A Nobel-díj a világ egyik legnevesebb díja, amely a kimagasló szellemi teljesítmény legnagyobb nemzetközi elismerése. De ki is alapította a díjat?
Alfred Bernhard Nobel (kémikus, vegyészmérnök, feltaláló, a Nobel-díj megalapítója) 1833. október 21-én született Stockholmban. Családja eredetileg Angliából származott és Nobeliusnak hívták őket, de a 18. század elejétől már Svédországban éltek. Édesapja, Immanuel Nobel építész és feltaláló volt, hidakat és épületeket épített Stockholmban. Édesanyja, Andriette Ahlsell tehetős családból származott.
1837-ben Immanuel Nobel elhagyta Stockholmot és családját, hogy Finnországban és Oroszországban kezdjen új karrierbe. Vállalkozása Szentpéterváron sikeres lett, így 1842-ben képes volt a családját Oroszországba költöztetni, ahol Alfred édesapja a cár hadseregének felszerelését biztosító mérnöki irodát nyitott. Fiai első osztályú oktatást kaptak magántanároktól. 17 éves korára Alfred Nobel folyékonyan beszélt svéd, orosz, francia, angol és német nyelven. Főként az angol irodalom, a költészet, valamint a kémia és fizika tudománya érdekelte.
Apjának nem tetszett Alfred érdeklődése a költészet iránt, így 1850-ben külföldre küldte, hogy vegyészmérnöki tanulmányokat folytasson. Párizsban folytatott tanulmányai idején Théophile-Jules Pelouze professzor, egy híres kémikus magánlaboratóriumában dolgozott, ahol felkeltette figyelmét az 1843-ban Ascanio Sobrero által felfedezett nitroglicerin, ami egy rendkívül robbanásveszélyes folyadék. Alfred fejébe vette, hogy olyan formát ad neki, amivel biztonságosan szállítható lesz.
A dinamit feltalálása
A krími háború után a családi vállalkozás csődbe ment Szentpéterváron, így Alfred szülei visszaköltöztek Svédországba, míg bátyjai, Robert és Ludvig Oroszországban maradtak, hogy megmentsék a családi vállalkozás maradékát. 1863-ban Alfred is visszatért Svédországba, ahol egy laboratóriumot hozott létre a nitroglicerin tanulmányozásához és előállításához. A kísérletezés több robbanáshoz vezetett. Sőt, 1864-ben egy robbanás következtében Alfred legfiatalabb öccse, Emil is meghalt több más munkással együtt. Ettől kezdve megtiltották a nitroglicerinnel való további kísérletezést Stockholm város határain belül.
De a baleset nem tántorította el, így Alfred a továbbiakban egyedül dolgozott egy, a Mälaren-tavon horgonyzó hajón. Sőt, 1864-ben elkezdte a nitroglicerin tömegtermelését is. A nitroglicerin biztonságosabbá tételének érdekében különböző adalékanyagokkal kísérletezett. Hamar rájött, hogy a nitroglicerin és a diatomaföld (kovaföld) összekeverésével olyan paszta állagot kap, amely alkalmas, hogy rudakká alakítsa az anyagot. Ezt 1867-ben szabadalmaztatta dinamit néven.
A dinamit rudak felrobbantásához egy olyan detonátort (robbantó sapkát) talált ki, amely meggyullad egy gyutacs segítségével. Ez a találmány ugyanabban az időben készült, mint amikor a gyémántfúró-korona és a pneumatikus fúró általános használata elterjedt. Ezek együttesen drasztikusan csökkentették a sziklafúró alagutak, építési csatornák és egyéb építési munkák költségeit.
Az 1870-es és 1880-as években Nobel gyárakat épített egész Európában robbanóanyagok gyártására. 1894-ben egy vasművet vásárolt Svédországban, amely a jól ismert Bofors fegyvergyár magja lett. Bár Nobel Párizsban élt, rengeteget utazott. Tovább folytatta a laboratóriumi munkáját is, így számos további szintetikus anyagot talált fel még. Halála idejére már 355 regisztrált szabadalommal rendelkezett.
Az intenzív munka és az utazás mellett nem jutott sok ideje a magánéletére. 43 éves korában öregembernek érezte magát. Egy újságban kezdett hirdetni: „Gazdag, magasan képzett, idős úriember, érett korú hölgyet keres nyelvtanulóként, titkárként és háztartásfelügyelőként.” Az osztrák Bertha Kinsky grófnő tűnt a legképzettebb pályázónak. Viszont csak nagyon rövid ideig dolgozott Nobelnek, mert úgy döntött, visszatér Ausztriába, hogy feleségül menjen, Arthur von Suttner grófhoz. Ennek ellenére Alfred Nobel és Bertha von Suttner barátok maradtak és évtizedekig leveleztek.
Az évek alatt Bertha kritizálni kezdte a fegyverkezési versenyt. Sőt, egy könyvet is írt, Lay Down Your Arms címmel, valamint a békemozgalom kiemelkedő alakjává vált. Kétségtelen, hogy ez is befolyásolta Alfred Nobelt, amikor megírta végrendeletét, amely a békét előmozdító személyek vagy szervezetek számára szóló díjat tartalmazta, vagyis a Nobel-díjat.
1895 novemberében Nobel aláírta a Nobel-díjak létrehozására vonatkozó végakaratát. Hatalmas vagyonának nagy részét arra tette fel, hogy évente díjat nyerjen egy-egy a fizika, a kémia, az élettan és orvostudomány, illetve az irodalom és a béke területén kimagasló teljesítményű ember. Később, 1968-ban a lista kiegészül a közgazdaságtani emlékdíjjal. Négy évvel Alfred Nobel halála után a norvég storting (parlament) elhatározta, hogy 1905-ben a Nobel-békedíjat Bertha von Suttnernek ítéli oda.
A Nobel által alapított cégek közül sok olyan fejlődött komoly ipari vállalkozássá, amely még mindig kiemelkedő szerepet játszik a világgazdaságban. Ilyen például a 2008-ban megszűnt Imperial Chemical Industries (ICI) Nagy-Britanniában, a Société Centrale de Dynamite Franciaországban és a norvégiai Dyno Industries. Élete vége felé megszerezte az AB Bofors céget Karlskoga-ban.
Alfred Nobel San Remó-i villájában, Olaszországban halt meg, 1896. december 10-én. Amikor végrendeletét kinyitották, meglepődést okozott, hogy azt szeretné, ha hagyatékát a fizikai, a kémiai, az élettan és orvostudományi, az irodalmi és a békedíjhoz használnák fel. Akaratának végrehajtói két fiatal mérnök volt, Ragnar Sohlman és Rudolf Lilljequist. A végrendelet a díjat és a díjazást is részletesen leírja. Külön kitért arra is, hogy ne nemzetiség alapján ítéljék oda a díjat.
„Kifejezett kérésem, hogy a díjak odaítélésénél ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem egyedül az, hogy az arra legérdemesebb kapja, függetlenül attól, hogy skandináv-e vagy sem.”
Az érmeket és a velük járó pénzösszeget minden évben Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adják át Stockholmban, kivéve a Nobel-békedíjat, amelyet Oslóban adják át. A díjakat a Svéd Tudományos Akadémia, a stockholmi Karolinska Institut Nobel-csoportja, a Svéd Akadémia, illetve a norvég Storting öttagú Nobel-bizottsága ítéli oda.
No Comment