Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) kutatói is részt vettek az emberi maradványokon végzett az ősi DNS-vizsgálatokra vonatkozó etikai irányelvek megalkotásában.

Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont két kutatója, Bánffy Eszter és Szécsényi-Nagy Anna is részt vett abban a multidiszciplináris műhelymunkában, amelynek célja egy etikai útmutatás kialakítása volt. Ezek az etikai irányelvek világviszonylatban érvényesíthetők az emberi maradványokon végzett DNS-vizsgálatok során. A nemzetközi konzorcium által összeállított és aláírt útmutatás, illetve nyilatkozat David Reich amerikai genetikus harvardi munkacsoportjának kezdeményezésére született. Az alapokat a 2020 novemberében végzett világméretű műhelymunka eredményei adták.

A 31 ország 68 kutatója közreműködésével megalkotott öt irányelv Bánffy Eszter szerint fontos útmutató lesz a minták birtokosai, a kutatók, a régészek és az antropológusok, a kutatásban résztvevő felek számára is az esetlegesen érzelmi és sajnos néha politikai okokból történő visszaéléseinek problémájára, illetve ennek megelőzésére, kezelésére. Továbbá a jövőben elősegítik a tudományterület megfelelő etikai normák szerinti művelését és alapot teremthetnek egy hazai szakmai konszenzus kialakítására is.

Érdemesnek tartjuk meghegyezni, hogy Bánffy Eszter sok más cím mellette a DAI RGK (Német Régészeti Intézet) igazgató asszonya és az European Association of Archaeologists (Európai Régészek Szövetsége) első magyar női elnöke is. Míg Szécsényi-Nagy Anna régész és genetikus, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet vezetője. Így az intézmény elkötelezte magát az alábbiakban olvasható irányelvek betartása mellett.

A humán archaikus DNS-kutatás világviszonylatban is érvényesíthető alapvető etikai elveinek főbb sarokpontjai:

1. A kutatóknak be kell tartani minden előírást abban az országban és ott, ahol dolgoznak, illetve ahonnan az emberi maradványok származnak.
2. Bármely vizsgálat megkezdése előtt a kutatóknak részletes tervet kell készíteniük, és azt meg kell osztaniuk az érintett felekkel.
3. A kutatóknak minimalizálniuk kell az emberi maradványok roncsolását.
4. Gondoskodniuk kell a kutatóknak arról is, hogy a közzétételt követően hozzáférhetővé tegyék az adatokat. Lehetővé téve ezzel a tudományos eredmények kritikus felülvizsgálatát.
5. A kutatóknak kapcsolatba kell lépniük az érdekelt felekkel! Köztük régészekkel, antropológusokkal, muzeológusokkal és helyi közösségekkel – és biztosítaniuk kell az érintettek szempontjainak, illetve érzékenységének figyelembevételét, továbbá azok tiszteletben tartását.

Az emberi maradványokon végzett az ősi DNS-vizsgálatokra vonatkozó etikai irányelvek szerint Magyarországon tehát kiemelten fontos:

hogy a gyakorlati munka megkezdése előtt az érintett felekkel részletesen megtárgyalják a vizsgálatok tervezetét, időrendjét és várható kimenetelét. A szakmai munka részeként rendszeresen legyenek egyeztetések a mintaadókkal, a régészekkel és az antropológusokkal. A párbeszéd fenntartásával pedig a közös, interdiszciplináris munka megvalósítása a cél. A DNS-mintákat a folyamatosan fejlődő eljárásokat követve úgy nyerik ki a biológiai leletekből, hogy a kutatás eredményességét is szem előtt tartva azokon a lehetőleg legkisebb roncsolást okozzák. Az eredmények felé vezető munka köztes DNS-termékeit tárolják, az adatok a publikálás után szabadon hozzáférhetővé válnak. Ezzel párhuzamosan az eredményeket lehetőségeikhez mérten igyekeznek minél szélesebb körben ismertté tenni és úgy kommunikálni, hogy megakadályozzák azok esetleges félreértelmezését és rossz célú felhasználását.

A kutatók ezenfelül felhívják a figyelmet arra, hogy a múlt megértésében az archeogenetika eredményei fontos szerepet kell, hogy kapjanak. Ugyanakkor nem szolgálhatnak egyes csoportok kirekesztésének vagy más csoportok ideológiai – hatalmi vagy területszerzési – törekvéseinek alapjául.