A Rosetta Plasma Consortium az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont részvételével a világon elsőként követte nyomon egy üstökös magnetoszférájának kialakulását.

A Science-ben megjelent cikk magyar szerzői Németh Zoltán és Szegő Károly – közölte az MTA. A Rosetta űrszonda a napközeli maximális aktivitás időszakáig kíséri a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstököst. Kezdetben a napszél (a Napból érkező szuperszonikus töltöttrészecske-áramlás) áthatol az üstökös szublimált gázok alkotta ritka légkörén, majd az ionizált atmoszféra mérete és nyomása határfelületeket alakít ki. Ezáltal létrejön egy térrész, amelyben az üstököseredetű hatások dominálnak: megszületik a magnetoszféra.

A Rosetta Plasma Consortium az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont részvételével a világon elsőként követte ezt a folyamatot, az első vízeredetű ionok észlelésétől egészen addig, míg az atmoszféra elkezdte eltaszítani a napszelet; továbbá meghatározták e korai kölcsönhatás térbeli szerkezetét. A megfigyelések különböző ionpopulációkat mutatnak: láthatunk alacsony energiájú, az űrszonda közelében keletkezett ionokat és olyanokat is, amelyek messzebb, az üstökös előtt keletkeztek, és így már nagy sebességre gyorsította fel őket a napszéllel való kölcsönhatás. Az adatokból az ionok és a semleges atomok fluxusai is megbecsülhetők.

Az ábrán az üstökös-napszél kölcsönhatás kifejlődésének legfontosabb lépései láthatók.

1. Az üstökös közelít a Nap felé.

2. A melegedő üstökösből szublimációval vízmolekulák szabadulnak fel.

3. A Nap ultraibolya sugárzása ionizálja a vízmolekulák egy részét.

4. Az RPC-ICA műszer detektálni tudja a napszél elektromos tere által gyorsított, újszülött ionokat.

5. A napszél az ellenkező irányba térül el, mint amerre az ionokat gyorsítja.

6. Idővel éles határfelületek alakulnak ki, amelyek megvédik az üstökös atmoszféráját a napszél közvetlen hatásaitól. Ez egy jól ismert, az aktív üstökösök és a bolygók körül megfigyelhető szituáció.