Manapság már nem telik el úgy nap, hogy ne hallanánk a Földünket beterítő műanyagszennyezésről.

A probléma mára már nem csak a nagy vállalatokat érinti, hanem minket, kisembereket is. A műanyag egy viszonylag olcsón előállítható anyag, amit már a 20. század elején alkalmaztak különböző célokra. Sokoldalúsága miatt felhasználása az 1960-as évektől kezdve évről évre közel 10 százalékkal nőtt. Napjaink műanyag felhasználása eljutott oda, hogy ez az anyag nélkülözhetetlen és szerves részét képezi a mindennapi életünknek, viszont ez nem csak pozitívumot jelent. Hiszen a mikroműanyagok egyre mélyebben hatolnak be az életünkbe. Ezt pedig akár szó szerint is érthetjük.

Egy kutatás szerint ugyanis, egy hitelkártyányi adag mikroműanyagot viszünk be a szervezetünkbe minden héten. Sokan ennek ellenére azt sem tudják mi az a mikroműanyag. A tudomány mai állása szerint, minden olyan 5 mm-nél kisebb műanyagot mikroműanyagnak nevezünk, ami egy 5 mm-nél kisebb műanyagdarabka.

Forrásukat tekintve a mikroműanyagoknak két fajtáját különböztetjük meg.

Vannak az elsődleges és másodlagos forrású mikroműanyagok. Különbséget az alapján teszünk közöttük, hogy mi volt az eredeti felhasználásuk. Elsődleges mikroműanyagoknak azokat nevezzük, amik a kozmetikai termékekben, leginkább bőrhámlasztó készítményekben, fogkrémekben tűnnek fel. Másodlagos mikroműanyagokként a nagyobb méretű műanyagokat, többnyire a műanyaghulladékokat tartjuk számon. Az elsődleges források a mindennapi használat során azonnal bekerülnek a szennyvízbe majd a természetbe. A másodlagos források általában az időjárási viszontagságok, illetve a környezetben zajló folyamatok következtében indulnak bomlásnak és lesznek, egy lassú folyamat alatt, az élővilág részei.

Környezetkárosító hatásukat már évtizedek óta vizsgálják. Az 1970-es években figyelték meg először a tengerekben, de mára már mindenhol megtalálhatóak. Az óceánok tele vannak velük, de kimutatták már a levegőben, az esőben, a hóban és a földben is. Sokáig csak a szilárd vagy folyékony környezetünket vizsgálták, de manapság a kutatások már kiterjednek a levegőre is. Ma már tudjuk, hogy az élővilágra rendkívül veszélyesek ezek az anyagok! Vizeinkben, a mikroműanyag-részecskék nagyon könnyen válnak a halak és mindenféle vízi élőlény táplálékává vagy csapdájává. Számos kép fellelhető az interneten arról, amikor egy állat a műanyagszemétbe beleragadva pusztult el. A mikroműanyag szinte láthatatlan és így még veszélyesebb, mint a még el nem bomlott változata. A tápláléklánc legelején található szervezetek (planktonok, kagylók, halak) a táplálkozási módjukból kifolyólag véletlenszerűen fogyasztják el a mikroműanyagokat, amik a tápcsatornájukban gyulladásos reakciókat válthatnak ki és akár az egyed pusztulását is okozhatják. De a tengeri állatok gyomrában szintén rendszeresen találnak mikroműanyagokat, amikből káros vegyületek szivároghatnak.

A mikroműanyagok szervezetbe való bekerülése többségében ételekkel történik.

A legtöbb részecske a só, a sör, a tej a kagylók és a rákok fogyasztásával kerül be szervezetünkbe. Érdekesség, hogy sokan azért isznak palackozott ásványvizet, mert az tisztább, mint a csapvíz. Viszont a műanyagpalacknak köszönhetően a palackból kivált apró darabokat juttatjuk be a szervezetünkbe. Ma már az is bizonyított tény, hogy a levegőben szálló porként is jelen van. Egy 2021 végi, Duna Régió Stratégia nemzeti koordináció megbízásából készült, tanulmány szerint a szennyvíztisztítók a befolyó szennyvíz mikroműanyag tartalmát ugyan csökkentik, de az elfolyó tisztított szennyvízben kimutatható koncentráció még mindig nagyobb, mint a befogadó felszíni vizekben mért értékek. A nyers szennyvizekben 800-4400 részecske/m³, a tisztított szennyvíz mintákban 12-85 részecske/m³, míg a felszíni víz mintákban 9-28 részecske/m³ értékben jelentek meg a mikroműanyagok.

Az eredmények azt mutatják, hogy a szennyvíz a felszíni vizekben lévő mikroműanyagok egyik forrása lehet. Mivel a szennyvíziszap-minták, mint potenciális felhalmozódási helyek vizsgálata is megtörtént, elmondhatjuk, hogy leggyakrabban polietilén, polipropilén és polisztirol anyagú részecskék voltak detektálhatók, melyek 3-94 részecske/kg koncentrációban voltak jelen.

A mikroműanyagok meglétét az emberi szervezetben ugyancsak nemrég kezdték el vizsgálni.

Elektronmikroszkópos kutatások már kimutatták a részecskék jelenlétét az emberi májban, tüdőben is. Mark Patrick Taylor a Sydneyben található Macquarie Egyetem környezettudományi professzora szerint még korai kijelenteni, hogy ezek hatással vannak az emberi szervezetre, viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jövőben ne lehetnének belőle egészségügyi problémák. Jelenleg csak becsléseink vannak arról, hogy ténylegesen mennyi mikroműanyagot juttatunk a szervezetünkben. Több, ismert világszervezet, beleértve az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) is, a közelmúltban még azt sugallta, hogy a mikroműanyagoknak nincs jelentős hatása az emberi szervezetre. Ugyanis a 150 mikrométernél nagyobb műanyagdarabok nem szívódnak fel az emberi szervezetben, az ennél kisebb változatot pedig nagyon ritkán juttatjuk be a testünkbe.

Viszont ez az elmélet megdőlni látszik, hisz egy nemrégiben végzett kutatás kimutatta a mikroműanyagok jelenlétét a vérben. 22 darab vérmintából 17-ben találtak műanyagrészecskéket. A kutatás eredménye azért is megdöbbentő, mert ez volt az első olyan vizsgálat, amely jelentős áttörést eredményezett a témába, mondta Dick Vethaak professzor, a hollandiai Vrije Universiteit Amsterdam ökotoxikológusa. Felfedezésből arra lehet következtetni, hogy a részecskék a szervezetben folyamatosan keringenek.

A mikroműanyagok kockázata bizonyos korosztályokra nagyobb veszélyt jelent.

Kurunthachalam Kannan a New York-i Egyetem professzorának laboratóriumi kutatása kiterjedt a csecsemők és felnőttek ürülékének vizsgálatára. Az eredmény lesújtó. A felmérésből kiderül, hogy a csecsemők ürüléke 15-ször több műanyagrészecskét tartalmaz, mint a felnőtteké. Így elmondható, hogy a csecsemők és kisgyerekek a „mindent szájba vevő” életkori sajátosságaikból adódóan sokkal jobban ki vannak téve a mikroműanyag részecskéknek, mint az idősebb korosztály.

A COVID járvánnyal kapcsolatban előkerült a maszkok, a műanyag és a környezetvédelem témája, de nem abban az összefüggésben, amire a mi szempontunkból most figyelni kellene. Világjárvány szerepe a mikroműanyagok egészségügyi kockázatában úgy is szerepet játszik, hogy a maszkok által kibocsátott részecskéket belélegezzük! A koronavírus járvány kirobbanása óta a legtöbb országban mindennapos használati tárgyak lettek a különböző típusú, fajtájú maszkok. Sebészeti maszkok hiányában általánossá vált a pamut vagy más típusú maszkhasználat. Az ezeken keresztüli lélegzés következtében is mikroműanyagokat juttatunk a szervezetünkbe, beleértve a levegőből és a maszk anyagaiból származó mikroműanyagot is. Ráadásul a pamutmaszkok mosásakor a vegyszerek káros hatásának is ki van téve a szervezetünk. Ez a téma akár egy külön cikket is megérne, de majd talán legközelebb!

A kis részecskék szervezetbe való bejutásának megakadályozása rendkívül nehéz, hiszen életünk szinte elképzelhetetlen a műanyag jelenléte nélkül. Földünk és saját jövőnk érdekében arra érdemes törekedni, hogy amennyire csak tudjuk, legalább az egyszer használatos műanyagok alkalmazását hanyagoljuk a mindennapi életünk során!