Az ökoinnováció a környezeti fenntarthatóság és a technológiai fejlődés összefonódására utal.

A gazdasági területek piaci résztvevői az innovációt a fejlődéshez, növekedéshez és versenyképességhez vezető egyik legfontosabb tényezőnek tekintik. A környezeti innováció, más néven  az ökoinnováció, az innováció egyik sajátos formája. Célja a termékek és a termelési folyamatok természeti környezetre gyakorolt ​​hatásának csökkentése. De a fogalom csak a közelmúltban jelent meg az innovációs szakirodalomban.

A fogalom eredete az 1990-es évekre nyúlik vissza, amikor a környezeti kérdések egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a globális politikai és gazdasági szférában. Az ökoinnováció lényege, hogy a hagyományos innovációkat környezeti szempontból optimalizálják, ezáltal csökkentve azok negatív ökológiai hatásait, vagy teljesen új, fenntartható megoldásokat fejlesztenek ki. 

Az úgynevezett Porter-hipotézis (Porter 1991, Porter és van der Linde, 1995) azt állítja, hogy a cégek profitálhatnak a környezetvédelmi szabályozásból. Azzal érvel, hogy a jól megtervezett környezetvédelmi szabályozás ösztönzi az innovációt, amely a termelékenység fokozásával növeli a cégek hasznait. Következésképpen a környezetvédelmi szabályozás nem csak a társadalomnak lenne jó, hanem a cégeknek is. Ez a nézőpont fogékony közönségre talált a politikai döntéshozók és a sajtó körében (Gore, 1992). Bár az ökoinnováció iránti fokozott érdeklődést a Porter-hipotézis indította el, az ellentétes empirikus bizonyítékok miatt továbbra is ellentmondásos a megítélése. Ráadásul az ökoinnovációval kapcsolatos kutatások még mindig korai szakaszban vannak, ami a mennyiségi és minőségi bizonyítékok összegyűjtését illeti. 

Az ökoinnováció fogalma az innovációs szakirodalomban először  Claude Fussler és Peter James (Driving Eco-Innovation: A Breakthrough Discipline for Innovation and Sustainability 1996) könyvében jelent meg. Ezek a szerzők az ökoinnovációkat úgy definiálták, mint „olyan új termékek és folyamatok, amelyek vevői és üzleti értéket nyújtanak, de jelentősen csökkentik a környezeti hatásokat”. James¹ ezeket a gondolatokat továbbfejlesztette és a kifejezést úgy határozta meg, mint „új termékek és folyamatok, amelyek vevői és üzleti értéket biztosítanak, de jelentősen csökkentik a környezeti hatásokat”

A Földművelésügyi Minisztérium az alábbi meghatározással él:

Az ökoinnováció az innováció minden olyan formája, amelynek eredménye vagy célja a fenntartható fejlődés irányába történő jelentős és igazolható előrelépés a környezeti hatások csökkentése, a környezetterheléssel szembeni ellenálló képesség növelése, vagy a természeti erőforrások hatékonyabb és felelősségteljesebb felhasználásának megvalósítása révén. (EcoAP)

Vannak olyan fogalmak is, amiket érdemes tisztázni. Például a találmány és az innováció közötti különbségtétel jól ismert: a találmány fogalma a felfedezésre utal, míg a legtöbb innováció nem felfedezésen alapul. 

Az 1990-es évek eleje óta rendelkezésre állnak az Oslo Kézikönyvben meghatározott iránymutatások szerint készített innovációs felmérések, amelyek jelentős előrelépést tettek lehetővé ezen a területen (Mohnen és Kleinknecht (2002) és OECD). Ezek az ökonometriai tanulmányok azonban többnyire az innovációnak a termelékenységre gyakorolt hatására összpontosítanak. Az innováció különböző formáinak (pl. termékinnováció, folyamatinnováció és szervezeti innovációk) hatásainak megkülönböztetése még ekkor is nehézségekbe ütközik a pontatlanság és a mérési hibák miatt (Mairesse és Robin, 2012).

Napjainkban az ökoinnováció talán legszélesebb körben elfogadott definíciója a Kemp és Pearson (2007) által a MEI részeként javasolt definíció².

„Egy olyan termék, termelési folyamat, szolgáltatás vagy menedzsment- vagy üzleti módszer elsajátítása vagy hasznosítása, amely újszerű a vállalat vagy a felhasználó számára, és amely az életciklusa során a környezeti kockázat, a szennyezés és az erőforrás-felhasználás (beleértve az energiafelhasználást is) egyéb negatív hatásainak csökkenését eredményezi a vonatkozó alternatívákhoz képest.”

Az ökoinnováció MEI-definíciójának mindenre kiterjedő jellege miatt az ökoinnovátorok négy típusának megkülönböztetése nem elegendő a fogalom sokszínűségének megragadásához.

Fontos, hogy magukat az ökoinnovációkat is osztályozni tudjuk az innovációk jellege szerint. Az egyik ilyen osztályozást Kemp és Foxon (2007a) javasolta, akik a következőket különböztetik meg: (I.) környezetvédelmi technológiák, (II.) szervezeti innováció a környezet érdekében, (III) környezeti előnyöket kínáló termék- és folyamatinnovációk és (IV.) zöld rendszerinnovációk.

Mik lehetnek az öko-innováció típusai?

• Termékinnováció: egy olyan termék vagy szolgáltatás bevezetése, amely teljesen új vagy különösen egyedi a sajátosságát és a felhasználási lehetőségeit tekintve;
• Folyamatinnováció: egy termelési folyamat vagy egy szállítási módszer megújítása;
• Marketing innováció: olyan marketing módszer bevezetése, amely jelentős változásokat tartalmaz a designra, a csomagolásra, a termék elhelyezésére, reklámozására vagy az árára vonatkozóan;
• Szervezeti innováció: egy új szervezeti szerkezet bevezetése egy vállalkozás üzleti gyakorlatába, a munkahely szerkezetébe vagy a külső kapcsolattartási rendszerébe;
• Társadalmi innováció: célja viselkedési változások, illetve életmódváltás elérése;
• Rendszerinnováció: olyan egymással összefüggő innovációk, amelyek egy teljesen új rendszert hoznak létre, amelynek következménye a környezeti hatások csökkentése, a meglévő piaci feltételek teljes átalakítása

(Forrás: Magyar Állami Környezetvédelem hivatalos honlapja)

Ahhoz, hogy az ökoinnováció teljes potenciálját kibontakozhassa, a cégeknek és a döntéshozóknak képesnek kell lenniük azonosítani az ökoinnováció mozgatórugóit.

Forrás:

¹ James, P. (1997). The sustainability circle: A new tool for product development and design. Journal of Sustainable Product Design, 2, 52–57.

² Measuring Eco-Innovation” Project co-funded by the European Commission within the Sixth Framework Programme (2002-2006).

Környezeti innováció: a szakirodalom tömör áttekintése Serdal Ozusaglam (In Business life & Sciences 2012/2-3 (No. 191-192) , 15-38. oldal)