A virágok királynője nem más, mint az orchidea. Szépsége és népszerűsége vitathatatlan.

A zárvatermő egyszikű – és emiatt különleges formákat, illetve színezetet produkáló -, a spárgavirágok rendjébe tartozó kosborféle, vagyis az ,,orchidaceae” nemzetségei csaknem az egész világon megtalálhatóak. A sokféle változatú virág közkedvelt dísze kertjeinknek, szobáinknak és irodáinknak. A haszonnövényeink közé ültetve, színpompás virágzatukkal, ellenállhatatlanok a beporzó méhek számára, de a többi, – kertünk szempontjából – hasznos ízeltlábút is odacsalogathatja. A módszert egyre inkább alkalmazzák hazánkban is, mivel a kosborfélék körülbelül 65-71 faja őshonos itt, belőlük viszont jópár védett, nem beszélve a keresztezéssel nyert rengeteg hibridről. Ugyanakkor az ilyen célú felhasználhatóságát csökkenti, hogy csak 5-30 Celsius fok között termeszthető. Természetesen kivételt képez a Boldogasszony papucsa – főként a Bükkben fellelhető virág –, aminek a -25 Celsiusfok sem jelent gondot, ha hótakaró alatt van. De az orchideákban vágott növényként is gyönyörködhetünk , sőt akár a munkakörnyezetet is igazán fel lehet általuk dobni.

Ha erre a virágra esik a választásunk, érdemes Magyarországon is körbenéznünk. Ezt egyrészt a fajok magas száma indokolja, másrészt az elterjedtség széles köre. Már az Új magyar füvészkönyv 2009-es kiadása is 65 fajt ismertet, amely szám folyamatosan nőtt, mert néhány alfaj faji státuszt kapott, néhány más nemzetségbe került át, illetve adott fajnak jövőbeli elterjedése hazánk területén is várható. Éppen ezért, a 2011-es Magyarország orchideáinak atlasza már 69-et számszerűsít, amit az újonnan előkerülő Epipactis fajok száma 71-re növelt. A taxonómiai változások bizonytalanságát feledteti, hogy viszonylag sok helyen fordulnak elő: nedves lápon, mocsárréteken, erdőkben, nedves és száraz gyepekben. Sőt még az ember által átalakított ösvényeken, tisztásokon is pionírként. Értelemszerűen ez mindenhol talajszinti elhelyezkedést jelöl, fán lakó társaik csak a trópusokon fellelhetőek. 

Ha sikerül túránk során rábukkanni egyre, érdemes megtekintenünk különleges virágzatát, de leszakítanunk, letaposnunk vagy áttelepítenünk nem szabad. Ez ugyanis a legnagyobb veszély a hazai populációra nézve, de a legeltetés visszaszorulása miatti cserjésedés is kárukra van. Aki tehát sokáig szeretné a hazai természet részének tekinteni ezeket a virágokat, fokozottan lelkiismeretesen járjon el.

Az orchidea azonban, pozitív hozadékait tekintve, egyáltalán nem merül ki az esztétikumban.

A szobanövényeink haszna a fotoszintézisükön keresztül realizálódik számunkra. Ennek során a növény, szén-dioxidot alakít át oxigénné egy komplex folyamaton keresztül, amivel a helyiség levegője folyamatosan frissül. Ebben nagyszerűen teljesít a virágok királynője, főleg az éjszaka során, amikor az igazak álmát alusszuk. A friss és oxigéndús levegő mellett a páratartalom mértéke sem hanyagolható el. A beltéri levegő, ugyanis akkor egészséges, ha páratartalma 45-55% között mozog. Természetesen erre alkalmasabbak a nagy levelű növények, azonban a kicsiket sem szabad lebecsülni, főleg, ha a légúti betegségeket okozó, száraz szobalevegő megváltoztatása a cél. Ebbe pedig beletartoznak azok a mérgező részecskék, szennyeződések is, amelyek kintről kerülnek a háztartásba, vagy a benti járólapokat, bútorokat kezelő, karbantartó anyagokból származnak. Az orchidea kimondottan alkalmas a frissen festett, vagy ragasztott terekben a káros anyagok megkötésére és kiszűrésére. Emellett világbajnok még a formaldehid, aceton és kloroform semlegesítésben is.

A valóság (és kertjeink) után, az orchidea a szimbólumok szintjén is értelmezhető, kultúránként meglepően hasonló módon.

A hasonlóság annak ellenére azonos szinte mindenhol, hogy a virág elképesztően sokféle. Ugyanis az orchideák családja a legnépesebb az egész növényvilágban, fajainak száma eléri a 30 000-et, ez pedig a virágos növények körülbelül 40 százalékát teszi ki. Ez igazán impozáns; ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy már a Kr.e. V. században ismerték a kínaiak. A tanulmányozásukkal és leírásukkal maga Konfuciusz is foglalkozott.

Európában pedig az ókori görögök foglalkoztak vele, akiktől a virág, — azóta az egész világon elterjedt — neve az orchid, származik. A név jelentése a here, nem a növény alakját jellemzi, hanem azt a korabeli általános vélekedést, hogy afrodiziákumként növeli a férfiasságot. Később ez a vélekedés eltűnt, helyébe a gyógynövény státusz lépett a középkori Európában, mivel a látványos virágzatú orchideát nagyobb haszonnal tudták értékesíteni a kuruzslók, mint az addig megszokott, környékbeli társaikat. Természetesen napjainkra ezek a vélekedések visszatértek, hasonlóan anyagi okokból.

A jelentését általánosságban, a szépségben, a gazdagságban és a nemességben szokták megjelölni. A nagyjából hasonló jelentéstartalmú jelzők igen gyakran szerepelnek más egyebek szimbólumaiként is, de ebben az esetben ez nem a kommerszség bizonyítéka, hanem az emelkedettségé, az értékességé. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a XIX. században a virág a gazdagok kiváltságának számított, az alsóbb osztályok között csak később terjedt el. Az arisztokratikus vonulatból és a romantikából indul ki a műveltség és szerelem, mint újabb képzettársítások. Keletebbre, a különböző keleti filozófiák, kvázi-vallások a bőség és a szellemi fejlődést látták bele, ami teljes mértékben ekvivalens a fentebbi, nyugati látásmóddal.

Az irodalmi kitekintést magunk mögött hagyva, nem hagyható ki a gyakorlati felhasználás sem, különösen a közeledő Valentin-nap és a tavasz miatt sem.

Mivel a szépség, a szerelem és a nemesség növénye az orchidea, remek ajándék annak a nőnek, vagy férfinak egyaránt, akit tisztelünk tudásáért, műveltségéből adódó kifinomultságáért, de legfőképp a földöntúli szépségéért. Ezek mindegyike remekül működik a gesztusok szintjén, de ha mondjuk, orosz oligarchák vagyunk, tovább is mehetünk – magyarul: elvethetjük a sulykot. Vannak ugyanis méregdrága orchideák, amelyek ára az ékszerekével vetekszik. A nemes fajok mellett ezek lehetnek festett darabok is, amikből a különlegesnek számító fekete színű fogy a leginkább. (Sajnos legtöbbször igaziként eladva.)

Valódi kuriózum a témában a húsevő orchidea. Ritka példányai a trópusokon találhatóak. A vadászat úgy zajlik, hogy a virág kitárt kelyhéből bódító illat árad, és a kehely mélyén mézsűrűségű és édes folyadék van. Ennek a folyadéknak az illata valósággal rabul ejti az éhes legyeket, dongókat, darazsakat és egyéb bogarakat, akik végül beleragadnak és megemésztődnek a csukott kehely alatt. Persze ha idáig nem merészkedne már el a kedves Olvasó, akkor eléggé mély benyomást tud tenni a vaníliával is, hiszen az is a növények királynőjéhez, az orchidea nemzetséghez tartozik.

Források:
Húsevő orchidea:
www.huszadikszazad.hu
Szimbolizmus:
plainviewpure.com
www.teleflora.com
Levegőtisztítás:
inhabitat.com
Magyarországi orchideák:
www.origo.hu
orchideakedvelokkozossege.network.hu
orchideatarsasag.hu