Például Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke is megkapta a méhkirálynő címet, mert nem támogatta a kabinet többi nőtagjának karrierjét. Ám egy friss tanulmány, amelyet Paulo Arvate a brazíliai São Paulo Business Economics and Strategy professzora vezető szerzőként jegyez, arra világít rá, hogy a korábbi kutatások nem olyan reprezentatív szemléltető esettanulmányokból vagy felmérésekből származnak, amelyek meghatározták volna vagy figyeltek volna a hatalommal bíró nők kinevezésének valódi okára, okozati hatásaira. Ezek a tanulmányok csak megerősítették azt a sztereotípiát, amely szerint a nők nem jó vezetők.

A tanulmány szerzői azt állítják, hogy a méhkirálynő jelenség mítosz lehet,

mert olyan környezetekben, ahol a felső vezetők nagyobb hatalommal és mérlegeléssel rendelkeznek, a női vezetők jóindulatúan járnak el alárendelt nőkkel szemben. (Legalábbis Brazíliában ezt találták a méhkirálynő-effektus vizsgálatakor.) Több alárendelt, beosztottként dolgozó nőt választottak magas vezetői szintre, amely szintén csökkentette a fizetésbeli egyenlőtlenséget a hasonló pozíciót betöltő férfiakhoz képest.

A kutatók a tanulmány során 5600 brazil településen működő 8,3 millió szervezetet vizsgáltak meg. Ebből a mintából olyan férfiakat és nőket hasonlítottak össze, egy véletlenszerű kísérletet utánozva, ami egy olyan választási versenyt modellált, amely nagyon kicsi előnnyel nyert győzelem eredménye volt. A tanulmány figyelembe vette az időt, lehetővé téve a vezetők számára, hogy megszilárdítsák hatalmukat, kinyilvánítsák akaratukat. Végül azt is vizsgálták, hogy a vezető állami vagy verseny szférát képvisel. (Azon a feltevésen alapulva, hogy az állami vezetők többet irányítanak.) Az eredmények azt mutatták, hogy amikor egy nőt választottak vezetőnek, valójában nőtt a felső és középvezetői pozíciókat elfoglaló nők száma az állami szervezetekben.