A nagylevelű hárs


A nagylevelű hárs
Olvasási idő: 2 perc

A Tilia platyphyllos, azaz a nagylevelű hárs a mályvafélék családjába tartozik.

Ez a fa egy hatalmas termetű, terebélyes koronájú, tekintélyt és erőt sugározó hársféle. Sütöriné dr. Diószegi Magdolna, a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékének munkatársa szerint a hársak ültetéséről már a középkori kolostorkerteket bemutató krónikákban is lehet feljegyzéseket találni. Hazánkban a hársfákat ültették először kifejezetten díszfaként Mátyás király korában. Így nem véletlen, hogy a kolostorokon kívül templomkertekben, udvarházakban, kastélyparkokban is előszeretettel telepítettek ilyen fákat. Sőt, a nagylevelű hárs az utak menti fásítás céljaira is tökéletesen alkalmas és kedvelt volt. A híres ötvöskónyi nagylevelű hárs Magyarország egyik legnagyobb példánya, különleges természeti emlék. Szimbolikus jelentőségűnek gondolják, hogy bár villám sújtotta és kiégett, mégis minden évben zöldbe borul.

A hárs a középkor szent fája volt. Puha faalapanyagként tartották számon, amit nagyszerűen lehet faragni is, így templomi szobrok készítéshez is felhasználták. Egyébként hosszú életű fa, Európa-szerte élnek 1000 évesnél idősebb példányai. A hársnemzetség körülbelül 20-30 fajt számlál. Az alacsony fajszám mögött viszont rendkívüli alakgazdagság és a fajok közötti erős hibridizációs képesség áll. Maga a hárs szó egyesek szerint finnugor eredetű. Neve a fakéregre vagy a háncsra utal és összefügghet azzal, hogy a szalagosan leválasztható hársfakérget sokáig kötözésre használták.

A nagylevelű hárs igazi szépsége főként nyitottabb, szabad területen érvényesül, a nagyvárosok páraszegény, szennyezett levegőjét és a száraz környezetet nem nagyon viseli el. Igazi hazája Közép- és Dél-Európa, illetve Kis-Ázsia és a Kaukázus. Hazánkban főleg a középhegységi erdőkben és a Dél-Dunántúlon honos, leginkább a bükkösök és gyertyános tölgyesek övében alkot előerdőt. Az északi lejtőkön és szurdokerdőkben magas kőrissel, hegyi juharral él együtt és hárs-kőrises, gyertyános tölgyesekben fordul elő. Gyors növekedésű, közepes vízigényű faj, mélyrétegű, humuszos talajban érzi jól magát, de árnyékos fekvésben is jól fejlődik. Érzékeny a fagyokra. Viszont a többi hársfajhoz hasonlóan tuskóról kimeríthetetlenül sarjadzó növény és földet érő ágai is legyökeresedhetnek.

Többnyire 20-25 méter magas, de kedvező termőhelyen akár a 30-40 méter magasságot is eléri.

Lombkoronája kezdetben szabályosan kúpos vagy tojásdad, idős korában azonban terebélyessé válik. Zöldesbarnán vagy vörösbarnán fénylő fiatal hajtásai szőrösek. Egyesek szerint szív alakú, széles, élénkzöld levelei 8-10 cm szélesek, szórt állásúak, csúcsuk röviden kihegyezett, a levél széle szabályosan és élesen fűrészes, a fogak kihegyezettek. Hengeres, kérge fiatalon sima, zöldesszürkés színű, később sötétszürkés és hosszirányban mélyen repedezetté válik. Fénylőn zöldes vagy vörösesbarna vesszőin 5-6 mm-es, fénylő liláspiros rügyek láthatók.

A nagylevelű hárs finoman illatos virágai sárgásfehérek, a nyár elején, már június első felében nyílnak. Ez azt jelenti, hogy ez az elsőként virágzó hazai hársunk.

A nagylevelű hárs finoman illatos virágai sárgásfehérek, a nyár elején, már június első felében nyílnak. Ez azt jelenti, hogy ez az elsőként virágzó hazai hársunk. A virágok (bogernyők) többnyire 3 tagú, néha 2-7 tagú csüngő álernyőket alkotnak, a porzószálak (száma 30-50 db) hosszabbak, mint a szirmok. Portokja világossárga, magháza felső állású.

Termései a szél által terjednek. Ugyanis a hársak magháza virágzáskor még ötrekeszű. De a beporzást követően az elsőként megtermékenyült magkezdemény a többi magkezdemény kifejlődését gátolja. Így az a magházat saját üregében teljesen kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk. A nagylevelű hárs makkja bordás, terjesztését a virágzati tengelyhez szorosan odanőtt repítő murvalevél segíti.

A fafaj kiváló méhlegelő. A hársméz intenzív illatú, gazdag flavonoidokban, emiatt kiválóan alkalmas a felső légúti betegségek, alvászavar enyhítésére, illetve görcsoldó hatása is van. Az Európai Gyógyszerkönyvben is szerepel.

A nagylevelű hárs és a kislevelű hárs könnyen összetéveszthető pedig nevük is utal a különbségükre. Az igazság az, hogy a kislevelű hárs az, ami több gyógyszerkönyvben is hivatalos. A lényeg, hogy az ezüsthárssal egyiket se keverjük össze!



Previous Müografikus-képalkotás segíti a geográfusokat
Next Megcáfolták a Zahavi-féle hátrányelvet, de még nem figyelt fel rá a világ

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × 3 =