Emlékszik az álmaira reggel?


Emlékszik az álmaira reggel?
Olvasási idő: 2 perc

Agyunk egy átlagos éjszaka alatt körülbelül 4,8 órányi álomképet hoz létre.

Az esetek többségében mégsem tudjuk felidézni az álmokat ébredés után. Ön emlékszik az álmaira reggel? Ha nem, akkor ne keseredjen el, mert Simor Péter és kutatótársai szerint ennek fiziológiai oka és funkciója van. Ugyanis az agyunk a felejtéssel már az ébrenlét feladataira készül fel.

Míg az álmok sajátos, gyakorta bizarr jellege, érzelmi színezete és vélt vagy valós jelentése évezredek óta az emberiség egyik legnagyobb talánya, az álomkutatás a pszichológia és az idegtudományok vidékén meglehetősen elhanyagolt területnek számít. Még az alváskutatás területén belül sem tartozik a népszerű témák közé. Ezt a hiányt pótolva az ELTE PPK Alváslaborjának kutatói, Simor Péter és Bódizs Róbert, valamint Philippe Peigneux, a Brüsszeli Szabadegyetem munkatársa az álmodás és az álomamnézia, azaz az álmokra való emlékezés nehézségének kérdését tanulmányozták. Elméleti munkájukban amellett érvelnek, hogy az álmodás nem az alvás tudati mellékterméke, hanem szervesen kapcsolódik annak alapvető funkcióihoz.

Az alvás homeosztatikus – a szervezet belső egyensúlyát fenntartó – funkcióit számos kutatás igazolta.

Ma már szinte evidenciának tekinthető, hogy az álmok elengedhetetlen szerepet játszanak az ébrenlét során „elhasználódott” agyi funkciók működésének helyreállításában. A folyamatokat, amelyek az alvást megelőző időszak során felhalmozódott feladatok elvégzését szolgálják, a kutatók az alvás úgynevezett reaktív homeosztatikus funkciói közé sorolják. Ezek az alapvető élettani folyamatok – beleértve az idegrendszer és az immunrendszer stabilitását és optimális működtetését szolgáló mechanizmusokat – az alvás első pár órájában tudnak végbe menni. Ekkor töltünk sok időt mélyalvásban.

Ezzel szemben a prediktív homeosztázis, amely során a szervezet mintegy előre felkészül a várható környezeti változásra, az alvás második felében történik. Ez az az alvásszakasz, amelyet zömében REM fázisban és sekélyes NREM alvásban töltünk. Erről jóval kevesebb tudományos információ áll a szakma rendelkezésére.

A kutatók szerint a hajnali alvás szerepe ezekkel a jövőre való felkészülést szolgáló, prediktív homeosztatikus folyamatokkal ragadható meg. Az alvás utáni ébrenlétre való ráhangolódás az alvás másik kitüntetett funkciója. Azaz nem csak „aludnunk kell rá egyet”, hanem az alvásnak a következő napra is fel kell készítenie bennünket.

Ebbe a folyamatba kapcsolódik be az álmodás is, amely az alvás és ébrenlét közötti átmeneti állapotként a „jövőszimulációs” folyamat mentális megnyilvánulása. Mivel azonban az éjszakai álmok viszonylag lazán, a valóság korlátaitól kevéssé szabályozva bontakoznak ki, az ébredés során aktiválódó konkrét, jól körülhatárolható célok hatékonyan gátolják és kitörlik ezeket az álomemlékeket. Másrészt az álom felidézése megnehezítené, hogy eközben jövőbeli célokat tudjunk elképzelni.

Tehát az álmainkat azért is felejtjük el, hogy reggel minél könnyebben koncentrálhassunk a jövőre.



Previous Nyúl, húsvét és nyulas kifejezések. Vajon mit jelentenek?
Next Egyrétegű anyagok szupramolekuláris mintázatának pontos feltérképezése

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc − hét =