Üdítő látvány, amikor egy dolgos nap után feltekintünk az égre és látjuk a csillagok miriádjait.
Jobban mondva láthatnánk, ha a fényszennyezés nem venné el tőlünk ezt a páratlan élményt újra meg újra. Nagyvárosi lakosokként pluszban még az ingatlanunk eladásán is gondolkodunk, hiszen a felettünk emelkedő repülők zaja már-már elviselhetetlen lehet. A továbbiakban ezekről a környezeti ártalmakról lesz szó!
A környezetünk igen összetett rendszert alkot. Vetületei egyszerre kutatási területei a fizikának, biológiának, kémiának és egyéb interdiszciplináris tudományoknak. Környezeti ártalomról vagy kifejezetten szennyezésről, akkor beszélhetünk, ha valamilyen tevékenység által gerjesztett folyamat hatására, ez a környezeti rendszer elemeiben vagy akár egészében megváltozik. A mi szempontunkból leginkább negatív irányba.
Talán mondanunk sem kell, hogy ez leginkább az ember által sűrűn lakott területeken fordul elő leggyakrabban!
Sok ember feltolulása egy adott területen jelentősen megnöveli, akár meg is sokszorozza a problémát. Mivel a környezeti ártalmak túllépnek a környezetszennyezésen, gondolhatunk itt például az életmóddal összefüggő kórokokra is. Ilyenek a rossz táplálkozás, aktív és passzív dohányzás, égetett szeszek nagymértékű fogyasztása és a gyógyszerfüggőség. A társadalmi életünk szintén hasonlóan bonyolult szisztémát feltételez, mint a természet. Ha a károkozás bekerül a képletbe, egyéb változók is káros irányba mozdulhatnak el.
A nagyvárosok legfőbb környezeti ártalma a fény- és zajszennyezés. A világ lakosságának 80 százaléka örökké ragyogó ködben él a sötétség óráiban is. Az ipari társadalom kialakulásával a civilizációnk egyre gyorsabban kezdte el kiaknázni a természeti erőforrásokat és energiává alakítani azt. Mérföldkőnek számít az elektromos áram feltalálása és elterjedése a XIX. századtól kezdve. A fényszennyezés – csakúgy, ahogyan a zajszennyezés – energia természetű hulladék. Ez azt jelenti, hogy átmeneti jellege van csak, ha a forrás megszűnik, a szennyezés is. Persze, azért a jelenség maga nem ilyen egyszerű!
Továbbra is a fényszennyezésnél maradva kijelenthető, hogy a modern technológiai civilizációk – azon belül is főként a nagyvárosok, egybefüggő települések, agglomerációk – okozzák a problémát. A pazarló megvilágításukkal!
Ez a fajta energiafelhasználás már olyan méreteket ölt – köszönhetően a demográfiai növekedésnek és városodásnak –, hogy környezetkárosítóvá vált. Ezen a ponton joggal tehetnénk fel a kérdést, miért csak most? Hiszen a világítás technológiája már régóta az emberiség birtokában van. A válasz a méretekben rejlik. Az elektromos áram előtti időkben jóval kevesebb kWh fényenergia termelődött, köszönhetően a petróleummal, bálnaolajjal, egyéb zsírokkal vagy széntípusokkal való takarékoskodásnak, amit az előbbiek szűkössége indokolt. Emiatt a városokban gyakori volt a világítás teljes leoltása, ha a például a holdfény vagy a nyári nappalok hosszúsága ezt kellőképpen indokolta! Ennek manapság a gyökeres ellentéte zajlik!
Pontos meghatározása a fényszennyezésnek úgy, mint számszerűsíteni és rendszerezni a fénykibocsátási paramétereket, nincsenek.
Nem mondható el, hogy bizonyos alacsonyabb lumennel rendelkező fényforrások kevésbé szennyeznének. Ugyanez igaz sajnálatos módon az energiatakarékos LED-es lámpákra is. A káros hatást a fényforrások együttese és adott időpontbeli gyakorisága okozza! (Plusz a Föld körül keringő szatellitek növekvő száma – teszik hozzá a csillagászok, asztrofizikusok.) Az Exeteri Egyetem egy kutatása azt mutatja, hogy a fényszennyezés legalább 49 százalékkal nőtt 25 év alatt globálisan. Ez az adat csak a műholdak által látható fényt veszi figyelembe. A kutatók azonban azt sugallják, hogy a fényszennyezés tényleges növekedése globálisan akár 270 százalékot is elérhet – egyes régiókban pedig akár 400 százalékot is. A fényszennyezés mértékéről az alábbi interaktív térkép segítségével kaphatunk képet. Ha valaki segíteni szeretne a feltérképezésben, annak a Globe at Night programot ajánljuk, amely felhívja a lakosság figyelmét a fényszennyezés hatására azáltal, hogy az állampolgárok segítségével mérik, gyűjtik az éjszakai égboltra vonatkozó megfigyeléseket.
Egy 2016-os tanulmány szerint, a bolygónkon lakó több mint 7 milliárd ember, körülbelül 83 százaléka él kevéssé fényszennyezett területeken, míg 23 százalék kénytelen a tudósok által skyglow-nak (égi derengés) nevezett területen belül tartózkodni. Természetesen a 83 százalék egymáshoz viszonyított helyzete is eltérő! Megkülönböztethetünk ugyanis ,,glare” (verőfényes) égboltot, amely vizuális diszkomfort érzetet okozhat és létezik a ,,light trespass” (túlságos fény) övezete, amikor olyan körzetek is bevilágítottak más helyekről érkező fények által, amelyeknek nem kellene annak lenniük. Végül van a ,,clutter” (fényzavar), amelyet annak leírására használnak, ha egy adott terület túlságosan, zavarba ejtően világos. Például, ha sok utcai lámpa van elhelyezve egymástól minimális távolságra, kevesebbre, mint amennyit a fényerősségük alapvetően indokolna!
Ha ez ennyire egyértelmű és káros, mi értelme van állandóan díszkivilágítani?
Nos, a fény biztonságérzetet kelt az emberekben. Ez különösen fontos egy nagyvárosban! Továbbá a közlekedés biztonságához is szükség van fényre csakúgy, mint a járművek, üzletek, magánházak védelméhez! De a reklámfelületek láthatóságának éjszakai megőrzése is ilyen célokat szolgál. Sokan jóval naplemente után fekszenek le, esetleg dolgoznak. A város élete éjszaka sem áll(hat) le: működnie kell a termelési egységeknek, bizonyos szolgáltatásoknak, eseményeket, turisztikai attrakciókat kell lebonyolítani. Mindezt pedig az elektromos áramot előállító erőművek biztosítják, amelyek bár általánosságban kevesebbet számolnak fel az éjszakai áramért, jelentős bevételre tesznek szert.
A lakosságot érintő kockázatok ezzel szemben a következők. A saját és közös pénztárcát egyáltalán nem kíméli a pazarlásként a világűrbe küldött MWh-k és a tökéletlen égés során felszabaduló CO2. Közlekedésbiztonsági okokból is rossz a helyzet, hiszen az erős fény könnyedén elvakíthatja az arra járókat. Az elvakítás egy másik vetülete, hogy a csillagászok munkája is jelentős mértékben akadályozott a fényszennyezés által. Kifejezetten az emberi egészségre vonatkozó ártalom a bioritmus kizökkentése, az alvási ciklus felborulása vagy részleges megszűnése. Ez utóbbi könnyedén vezethet altató és nyugtató gyógyszerek fogyasztásához, az ezektől való függőséghez.
A legkártékonyabb közvetlen hatás az állandó nappalból ered.
Mivel a sötétben válik lehetővé a tobozmirigy számára a melatonin – alvási ciklust irányító hormon – megfelelő mennyiségű termelése. Ha a recehártyánk idegdúcai, amelyek összeköttetésben állnak a látásért elsődlegesen felelő csapokkal és pálcikákkal a retinában, fényt érzékelnek (kék fény, telihold, mesterséges megvilágítás), akkor jelzik a biológiai óránknak, hogy már reggel van, függetlenül a valós időtől. A melatoninhiány növelheti a daganatos megbetegedések (mell, prosztata, vastagbél, máj) kockázatát! De az embereknél az éjszakai mesterséges fénynek való kitettség cukorbetegséghez, hangulatzavarokhoz is vezethet. Továbbá a tudomány összefüggéseket mutat a mesterséges fény és a szemsérülés, az álmatlanság, az elhízás és bizonyos esetekben a depresszió között is.
A természetet érintő kockázatok közül elsődleges az állatok viselkedésének megváltozása, aktív napszakuk kicserélődése. Azok az állatok, amelyek főleg az ember közelében kénytelenek élni és vadászni, hiába alapvetően nappali élőlények, tevékenységüket az éjszaka folyamán végzik. Ha az éjszaka jelentősen fényszennyezett, valószínűleg az utolsó életterüktől foszthatjuk meg őket, menekülési reakciókat váltva ki, a zsákmányállatok jobban gyérülnek, míg a ragadozóknak nagyobb utat kell bejárniuk a rejtekhelyeiktől a prédáig. A fényszennyezés hatása szinte minden ökoszisztémára kiterjed. A mesterséges fény, hatással lehet a halakra azáltal, hogy elnyomja a melatonint, az alvási szokásokat szabályozó hormont, és belső órát állít be az olyan folyamatokhoz, mint a szaporodás és a növekedés. Egyes denevérfajok a mesterséges fényt a ragadozókkal társítják, ami azt jelenti, hogy a fényesen megvilágított városokban nincs hova menniük. 2019 -ben a szöcskék „bibliai pestisét” váltották ki Las Vegas városi fényei!
A szentjánosbogarak hímjei a fényszennyezés miatt nem találják meg a nőstényeket; a költöző madarak nehezebben tájékozódnak; a tengeri teknősök a Hold tengerre visszavert fényének zavarása miatt elvétik az irányt!
De vannak érdekes kezdeményezések is. Az arizonai Flagstaff az Egyesült Államok délnyugati részén fekvő kisváros a világ első nemzetközi sötét égboltja, amely 2001-ben kapta meg a kitüntető címet. Mindössze 35 ilyen város van a világban és 10-nél jóval kevesebb Európában.
A zajszennyezés hasonló kaliberű probléma! Jelenleg legalább minden ötödik európai ki van téve az egészségre károsnak tartott közúti forgalom zajszintjének. Becslések szerint 113 millió európait érint a nappali-esti-éjszakai forgalom legalább 55 decibeles hosszú távú kitettsége. Ezenkívül 22 millió európai van kitéve a vasútból származó nagy zaj, 4 millió a sok repülőgép-zajnak és kevesebb mint 1 millió az ipar által okozott magas zajnak. Ám, ebben az esetben az objektív meghatározást segíti, hogy egzakt számok állnak rendelkezésre a definiáláshoz, hiszen a hang erősségének mértéke a decibel (db). 65 decibel felett már beszélhetünk zajszennyezésről.
Az élettani hatásokat tekintve az emberi fájdalomküszöb 140 db-nél van,
efeletti érték esetében már halláskárosodás lép fel. Megjegyzendő, hogy a hallásküszöbtől, vagyis 20 db-től kezdődően hétköznapi zajokkal találkozhatunk. Ilyenek a természet zajai, a beszéd, a zene és a közlekedés vagy az ipar. 30 db-től felfelé már felléphetnek pszichés zavarok, 65 db-től vegetatív problémák végül fizikai fájdalom, amibe 175 db-felett bele is halhatunk. Az European Environment Agency (EEA) becslései szerint a környezeti zaj hosszú távú kitettsége 12 000 korai halálesetet okoz és évente 48 000 új ischaemiás szívbetegséghez járul hozzá Európában. (A frankfurti repülőtér közelében élő emberek 7 százalékkal nagyobb eséllyel kaphatnak stroke-ot, mint a hasonló, de csendesebb környéken élők – derül ki egy 2018-as tanulmányból, amely több mint egymillió ember egészségügyi adatait vizsgálta.)
A közúti közlekedés messze a legnagyobb zajszennyező forrás Európában
– derül ki az EGT nemrég készült zajjelentéséből, amely az utak, vasutak, repülőterek és az ipar által okozott zajt vizsgálta. Sajnos az emberek sokszor megszokják a zajterhelést egy adott környéken és könnyebben elviselik azt, miközben a káros hatásokat nem kerülik el. A szórakozóhelyek, koncertek, fülhallgatón keresztüli zenehallgatás mind-mind nagy mértékben károsítja a hallást, miközben dekoncentráltságot és balesetveszélyt okoz! Szerencsére a zajszennyezés ellen könnyebben lehet küzdeni, hiszen a hangszigetelés mára már egy igencsak bevett szokás. A legnépszerűbb európai intézkedések a zajszint csökkentésére a városokban például a régebben burkolt utak sima aszfaltra cserélése, a forgalom jobb kezelése és a sebességkorlátozások 30 km/h-ra csökkentése.
Egyes városok olyan projekteket is megvalósítottak, amelyek célja a közlekedési zaj elfedése azáltal, hogy a fülünk számára kellemesebb zajokat helyeznek el, például vízeséseket a városközpontokban. Számos város és régió úgynevezett csendes területeket is létrehozott, amelyek többsége parkok és egyéb zöldfelületek, ahová az emberek mehetnek, hogy elkerüljék a városi zajt.
Érdekesség, hogy alapvetően a csend is árthat!
A visszhangmentes kamra, vagyis az úgynevezett süketszoba a hangok 99 százalékát elnyeli, ezért ezen a helyen a zaj a 10 db-t is alig éri el. Ilyennel kutatólaborokban találkozhatunk az angliai Salfordban, az amerikai Orfieldben, illetve a BME Akusztikai és Stúdiótechnikai Laboratóriumában. A leghíresebb mégis a Microsoft Seattle-i süketszobája, ahol -20 db-t mértek, ami olyan hangimpulzusokat jelent, amiket az emberi fül már nem hall meg. Akik bent tartózkodtak ebben a kamrában olyan hangokról számoltak be, amikre még sohasem figyeltek, mint például a szívverés, csontcsikorgás. Emellett jelentkezett az egyensúlyvesztés és a térérzékelés megzavarodása is. Eredmény: hirtelen rosszullét és hallucináció.
A seattle-i süketszoba a Microsoft főhadiszállásán.
Sajnos a zajt, csakúgy, mint a fényszennyezés eseteit, a nagyvárosokban nagyon nehéz elkerülni. A zaj károsító hatása függ annak erősségétől, hangmagasságától, időtartamától, emberélettani tulajdonságaitól egyaránt, ezért a zajcsökkentés paramétereit nehéz meghatározni. Az okozott fő probléma ebben az esetben is az alvászavar és a dekoncentráltság, ami biztonsági kockázatokat jelent. Ezek hasonlóak az állatok esetében is, akiknek elsődleges tájékozódási lehetőségeit árnyékolják be ezek a zajok. Négy tevékenység is van, amelyre a zajszennyezés káros hatással van: 1. kommunikáció, 2. párzás, 3. navigáció, 4. táplálkozás.
A tengeri emlősök hosszú utat tesznek meg a párzási helyeiktől az élőhelyekig, ennek zavarása negatív hatású a teljes populációra!
A tudósok nemrégiben például felfedezték, hogy a Földközi-tengerben őshonos, védett tengeri a Neptunusz fű jelentős akusztikai károsodást szenvedhet, ha csak két órán keresztül alacsony frekvenciájú mesterséges hangoknak van kitéve. A károsodás különösen a növény gravitációs észleléséért és energia tárolásáért felelős részein jelentkezik.
Hatalmas nagy megújulós és zöldítő mozgalmunkban kevesen gondolnak az embereken kívül az állatokra is. Például, ma még csak az elvétve használt alternatív gyakorlatok közé tartozik a tengeri szélerőművekhez kapcsolódó zajcsillapítás. Ráadásul a hang kritikus érzékszervi inger a víz alatt, ahol sokkal messzebb halad, mint a levegőben. Igaz, a zaj nem marad fenn tartósan a tengeri környezetben, ellentétben például a káros vegyi anyagokkal és mikroműanyagokkal. Az, hogy mit lehet tenni a zaj- és fényszennyezés ellen nem egyértelmű. Nem beszélhetünk egyetemes szabályozásról, holott a probléma túlnyúlik az országhatárokon.
Az ENSZ szakosított szervezete a WHO sorvezetőket és tájékoztató füzeteket ad ki, de nem fogalmaz meg határozatot. Az Európai Unió a tagállamokra bízza a javaslatok kidolgozását, jogszabályok csak tájékoztatási kötelezettséget írnak elő a polgárok felé, illetve bekérnek olyan dokumentumokat, amelyek a zajcsökkentés irányába mutatnak egy majdani szabályozás érdekében. Az is látszik már, hogy az, amit az EU 7. környezetvédelmi cselekvési programja határoz meg a zajszennyezés csökkentése, illetve a WHO által javasolt zajkibocsátási szint elérése, belátható időn belül nem teljesül.
A jog világában, akár környezeti kárról, akár vagyoni vagy nem vagyoni kárról van szó, nehéz a meghatározás, főleg a felelősség köre.
Persze helyi, önkormányzati rendeletek szólnak arról, hogy mikor kell csendrendeletet alkalmazni, és az adott ipari létesítmények milyen zajszinten működhetnek a lakóépületek közelében. Ez a szabályozás azonban nem elégséges, főleg a környezet, a flóra és fauna érdekében. A hatékony törvényi fellépést akadályozza, hogy a környezeti károkozás csak kis része jelenik meg a GDP visszaesésben, csökkenésben. Bár Magyarországon a polgári jog védelmébe veszi az adott magánterület védelmét a fenti környezeti ártalmak ellen (birtokháborítás), ugyanakkor sok bírói ítélet nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy magánterületen élőknek joguk van élvezni a nappalok és éjszakák természetes váltakozását!
A probléma magja talán, hogy nagyon is hozzászoktunk a környezetünk folyamatos terheléséhez!
A kívánatos fény- és zajszabályozási rendszerre még valószínűleg sokat kell várni, mert sok tényezőt kell megfelelően összehangolni és erre egy kielégítő végrehajtási rendeletet alkotni. Addig is, mi emberek, akik elszenvedik ezeket az externáliákat, tudunk védekezni a magunk eszközeivel! Tegyünk bejelentést az önkormányzatnak, ha a közvilágítás egészségtelen mértékben pásztáz be a lakásunkba, életterünkbe, hivatkozva az aktuális kormányrendeletre. Tegyünk ugyanígy, hogy a teherforgalom csökkenjen a közeli útszakaszon. Üzleti vállalkozásunkat ne világítsuk ki éjszakára, ha akkor az zárva tart vagy használjunk mozgásérzékelőt! Segíthetnek a zajárnyékoló falak, amelyek akár 10-15 db-t is elnyelnek. Kapcsoljuk ki elektronikai cikkeinket és ne hallgassunk semmit sem teljes hangerőn!
Bátorítsuk a döntéshozókat, hogy szereljenek fel fény- és zajérzékelő eszközöket a zavarások kiszűréséhez!
Források:
- darksky.org
- ec.europa.eu
- innoteka.hu
- konkoly.hu
- levego.hu
- nationalgeographic.com
- webbeteg.hu
- xforest.hu
- zoldmatek.hu
No Comment