei vannak. Két említett, eredeti termőhelyéről kipusztult fajról van „biztosági másolat”. A mesterségesen szaporított bodajki berkenyék már fák (két példány megtekinthető a „Gaja-völgyi tájcentrumban”). A kőhányási berkenyék pedig kis fácskák. Ez azonban nem megoldás! Egyrészt ezt a néhány példányt véletlen események (betegség, havária, stb.) is jobban veszélyeztetik. Másrészt az eredeti élőhelyet kell megőrizni annak rengeteg más értékével együtt! Azaz egy életképes populációt lenne szükséges fenntartani, melyben a csemetéktől a kifejlett fákig minden korosztály megtalálható.