Az egyszer használatos maszkok sorsa


Az egyszer használatos maszkok sorsa
Olvasási idő: 4 perc

A koronavírus-járvány világszerte tombol.

Az emberek pedig mindenféle módon megpróbálnak védekezni ellene, egyéni és kormányzati szinten egyaránt. Mégis az egész világon közös, hogy a terjedés, illetve a terjesztés gátjául a maszkviselést preferálják. A járvány 2020 év eleji megjelenésekor és tavaszi elterjedésekor a maszkok iránti kereslet az egekbe szökött. Ezzel pedig a kínálati oldal sokáig egyáltalán nem tudott lépést tartani. Azóta a lemaradást behozták. és nem csak a minőségi, szűrős maszkok terjedtek el, hanem az egyedi, ,,alkalomhoz illő” dizájnnal készített maszkok is. A belső filter részecskeáteresztő képességének megfelelő standardizálás szerint kaphatóak az FFP1, FFP2 és FFP3-as maszkok. Oltalmazó vagy éppen preventív céljaik mellett fontos, hogy ezek főleg moshatóak, de mindenképpen többször, akár egész nap használhatóak. Ezzel szemben a maszkok jó része egyszerű, egyszer használatos orvosi maszkra hasonlító polipropilén (PPE), eldobható maszk.

Tényszerű adatok nem állnak rendelkezésre, hogy pontosan hány százalék az arány. De jól becsülhető, ha elgondoljuk, hogy a fokozott veszélynek magukat kitevő dolgozók munkáltatótól orvosi maszkot kapnak. Tovább az egyszer használatos maszkok igen olcsók, főleg a szűrős maszkokhoz képest. Egyszerű előállításuk, a gyártókapacitások gyors felpörgetése üzemgazdaságossági szempontból, valamint a büntetés-végrehajtási intézetek ráállítása a gyártásra mind-mind ebbe az irányba mutat.

Ezzel szemben a maszkok jó része egyszerű, egyszer használatos orvosi maszkra hasonlító polipropilén (PPE), eldobható maszk.

Van azonban egy bökkenő! Ezek a maszkok nemhogy egyszer használatosak, az ajánlott viselési időtartam körülbelül 3 órát tesz csak ki.

Természetesen a maszkviselők nem elhanyagolható része hordja őket tovább, mint 3 óra, mégis előbb-utóbb eljön az idő és a maszkok a kukákban landolnak. Fontos distinkció, hogy a könnyen és gyorsan előállított polipropilént, polietilént, illetve linóleumot tartalmazó PPE maszkok szándékosan egyszer használatosak. Szemben az orvosi textíliákkal, amikre szigorú rendeletek – idehaza: 18/1998 VI. 3. Népegészségügyi Minisztériumi rendelet, illetve az MSZ EN 14885:2007 szabvány – és törvényi irányelvek írják elő a hatásos fertőtlenítést és tisztítást. A PPT maszkok tisztításához az átlagembernek sem megfelelő vegyszerei, sem szakértelme, de megfelelő ellenőrzési lehetőségei sincsenek. Az apró szemcséket és egyéb szennyeződéseket, ezáltal a mikroorganizmusokat rövid idő alatt összegyűjtő porózus textil-, illetve műanyag szerkezetű orvosi és egyszer használatos maszkok összehasonlításakor figyelembe kell venni, hogy az orvosi maszkok mögött szakszerű intézményi megoldások és ruházatfiziológiai megoldások vannak. Mindezt a kényelemért és az újrafelhasználhatóságért, jobbára az egészségügyben dolgozók számára alakították ki. Ellentétben az egyszer használatos PPE maszkok esetében, ahol az újrahasznosítás, vagy cserélhető szűrőfilter beépítése a fő előnyüket iktatná ki: az olcsóságukat.

Mindeközben a parlamentek zöld frakciói, különböző környezetvédelmi szervezetek, alapítványok már kongatják a vészharangokat!

Ezek a PPE maszkok ugyanis semmivel sem terhelik meg jobban a környezetet, illetve az élővilágot, mint a PET-palackok és társaik. Egyszerű műanyagszemétté válnak, amelyek szennyezik a vizeket és sérüléseket okoznak az állatvilágnak. A probléma ott kezdődik, amikor a maszkokat egyszerűen eldobják az utcán vagy a természetben. Eddig csak becslések vannak, hogy az így keletkezett veszélyes hulladék számszerű aránya mennyi lehet a többi hulladékhoz képest. De az biztos, hogy tízezres nagyságrendekről beszélhetünk országonként, tonnában számolva. Az Enviromental Science & Study szaklap egyik tanulmánya alapján a használt maszkok és kesztyűk száma 194 milliárd db/hónap lehet.

Arcmaszk a tenger mélyén

A Greenpeace augusztusi adatai szerint, világszerte 5500 tonnányi, egyszer használatos maszkot gyártottak le pusztán három hónap leforgása alatt!

A műanyag környezeti terheléséről az emberiségnek már évtizedes viszonylatban van tapasztalata és fogalma. Arról viszont sokaknak nincs, hogy a SARS-CoV-2 vírusa a maszk felületén tovább is életben maradhat, mint az általánosan elfogadott két nap. A fertőző maszkok ívóvízbe kerülése éppen ezért fokozottan veszélyes! Továbbá nem lebecsülendő a helytelen hulladékkezelés sem. Ez akkor fordul elő, amikor a hagyományos szemétlerakókat, szemeteseket használjuk az elkülönítés helyett. Ha a használt polipropilén maszkok a hulladékégetőbe kerülnek, mérgező toxinok szabadulnak ki a légtérbe és a légkörzési viszonyok alapján, kilométereket is megtehetnek a ,,szelek szárnyán”.

Ha az eldobható, egyszer használatos PPE maszkokra úgy gondolunk elsősorban, mint veszélyes hulladék, akkor paradox módon a saját kezünket kötjük meg. Ugyanis a veszélyesnek nyilvánított szemétre egészen más szabályok vonatkoznak, mint a hagyományos hulladékra. Értelemszerűen ebben az esetben az újrahasznosító állomások nem jöhetnek szóba. Az anyag keveredése a hagyományos műanyaggal nem járható. Elhelyezésükre külön tárolókapacitás kellene. És akkor ott van még a szárazföldön eldobált, illetve az óceánokban kikötő hulladékhalom, amelyet sürgősen el kellene takarítani.

Ha még nem lenne eléggé elkeserítő a helyzet, a University College London egyik tanulmánya szerint, ha az Egyesült Királyságban mindenki egy napig viselné az eldobható maszkokat, akkor abból 66 000 tonna szemét keletkezne, amihez hozzá kell adni az 57 000 tonna csomagolóanyagot is!

Mit lehet tenni ez ellen? Milyen lehetőségeink vannak a szennyezés mérséklésére, elkerülésére?

Első és legegyszerűbb megoldás, ha a drágább, de mindenképpen a tartósabb FFP maszkokat, vagy a részecskék 95%-át bizonyítottan megszűrő N-95-t vásároljuk. Ezek nem csak jobban védenek, hanem hosszabb távon is. Így egyhamar nem kerülnek szemétre, ugyanakkor részleteikben újrahasznosíthatóak vagy legalábbis tisztíthatóak. Másodszor fontos, hogy a használat után a maszkokat – a fülhurkok levágásával – elkülönített és lezárható szemeteszsákokban gyűjtsük és érdeklődjünk a szakszerű elszállíttatásáról. Ha lehetőségünk van rá és szívesen önkénteskednénk, akkor szervezzünk csoportokat és tisztítsuk meg lakóhelyünket, mielőtt a műanyag a föld alá mosódna.

Mit tehetnek a gyártók, a forgalmazók és az állam?

Abaca fafonal Forrás:  textilelearner.blogspot.com
Abaca fafonal Forrás:  textilelearner.blogspot.com

Az állam szerepe mindenképpen a koordináció lenne, amennyiben hatásosan megszervezné a különleges hulladék szakszerű begyűjtését és megsemmisítését. Továbbá ösztönözné a lakosságot ennek betartására, a szemetelés elkerülésére. Ezen túl segítsen a drágább termékek minél több csoporthoz való eljuttatásában, az árak mérséklésében. A gyártók és forgalmazók a kapacitások kitöltése helyett foglalkozhatnának lebomló anyagok beépítésével és népszerűsítésével. Opcionális megoldás lehet az abaca fa, amely a banánfa egy rokona. A beszámolók szerint jobban lepergeti a vizet, ugyanolyan kemény rostszálas, mint a polimer, viszont lebomlik két hét alatt.

Igazi megoldás talán a körforgásos gazdaság kialakítása lenne, bár az még a távoli jövő elképzelése. A hirtelen támadt vírus azonnali és olcsó megoldást követelt, amely önmagában, a hatalmas számok ellenére vállalható áldozat. Ugyanakkor a már vizeinkben, földjeinkben és utcáinkon hömpölygő szeméthez hozzáadva, sajnos roppant mennyiség!

 

Források:



Previous Akhilleusz és a teknős esete
Next Zrínyi Miklós ravatala fölött

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük