Három fogalom, amelyet nem csak a klímaváltozás kapcsán hallhatunk együtt egyre gyakrabban.
Ha érzelmekre ható hatásvadász csattanóval nyitjuk a cikket, akkor most mindenkit arra kérünk, hogy csukja be a szemét és nézzünk rá egy utópisztikus világra. Ahol az égbolt állandóan kék, de soha nem jön eső. A fák levelei összepöndörödve hullanak le, a föld repedezik és a termőföldek kiégnek. Zárjuk is a képzelgést azzal, hogy egyre több hely van a bolygón, ahol ez a valóság. Ahhoz, hogy beszélgessünk a száraz levegő, a légszárazság és az aszály problémájáról tegyük félre az érzelmeket. Ugyanis a megoldásban sem a zöld hiszti, sem a riogatás, sem a félelemkeltés nem a barátunk. Mi fontosabbnak látjuk a fogalmak tisztázását és a hozzáértésből fakadó cselekvést, mint az óbégatást.
A száraz levegő kifejezés a leggyakrabban előforduló és leggyakoribb panaszok közé tartozik az érzékelt beltéri levegő minőségével kapcsolatban.
Tehát a száraz levegő az ember vagy valamely élőlény szempontjából közelít a meghatározáshoz a fellelhető szakirodalomban. csak ezt követik a meteorológiai vagy a klimatológiai magyarázatok. Tehát első körben nyilvánvaló, hogy a száraz levegő nagy hatással van az emberi szervezetre. Ehhez képest elég keveset foglalkozunk vele, aminek az lehet az oka, hogy nincsenek nedvességreceptoraink és a páratartalom jelző sem az emberi szervezet alapkészletének eleme.
Az Environment International 121. kötet 2. részében (2018) megjelent „A száraz beltéri levegő rejtélye – Áttekintés” című tanulmányában Peder Wolkoff alaposan kivesézi a száraz levegővel és annak a beltéri környezetben élő emberekre gyakorolt hatásával kapcsolatos kutatásokat. Más kutatók felvetették, hogy a száraz levegő érzékelése összetéveszthető a száraz orr, torok vagy száraz bőr érzékelésével. De a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a száraz levegő érzékelését az alacsony beltéri levegő páratartalma, az érzékszervi irritáló anyagok, a részecskék és a bioaeroszolok kombinációja okozza. Az EPA azt javasolja, hogy a relatív páratartalom minden épületben 30% és 50% között legyen.
A meleg levegő több nedvességet tartalmaz, mint a hideg levegő.
Az átlagos lakóházakban alacsony a páratartalom, elsősorban ott, ahol légkondicionáló vagy fűtőegység működik. Alacsony hőmérsékleten a levegő nem képes elegendő nedvességet felvenni. A probléma hátterében az úgynevezett gőznyomás áll, ami a levegőben lévő vízmolekulákat tartja össze. A maximális lehetséges gőznyomás hideg levegőben alacsonyabb, mint meleg levegőben. Emiatt több vízmolekula tud felszívódni, amikor a levegő meleg.
A 30% és 60% közötti páratartalom ideális az emberi egészség szempontjából, ám a növények 70% körüli páratartalom mellett érzik jól magukat. A páratartalom elengedhetetlen a fotoszintézishez is. (A kaktuszok, pozsgások viszont elviselik az alacsony páratartalmat is.) Mivel a legtöbb növény, a számára szükséges összes vizet a gyökerein keresztül szívja fel fontos, hogy erős terjedelmes gyökerük legyen. Egy jól fejlett gyökérrendszer sok kis egészséges, szivacsszerű gyökérszőrrel rendelkezik és ezzel növeli a növény túlélési esélyeit. Ehhez jó állagú, jó minőségű talaj szükséges, hogy a víz könnyen a gyökérzónába, a gyökércsúcsokhoz, a gyökérszőrökhöz kerüljön. (A most divatos mulcsozás, a talaj felszínének vastag talajtakaróréteggel fedése csökkenti a párolgás miatti vízveszteséget.)
A növények a leveleiken keresztül veszítenek vizet.
A légszárazság fogalma a növényvédelemhez, a kertészethez kapcsolódik. A növények, ezen a téren emlegetett, egészségi állapotát a talajban lévő hajszálgyökerek által felvehető víz mennyisége és a levegőben lévő pára mennyisége is befolyásolja. Bár a növények által felvett víz 98%-a a levelek mikroszkopikus pórusain (sztómák) keresztül távozik. Ezt a vízgőz „kilégzést” nevezik transzspirációnak, és ez segít a növényeknek lehűteni magukat meleg időben. (Ezért hasznos a növényeknek is a délutáni árnyék.)
Okos ültetéssel a magas növények árnyékot adhatnak az alacsonyabb növényeknek. Sőt, akkor sem kell rögtön parázni, ha lelógó levelet látunk egy forró délután folyamán! Egyes növények alkalmaznak egy természetes védekező mechanizmust, mert képesek bezárni sztómáikat és csökkenteni a párologtatást. Ha lemegy a nap, a levegő hőmérséklete hűlni kezd, a növények pedig visszatérnek normál működésükhöz és a levelek feltámadnak. A szakemberek általában a relatív vízgőztartalom értékét szokták figyelni, mert ez befolyásolja a növények életminőségét. Ha a légszárazság nagyobb volumenű az levélhullást is előidézhet.
De a növények levelei veszthetnek nedvességet a szél miatt is. A fiatal növények különösen ki vannak téve a nedvességveszteségnek, mivel nincs elég gyökérrendszerük ahhoz, hogy hidratálják magukat. Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a Facebook-oldalán azt javasolja, hogy ilyenkor felejtős a rövidre nyírt gyep. A 10-15 centiméteres fűtakaró ugyanis sokkal jobban takarja a talajt és kevésbé forrósodik át. A legjobb légkondi pedig a tetőkertekre, a falra felfuttatott kúszónövény.
Érdekességként jegyezzük meg, hogy téli légszárazság is van csak senki sem így nevezi. Ilyenkor a levegőben nem alakulnak ki jégkristályok, dér keletkezik.
A tartós hőséggel párosuló szárazság a levegő páratartalmának csökkenését eredményezi.
Ha a hőmérséklet meghaladja a 25 C°-t, és a levegő páratartalma 40% alá esik, akkor hiába nedves a talaj, a növény nem tudja felvenni a számára szükséges vízmennyiséget. Ha pedig a tartós szárazság miatt a talaj nedvességtartalma is csökken, akkor eljő a vég. A levelek kókadnak, pöndörödnek, majd elsárgulva lehullanak. Ezek a jelek legszembetűnőbbek a kertben, ahol a virágok és a veteményes szólnak először.
Az aszály egy nagy hőséggel párosuló hosszan tartó csapadékhiányos jelenség. A fogalmat leginkább a mezőgazdasággal összefüggésben hallhatjuk. Magyarország számára nem a legvidámabb a helyzet, mert a mezőgazdasági szakemberek szerint az ország aszálymentesnek mondható része a nyugati, délnyugati régió. A maradék vajon mennyi? 80%? (A legsúlyosabb aszályok az Alföld középső részén alakulnak ki.) Idén már meg is fújták a riadót, mert a 40 Celsius-fokot közelítő napi csúcshőmérsékletek hatására hektáronként 2-3 tonna kukorica is odaveszhet. A belügyminiszter egyébként 2024. május 24-i kezdettel hirdette ki az ország teljes területére vonatkozó tartósan vízhiányos időszakot.
Az aszálynak még típusai is vannak! Ha tartós csapadékhiány van, az a meteorológiai aszály. A légkör tartós, nagyfokú nedvességtartalom csökkenése, ami a növények vízellátásában okoz zavart, az a légköri aszály. Ha ugyanez a talaj vonatkozásában is elmondható az a talajaszály. A fiziológiai aszály esetén a növények gyökérének vízfelvételi zavara jelentkezik, ami a környezeti tényezők hatására súlyosbodhat.
Az aszály nagy vesztesei a nyírfák, a fenyők és a tuják.
Szárazságot a globális légáramlás vagy emberi beavatkozás is okozhat. Ha nem jut elég pára a levegőbe ahhoz, hogy kialakuljanak az esőfelhők, ha magas a hőmérséklet, erős szél, akkor ezek erősítik az aszály és ezzel például az erdőtűz vagy a homokvihar vagy éppen az éhínség kialakulásának lehetőségét. Az aszály súlyosan érinti egy terület állatvilágát, gazdaságát és az embereket is. Hazánkban 1976-1985 között például 3, míg 1986-1995 között 7 aszályos esztendő fordult elő.
Az 1794-es már egy előző évi csapadékhiánnyal kezdődött és éhínséggel végződött. Korábbi évek csapadékhiányára vezethető vissza az 1863. évi „nagy aszály”, ami főleg az Alföldet sújtotta. Az állatállomány közel 80%-a elpusztult, és mintegy 5 millió kataszteri holdnyi területen ment tönkre a vetés. A 20. században 1952-ben volt komolyabb aszály, amit élelmiszerhiány követett. Utoljára 2022-volt kiemelkedő csapás.
Magyarországon átlagosan három évente előfordul szárazabb vagy csapadékosabb év, és rendszertelenül tartósan szárazabb (vagy tartósan csapadékosabb), 5-10 évet felölelő időszakok is. Az Alföld középső része a legszárazabb, ezt sújtják legjobban a száraz és aszályos időszakok, míg az ország nyugati része csapadékosabb. Ezek a ki-kibillenő időszakok időről időre ki is egyenlíthetik egymást, tehát előfordul, hogy egy szárazabb időszakot egy csapadékosabb követ. Alapvetően tehát a Kárpát-medence éghajlatához tartoznak a szárazabb időszakok, de az is igaz, hogy az utóbbi évtizedekben növekedett ezek aránya.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatói az aszály enyhítése érdekében a vizes élőhelyek, a rétek-legelők visszaállítását javasolják.
Elemzésük szerint az intenzív mezőgazdasági művelés következtében kialakuló talajszerkezeti változások okozzák, hogy a nyári hőhullámok során kevés a felszín közeli légrétegek páratartalma, így a hidegfrontok a szokásos zivatarok és csapadék nélkül „robognak át” az Alföldön. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a táj víztároló képessége jelentősen visszaesett a vízszabályozásokat követő intenzív mezőgazdasági művelés következtében, ami a szárazság fennmaradásához vezetett.
A nagyüzemi művelés nehéz gépeinek hatására a talajban sok helyütt létrejön egy másodlagos, majdnem vízzáró réteg, amely megakadályozza, hogy az őszi-téli, kora tavaszi és nyár eleji csapadékot a talaj mélyebb rétegei eltárolják. A felső 20-30 centiméter viszont a nyári melegben nagyon hamar kiszárad.
Annyira komoly a helyzet, hogy a biztosítók is meghatározták a maguk aszályfogalmát.
Számukra 2017 június közepe óta nem elég, ha a vegetációs időszakban harminc egymást követő napon az összes lehullott csapadék mennyisége nem éri el a tíz millimétert! Csak akkor van aszály, ha a csapadék nem éri el a 25 millimétert harminc napon keresztül, és a napi maximum hőmérséklet legalább tizenöt napon át meghaladja a 31 °C-ot.
Ha jól értelmeztük, akkor van egy úgynevezett aszályossági, más néven ariditási index, amely egy terület szárazságát fejezi ki, de többféle módon számolják ki.
De, ha a melegedéssel együtt a légkör párakapacitása növekszik, akkor mi a probléma?
A globális felmelegedéssel együtt járó légkör párakapacitás növekedése csak első pillantásra happy hour. A melegebb légkör ugyanis több nedvességet képes tárolni, ami intenzívebb csapadékhullással és erősebb viharokkal járhat. Ez növeli az árvizek és a vihar okozta károk kockázatát. A nagyobb nedvességtartalom miatt az esőzések szélsőségesebbek lehetnek, ami azt jelenti, hogy egyes területeken súlyos esőzések okozhatnak árvizeket, míg más területeken továbbra is aszályok alakulhatnak ki. Tehát a lényeg, hogy a csapadék nem egyenletesen oszlik el, így sok régióban az aszályok még súlyosabbá válhatnak. A hőmérséklet emelkedése pedig fokozza a párolgást, ami tovább csökkenti a talajnedvességet és a rendelkezésre álló vízkészleteket.
Mindez komoly hatással van az ökoszisztémára. A növények és állatok számára nehezebb alkalmazkodni az instabil körülményekhez, ami a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. Változhatnak az ökológiai rendszerek, például az erdők és vizes élőhelyek elhelyezkedése és összetétele, ami további stresszt jelent a természetes környezetre. A hőhullámok és a szélsőséges időjárási viszonyok növelik az egészségügyi problémák kockázatát, például a hőstresszt és a légzőszervi megbetegedéseket. Az árvizek és aszályok közegészségügyi válságokat is okozhatnak, például vízszennyezést és élelmiszerhiányt.
Ne felejtsük el a megértéshez néhány fogalom tisztázását sem! Az abszolút és relatív vízgőztartalom fogalmai fontos szerepet játszanak a légkör nedvességtartalmának megértésében. Az abszolút vízgőztartalom a légkörben található vízgőz mennyiségét jelenti (gramm vízgőz köbméterenként), míg a relatív vízgőztartalom az aktuális vízgőztartalom arányát mutatja az adott hőmérsékleten maximálisan lehetséges vízgőztartalomhoz képest. A globális felmelegedés hatására a légkör hőmérséklete emelkedik, ami növeli a légkör abszolút vízgőztartalmát, mivel a melegebb levegő több vízgőzt képes megtartani. Ez egyben azt is jelenti, hogy a relatív vízgőztartalom változásai jelentős hatással lehetnek a csapadékmintákra és az időjárási szélsőségekre.
Források:
No Comment