Ha meghalljuk a függőség szót, általában valamilyen ártalmas viselkedésformát,
túlzott alkohol-, cigaretta- vagy koffeinfogyasztást, szexet, drogot társítunk hozzá. Pedig az egészséges életmódot is túlzásba lehet vinni. A jóból is megárt a sok, tartja mondás, és ez olyannyira igaz, hogy már addiktológiai szakszavak is létrejöttek arra, ha valaki egészséges étel-, vagy éppen sportolásfüggő. A folyamat indulhat egy üdvözlendő életmódváltással, és szinte észrevétlenül fordul át akár kóros állapotba – a betegségtudat teljes hiányával. Az orthorexia nervosa-t 1997-ben Steve Bratman orvos az anorexia és bulimia mellé sorolta, mint táplálkozási zavart, de csak néhány éve kezdtek komolyan foglalkozni vele a szakemberek. Az ebben szenvedők a koplalás vagy az önhánytatás helyett az ételek minőségére koncentrálnak. Első lépésként teljesen elhagynak olyan táplálékokat, amelyek közismerten egészségtelenek, mesterséges anyagokat tartalmaznak, majd fokozatosan egyre több és bonyolultabb (esetleg a logikát mellőző) szabályt alkotnak maguknak arról, hogy mely ételek „tiszták” és melyek nem.
Dr. Bratman kihangsúlyozza, hogy a megfontolt táplálkozás, vagy például a vegetarianizmus, veganizmus önmagában nem tekinthető kóros állapotnak, illetve az orthorexia is kevésbé ártalmas a kóros elhízásnál, de így is komoly veszélyekkel járhat. Az orthorexiás étrendje számos alapvető tápanyagot nélkülözhet, és hiába érzi magát könnyűnek és tisztának, ha valójában alultáplálttá válik. Az egészséges ételektől való függés gyakran jár olyan lelki tünetekkel, mint a depresszió, a szorongás vagy a hipochondria. Ezen kívül a szociális kapcsolatokra is kihat, hiszen az orthorexiások fokozatosan kivonják magukat a közös evéssel járó programokból, mivel félnek, hogy kénytelenek lennének a tiltólistájukon szereplő élelmiszereket fogyasztani. (Az más kérdés, hogy milyen lehetőségei vannak egy menzás ebédre a kollégákkal egy glutén-, vagy laktózérzékenynek, esetleg vegetáriánusnak.)
Ehhez hasonló a háttérdinamikája az exorexiának, ami a testsúly és az alak kontrollját egyre emelkedő edzésszámmal kívánja megtartani. Ebben az esetben az egészségesnek induló mozgás válik problematikussá – a mögöttes gondolat, hogy nem fogyókúrázni kell, hanem izmosabbá, szálkásabbá válni. Az edzés kielégüléssel, pozitív érzésekkel jár, míg az elmaradása szorongáshoz, bűntudathoz vezet. Az orthorexiához hasonlóan ez is a közösségi kapcsolatok leépüléséhez vezethet, hiszen a sportolás mellett más program egyszerűen nem fér bele a szoros ütemtervbe. Mindkét viselkedésforma hátterében az egészség elérése és megőrzése, illetve közvetetten a betegségektől való tudattalan félelem áll, ez teremti meg a függőség és a kényszeres viselkedés alapját. Ami különösen bonyolulttá teszi a kezelést, hogy a különböző addikciók leküzdése akkor is nehéz, amikor a függő maga is (f)elismeri, hogy azok ártalmasak számára és korlátozzák a mindennapjaiban. A fenti esetekben ráadásul bizonyos mértékig joggal hangozhat el az érv, hogy „csak olyasmit csinálok, ami jót teszt nekem”.
A Bratman-teszt az orthorexia felderítésére
- Több mint három órát tölt naponta az étrendjén gondolkozva?
- Már több napra előre megtervezi, hogy mit fog enni?
- Fontosabb az étkezéseinek a táplálkozási értéke, mint az evés élvezete?
- Csökkent az életminősége azzal, hogy az étrendje minősége javult?
- Mostanában szigorúbb lett önmagához?
- Nőtt az önbecsülése az egészséges táplálkozástól?
- Felhagyott olyan korábban fogyasztott élelmiszerek evésével, amit szeretett, annak érdekében, hogy „jó” ételt egyen?
- Nehézkessé teszi-e az étrendje, hogy házon kívül egyen, eltávolítva Önt a családjától és a barátaitól?
- Bűnösnek érzi-e magát, ha eltér az étrendjétől?
- Békében érzi-e magát saját magával és teljes kontroll alatt, amikor egészségesen táplálkozik?
Ha 4 vagy 5 igen válasza volt a fenti kérdésekre, azt jelenti, ideje, hogy jobban lazítson az ételeken. Ha minden kérdésre igennel válaszolt, az arra utal, hogy teljes mértékben rögeszméje az egészséges ételek fogyasztása.
No Comment