Pulzáló csillagok és exobolygók


Pulzáló csillagok és exobolygók
Forrás: exoplanetkyoto.org
Olvasási idő: 2 perc

A fiatal WASP-33 egy, a Napnál nagyobb tömegű és forróbb fősorozati csillag, amelynek bolygó méretű kísérőjét még 2006-ban fedezték fel.

A csillagok az egyszerű halandók számára égi csodák. Magyar kutatók mutatták ki, hogy a WASP-33 változócsillag rezgését a csillag körül kerengő exobolygó gerjeszti és részben el is hangolja. Ez az első eset, amikor a jelenséget csillag-bolygó rendszerben sikerült megfigyelni és statisztikailag alátámasztani. Ez a bolygó, a Naprendszerrel ellentétben, nem a csillag egyenlítői síkjában kering, hanem az arra majdnem merőleges, poláris közeli pályán. A WASP-33 csillag olyan gyorsan forog a tengelye körül, hogy alakja egészen ellapul, fényessége pedig gyorsan és látványosan változik.

Folyamatos és állandó megfigyelésre van szükség a bolygó és a csillag kölcsönhatásának megfelelő elemzéséhez, erre pedig csakis egy űrfotometriára képes teleszkóp nyújthat segítséget. Az egyik ehhez hasonló, ma is működésben lévő űreszköz, amely által megfigyelhető a változócsillag, a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite/Tranzitos Exobolygókat Megfigyelő Műhold) nevet viseli. A műholddal az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, az MTA-ELTE Exobolygó Kutatócsoportja, a CSFK és az SZTE munkatársai, Kálmán Szilárd (ELTE) vezetésével egy hónapon át folyamatosan figyelték a változócsillagot és a WASP-33b 2,1 jupitertömegű exobolygót, amely 1,2 nap alatt kerüli meg a csillagot.

A legtöbb ma is ismert exobolygó felfedezése az úgynevezett tranzit-effektuson alapul és annak köszönhető. Ugyanis, amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt, részben eltakarja azt és ebből kifolyólag a csillag fénye halványabb lesz. A tudósok a WASP-33 esetében a tranzit-effektus mellett csillagpulzációt és gravitációs sötétedést is észleltek. A gyors forgás hatására a csillag pólusai jelentősen felforrósodtak az egyenlítőihez képest, ez pedig arra enged következtetni, hogy a csillag forgástengelye és a bolygópálya egymásra közel merőlegesek, így a bolygó tranzitja az egyenetlen hőmérséklet-eloszlású csillagfelszín előtt halad, ami aszimmetrikus fényváltozást eredményez.

Ezt a három jelenséget – tranzitok, a pulzáció és gravitációs sötétség – még sosem sikerült egyidejűleg megfigyelni és beazonosítani.

A kutatócsoport a pulzáció elemzésekor megállapította, hogy a pulzációs frekvenciák egy része egyezést mutat a keringési frekvencia többszöröseivel. Ami azt jelentette, hogy a csillagpulzációt befolyásolja a bolygó. Ez azért lehetséges, mert a bolygópálya és a forgástengely egymásra nagyjából merőleges, amelyből árapály-erők keletkeznek és meghatározzák a pulzációs vizsgálat komponenseit. Valamint más komponensek frekvenciáját pedig kis mértékben el is hangolják. A kutatók a sokkal nagyobb gravitációs erőkkel rendelkező kettőscsillagoknál már többször is megfigyelték az árapály-perturbált pulzációt, de csillag-bolygó rendszer esetén most mérték először a jelenséget.

A csillagok és az exobolygók közvetlen megfigyelése nagyon nehéz,

mivel a csillag fényereje elnyomja a megfigyelni kívánt exobolygóét. Ezért a tudósok számos olyan módszert dolgoztak ki, amellyel a csillagok jelenleg láthatatlan kísérői gond nélkül kimutathatók.



Previous Mikroműanyagok hatása az emberi szervezetre
Next Genetikai háttér és a koronavírus-betegség lefolyása

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.