Családban élő fiatal törpemalacok és kutyák emberekkel való kommunikációs viselkedését hasonlították össze.

Az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport és az ELTE Etológia Tanszék kutatóinak kutatásából kiderült, hogy a közvetlen emberközelben nevelt törpemalacoknál spontán megjelennek kutyákhoz hasonló szociális-kommunikációs viselkedési formák. De fajra jellemző sajátosságukból kifolyólag kevésbé fogékonyak az emberi jelzésekre, és néha inkább a saját stratégiájukat követik.

Csakúgy, mint a kutyák, a sertések is társaságkedvelő, csoportban élő állatok. Mivel igen tanulékonyak a kis méretű, törpe változatuk házi kedvencként is egyre elterjedtebb.

„A Családi Törpemalac Programot 2017-ben indítottuk az ELTE Etológia Tanszékén. Az állatok 6-8 hetes koruktól családi kutyákhoz hasonló környezetben nevelkednek. Ez egyedülálló összehasonlító vizsgálatokhoz teremt alapot e két faj között” – mondja Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.

A kutatók két viselkedéses tesztben vizsgáltak fiatal családban élő kutyákat és törpemalacokat.

„A kutyákról tudjuk, hogy kölyökkoruktól fogva ügyesen kommunikálnak velünk. Akár anélkül is, hogy erre kifejezetten tanítanánk őket – mondja Gerencsér Linda, a tanulmány vezető kutatója, a Kutatócsoport tudományos munkatársa. Arra voltunk kíváncsiak, hogy családban élő sertéseknél is megjelennek-e a kutyákéhoz hasonló kommunikációs jelzések. Illetve, hogy spontán követik-e az ember jelzéseit.”

Az első vizsgálatban a kutatók megfigyelték, hogyan viselkednek az állatok a kísérletvezetővel élelem jelenléte nélkül, illetve miután kaptak tőle pár falat ennivalót. Miután enni kaptak, a malacok és a kutyák is többet fordultak az ember felé. Gyakrabban értek hozzá, illetve többször is néztek fel az arcára. Érdekes különbség viszont, hogy ha nem vártak élelmet, akkor csak a kutyák néztek az emberi arcra, a malacok nem.

Egy másik tesztben az állatok két rejtekhely közül választhattak többször egymás után. A kísérletvezető mindig mutatással jelezte, hogy a kettő közül melyik tartalmaz élelmet.

„Úgy, hogy előzetesen nem tanítottuk az állatokat erre, csak a kutyák követték a mutatást, a malacok nem. Viszont a malacok sem véletlenszerűen választottak, csak a szociális jelzés helyett ők inkább egy oldalválasztós stratégiát követtek; ugyanahhoz a rejtekhelyhez mentek újra és újra” – mondja Pérez Fraga.

A tanulmány először mutatott rá, milyen hasonlóságok és eltérések figyelhetők meg fiatal családi kutyák és törpemalacok között az emberrel való kommunikációs helyzetekben.

További vizsgálatok szükségesek, hogy megtudják a két faj közti hasonlóságok milyen mértékben környezeti hatás, vagyis tanulás, vagy esetleg fajra jellemző, genetikai adottságok következményei.

Azt gondolják, hogy az elsődleges különbség kutyák és malacok között abban rejlik, hogy a kutyák számára az ember egy olyan természetesen vonzó szociális ingert jelent, ami önmagában, célzott tréning nélkül is elősegíti a kommunikációs jelzéseivel kapcsolatos tanulási folyamatot. Az eddigi eredmények azért érdekesek, mert rámutatnak a lehetőségekre, amelyek a törpemalacok összehasonlító etológiai kutatásokba való bevonásában rejlenek.