Több kutató és szakember már régóta esélyesnek tartja egy kilencedik bolygó létezését,
Michael Brown, ismertebb nevén a Plútógyilkos (Plutokiller) már többek számára ismerős lehet, hiszen 2006-ban az ő kezdeményezésére minősítették törpebolygóvá a Plútót, ezzel az eddig kilenc ismert nagybolygó helyett csak nyolc maradt a Naprendszerben. Ám ez az elmélet ismét megkérdőjelezhetőnek látszik, mert amikor a két csillagász elkezdett dolgozni, elsődleges céljuk az volt, hogy bebizonyítsák, nincs több bolygó a Naprendszerben. De ahogy vizsgálódtak, korábbi megfigyelések eredményeit is figyelembe véve, más értelmezést nyert a kutatásuk. Előzőleg 2014-ben Scott Sheppard és Chad Trujillo, akik mindketten Brown egyetemi tanítványai voltak, gondolták úgy, hogy a Naprendszer szélén mozgó kicsi, jeges égitestek furcsa alakzatba rendeződésének oka egy nagyobb bolygó lehet, amely gravitációs erejével befolyásolja azok mozgását. Egészen saját felfedezésükig Brown sem hitt extanítványai elméletében, egyenesen őrültségnek találta, vallotta be a The Washington Postnak tett interjújában. Ezt azzal magyarázta, hogy a csillagászoknál rendszeresen megfigyelhető, hogy egy nehezen magyarázható eredményt, vagy jelenséget, amelyet még sosem tapasztaltak, egy újabb bolygó létezésével próbálnak indokolni. Ebben az esetben azonban nem sikerült annak bebizonyítása, hogy Sheppard és Trujillo korábban téves következtetést vontak volna le kutatásaik során. Ellenkezőleg. Először matematikai számításokkal, majd számítógépes modellekkel igazolták a korábbi eredményeket, miszerint egy nagyobb bolygó gravitációs hatása lehet a magyarázat a külső Kuiper-övben keringő égitestek (számszerint hat) érdekes mozgására.
Brown és Batygin kutatásaik során arra jutottak, hogy a „Kilencedik Bolygó” néven emlegetett égitest tömege legalább tízszerese a Föld tömegének, átmérője négyszerese a mi bolygónkénak, és körülbelül húszszor távolabb lehet a Naptól mint az eddigi legtávolabbiként ismert bolygó, a Neptunusz. Ezen adatok szerint a vélt kilencedik bolygó lenne az ötödik legnagyobb bolygó a Naprendszerünkben. (Összehasonlításként szolgálhat, hogy a Jupiter tömege mintegy 318-szorosa a Földének, a Szaturnusz 95-szörös, a Neptunusz 17-szeres, az Uránusz pedig 14-szeres tömegű bolygók a Naprendszerben a Földhöz képest.) A kutatók feltételezései szerint az égitest egy hélium- és hidrogénburokkal rendelkező kisebb jégóriás lehet, melynek hőmérsékletét mínusz 226 Celsius-fokra becsülik, amely állításuk szerint arra utal, hogy a bolygó hőt bocsájt ki. Sokakban kételyt szült, hogyha egy ekkora óriásról van szó, még ha a Neptunusztól távolabb is található a Naprendszerben, a korábban végzett, az egész Naprendszert feltérképező kutatások során miért nem vették észre a bolygót, vagy találtak bármilyen látható bizonyítékot annak létezésére. A két kutató erre is logikus választ adott, miszerint távolságából fakadóan a Nap sugarai alig érik el, így aztán alig ver vissza látható fényt, valamint annyira hideg van rajta, hogy az infravörös sugarakat érzékelő WISE távcső nem is látja.
Brown azt mondta, kifejezetten olyan kutatások, amelyek az égbolt azon területét vizsgálnák, ahol a véltek szerint a kilencedik bolygó lehet, csak jövőre indulhatnak, mivel a távcsövek hónapokra előre le vannak foglalva, és idő kell, míg rájuk kerül a sor. Másik reménységükként szolgálhat még a Chilében épülő nagy égboltfelmérő-teleszkóp, az LSST (Large Synoptic Survey Telescope). A műszert a Cerró Pachón nevű 2715 méter magas hegy tetejére építik, mely munkálatok 2014 és 2019 között zajlanak. 2019-re tervezik, hogy az első csillagászati képet elkészítik a teleszkóppal, 2022-ben pedig elkezdenék az első műveletet vele, mely előreláthatólag tíz évig fog tartani.
No Comment