Az ELTE Etológiai Tanszék és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársainak legutóbbi vizsgálatából kiderült,

a bizonytalan, szorongó kötődésű fiatalok jobban ragaszkodnak a mobiltelefon által nyújtotta kapcsolattartási lehetőségekhez, mint mások.

A Humans’ attachment to their mobile phones and its relationship with interpersonal attachment style című publikáció, mely a Computers in Human Behaviour szakfolyóiratban jelent meg, elemzi a digitális bennszülöttek, azaz a 18-25 év közötti fiatalok mobiltelefonjukhoz fűződő kapcsolatát. A kutatás rávilágít arra, hogy a telefonok közelsége egyaránt fontos mindenki számára, azonban az általa nyújtott kapcsolattartási lehetőség jelentősebbnek bizonyult a szorongó, bizonytalan kötődésű emberek körében. Ők azok, akik nagyon vágynak az intimitásra, a személyes kapcsolatokra, azok fenntartására és megőrzésére, azonban amennyire vágyják azt, annyira félnek is attól, hogy például esetleg párjuk elhagyja, vagy nem szereti viszont őket.

Az életünk szerves részét alkotó személyekhez való ragaszkodás minden korosztálynál megfigyelhető. Ahogy a gyermek ragaszkodik szüleihez, az ember idősebb korban úgy kötődik legjobb barátaihoz, barátnőihez, illetve családtagjaihoz. Ez a természetes viselkedésforma azonban már hatványozottan érzékelhető azon felnőtt generáció körében, akik mobiltelefon mellett nőttek fel. Az ő életükre szerves befolyással vannak már nem csak a telefonok, de a különböző okos készülékek is, amelyek megkönnyítik a kapcsolattartást, és sok esetben majdnem az egyetlen lehetőséget is nyújtják ahhoz. Konok Veronika tudományos segédmunkatárs, a publikáció egyik szerzője szerint: „Korábbi kutatások azt mutatták, hogy az emberek többsége stressznek éli meg, ha nincs nála a mobiltelefonja, lemerül vagy otthon felejti azt. A közelség-keresés és az elváláskor jelentkező (szeparációs) stressz a társas kötődés legfontosabb jellemzői. Ezt mutatja minden gyerek a szülei felé, és felnőttként is kötődünk szerelmünkhöz, családtagjainkhoz vagy legjobb barátunkhoz.” A mobiltelefon eszköz a kapcsolatok fenntartására és erősítésére, azonban ezzel maga is a kötődés részévé válik, mint kéznél lévő, potenciális lehetőség a kommunikáláshoz. Ebből kifolyólag keressük közelségét, és éljük meg stresszként annak ideiglenes elszakadását tőlünk.

A kutatásban 142 fő, 18-25 év közötti fiatal vett részt. A kutatók azért őket vizsgálták, mert ők az első olyan felnőtt generáció, amely már mobiltelefon mellett nőtt fel. Facebook-on toborozták a résztvevőket a kérdőív kitöltésére, mely anonim módon zajlott. A felmérésben szerepeltek demográfiai kérdések is, mint például milyen telefont használnak a kitöltők, okos telefont, vagy hagyományosat, illetve mobiljukon van-e internetezési lehetőség. Ezentúl a résztvevőknek egy 1 (nagyon ritkán) és 5 (nagyon gyakran) közötti skálán kellett értékelniük, hogy a különböző telefon nyújtotta opciókat, mint telefonhívás, SMS-, vagy MMS-küldés, internethasználat, milyen gyakran veszik igénybe. Egy hasonló skála alapján kellett értékelniük, mennyire jellemző rájuk a telefonjuktól való függőség, vagy a félelem, hogy esetleg az lemerül. Valamint egy harmadik elemzés segítségével a zárkózottság, függőség és szorongás mértékét vizsgálták a kitöltőkön. A kutatás 2012 szeptemberétől 2012 októberéig tartott, és kimutatta, hogy azok, akik okos telefonnal rendelkeznek, jobban kötődnek eszközükhöz, mint azok, akik hagyományos telefonnal rendelkeznek. De az is biztosan kiderült, hogy a szorongó, bizonytalan kötődésű fiatalok még inkább igénylik mobiltelefonjuk közelségét.

A kutatócsoport, melyet Miklósi Ádám egyetemi tanár vezet, szemléletváltást szeretne elérni a mobiltelefonok használatával kapcsolatos kutatásokban. Eddig a viselkedési addikciók szerint vizsgálták ezt a jelenséget, mint ahogy azt a szerencsejátékokhoz vagy számítógépes játékokhoz való függőséggel is teszik, azonban mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy a mobiltelefonhoz való kötődés általánosan, minden fiatalra jellemző, más módszert kell keresni annak analizálására. A kutatók szerint az etológiai szemlélet célravezetőbb lehet, hiszen így nem csak bizonyos egyénekre jellemző szélsőségként tekintenénk erre a jelenségre, hanem átfogóbb képet kapnánk róla az egész társadalmat tekintve. Ennek érdekében, és azért, hogy további adatokhoz jussanak, a későbbiekben viselkedésteszteket szeretnének végezni az embereken.